Konferenciát szervezett a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), hogy útba igazítsa a pályaválasztás stresszétől szenvedő fiatalságot. A Dinamit című szombati eseményen a pompás marosvásárhelyi Kultúrpalota színpadán tíz sikeres erdélyi fiatal mutatkozott be, és próbált motivációs beszédet tartani a résztvevőknek, akik – a szervezők szerint – legalább 200-an voltak.

Az eseménybe láthatóan nem kevés pénzt fektettek, ami, mentségükre legyen mondva, elég igényesre sikeredett.

A nap folyamán egyszer sem kellet elővennem a telefonomat azért, mert unatkoztam, de jobban esett volna, ha Fancsali Barna főszervezőként nem lapról olvasta volna a köszöntőbeszédét, és az egyik előadó véletlenül nem árulta volna el, hogy (2017-ben) Power Point bemutatót kértek az előadásához egy tizen-huszonéveseknek szóló eseményen. Szerencsére nem mindenki tartotta be a szabályt, és voltak egész kreatív bemutatkozások is.

A közönség nagyjából megtöltötte a Kultúrpalota nagytermét, a szünetekben érezhető volt a nyüzsgés az előtérben, ahol könyvturkáló, büfé és a konferencia logójával ellátott szelfizős fal is helyet kapott.

Az esemény fővédnöke Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke volt, aki a fontos teendői miatt ugyan nem tudott jelen lenni, de azért szépen megköszönték neki, hogy elvállalta a fővédnökséget, mint "a magyarság ügyeinek fő képviselője és zászlóvivője".

Az előadókat olyan szempontból okosan választották ki, hogy elég színes volt a felhozatal, a színésztől a restaurátoron és fotóson át a sportolóig, de arra nem kaptunk választ, hogy hogyan tudja valaki megvalósítani önmagát például buszsofőrként.

Mert ez a nap az önmegvalósításról szólt: a meghívottak tulajdonképpen a saját történetüket mesélték el, a sikerhez vagy a legalábbis az ismertséghez vezető útjukat buktatókkal és tanulságokkal együtt, illetve egy-egy jó tanáccsal is ellátták a pályaválasztás előtt álló fiatalokat.

Ledönteni a falakat

Első előadóként Imecs-Magdó Levente, a Váróterem Projekt független színházi társulás alapítója elmondta, őt az vezette a rendhagyó pályára, hogy észrevette, unatkozik a kőszínházban, és több kollégájával együtt úgy érezte, ki kell jönnie a falak, és a régi keretek közül.

Ami ennek a külön útnak a járásához szerinte szükséges volt, az a problémamegoldó készség, az előre nem tervezés, és egy kis struccpolitika, vagyis az, hogy ne érdekelje őket, mit mond a külvilág.

A Váróterem Projekt bemutatása után Máthé Zsolt segesvári restaurátor nagyon lelkes, de kevésbé eredeti motivációs beszéde következett. Arról mindenképpen meggyőzött, hogy imádja a munkáját és a feleségét.

A sikeres férfi mögött

A jó párkapcsolatát, vagy családi hátterét egyébként szinte mindegyik előadó megemlítette, egy adott ponton az volt az érzésünk, hogy nem csak az önmegvalósítást, hanem a hagyományos házasságot is promoválni akarják az ifjaknak.

Az udvarhelyi Jakab Hunor a Művészeti Tanodáról beszélt volna, ha nem izgul túlságosan.

Azt azért megtudtuk, hogy sokoldalú a tevékenysége, a gyerekeknek tartott művészeti foglalkozások mellett karikatúrákat készít, fajátékokat tervez, és vidékfejlesztési pályázatot ír. Elmondása szerint minden akadályt arconcsap, ami eléje kerül.

És volt egy vicces elszólása is: azt mondta, a közismert udvarhelyiekről készült karikatúrái után kezdtek ömleni a gyerekek a tanodába.

Légy naiv!

Az egyik legérdekesebb kiselőadást Halmen Balázs kolozsvári vállalkozó tartotta, akinek a nevéhez az I have a brick in Kenya nevű projekt is kötődik, és egy nagyon jó kisfilmet mutatott az Afrikával kapcsolatos sztereotípiák lerombolásáról.

Szerinte a sikeres projektek mögött van egy unalmas tanár is (esetében annyira, hogy ott is hagyta az egyetemet), a jó ötlet pedig a kíváncsiságból ered.

Az önmegvalósításhoz pedig egy kis naivitás is kell. Neki annyi volt, hogy alapból tízezer téglajegyet nyomtatott, amelyekből a kenyai iskola végül felépült,és oktatást biztosít a Rusinga szigetén élő gyerekeknek.

Színpadra lépett Zörgő Noémi is a Nőileg magazin főszerkesztőjeként, illetve egyetemi adjunktusként, és főleg arról beszélt, hogy minden kezdetnek megvannak a maga nehézségei, például hibásan jelenik meg a legelső címlap, vagy egy fél évi egyetemi munkáért cserébe csak annyi fizetést kap az ember, hogy egy nagyobb kiszerelésű mosóport meg tud venni, de egyebet nem.

Mindezek ellenére szerinte nem szabad az elbizonytalanító hangokra hallgatni, és a siker kulcsa a megfelelő hozzáállás.

Fél lábbal pedálozni

A Csíkszeredában élő Simon Norbert fotográfus sikerének titka inkább a szenvedélyben rejlik, amivel nap mint nap készíti a fotóit.

Fényképezik akkor is, ha csak kávézni ment le egy lokálba, vagy ha kirándulni megy hétvégére.

A siker pedig szó szerint mámorító volt számára, nem csak a hírnév, hanem az ingyen pezsgő miatt is, ami a párizsi Louvre-ban várta, amikor egyik képét beválogatták az Exposure Award nemzetközi fotópályázaton 2015-ben.

A közönségtől a leghosszasabb tapsot Oláh Attila kézdivásárhelyi parakerékpáros kapta.

A teljesítményére méltán büszke sportoló szerényen, végtelen természetességgel mesélte el, hogy kétéves kora óta lábprotézissel él, de ez nem akadályozta meg abban, hogy profi kerékpáros legyen.

A riói paralimpián való indulása előtt több arany- és ezüstérmet szerzett itthoni és nemzetközi versenyeken: az ő receptje a sikerre a kitartás és a kemény munka.

Dolgozunk, vagy szórakozunk?

A leginkább életszerű sikersztorit a szintén székelyudvarhelyi Jakab Mózes adta elő, értékelhetően humorosan. Az Elemózsia Food Truck szemtelenül fiatal létrehozója felsorolta az összes bürokratikus és gyakorlati akadályt, amivel a tanulmányai után, kezdő vállalkozóként szembesült.

Vagy dolgozunk, vagy szórakozunk elv alapján eladta a motorkerékpárját, az árából pedig egy importált büfékocsit vásárolt, amin akkor még „pixeles kolbászok" díszelegtek. Ebből alakította ki a saját elképzelése szerint a hamburgergyárat, ami az ő módszerével készítve sokkal több, mint ketchup-mustár-majonéz-mikróban melegítvekérem-köszönjükszépen.

Mózes saját receptje szerint sütteti a zsömlét, és fűszerezi a húspogácsát. Fesztiválokon lehet megkóstolni az elemózsiát, de érdemes résen lenni, mert nyitás előtt már többméteres sorok alakulnak ki a grillrácsok előtt.

Összetöröd a betont

Hogy valami csajos téma is legyen, Török Réka, a Rekko Design ékszertervezője mutatkozott be utolsóelőttiként a Dinamiton - a közönségben egyébként többségben voltak a lányok, míg a színpadra csak két női előadó jutott.

Réka végigjárta a manapság nagyon gyakori egyetem utáni lépcsőfokokat: au-pairként kezdte Londonban, pincérkedett is, majd elkezdett ékszereket fabrikálni újrahasznosított anyagokból.

Érdekességként elmondta azt is, hogy Londonban egészen véletlenül egy udvarhelyi lány lett az első modellje, aki az ékszerek fotózásánál partnere volt. Arról azonban, hogy mi inspirálja őt, vagy mitől népszerűek a munkái, sajnos nem sokat tudtunk meg.

A leginteraktívabb és adrenalindúsabb bemutatkozót Orbán-Barra Gábor triálkerékpáros tartotta szombaton. A Guinness-rekorder a látványos mutatványai után (körbeugrált biciklivel egy földre fektetett önkéntest) elmesélte, hogy gyakorlatilag hamarabb tanult meg biciklizni, mint járni, és hogy a B tervként tartogatott jogi diplomája egyelőre csak porosodik otthon.

Korábban senki nem akarta elhinni neki, hogy a kerékpározásból meg lehet élni, nem egyszer hallotta például, hogy: „mikor hagyod abba ezt a hülyeséget, fiam?" Vagy edzés közben beszóltak neki: „nem itt kéne játszani, még összetöröd a betont!"

A sepsiszentgyörgyi sportoló leginkább a kitartásának köszönheti, hogy semmilyen nehezítő körülmény nem tántorította el a szenvedélyétől, bár a támogatók kegyeiért folyamatosan küzdenie kell.

A napi programot még a Rhythm of the night táncbemutatója és Tófalvi Előd, a slam poetry bajnokság többszöri nyertese is színesítette.

A szervezők folytatást ígérnek, elképzelhető, hogy jövőre is lesz Dinamit, már a meghívottakon gondolkodnak, hátha kedvet kapnak az önmegvalósító fiatalok az itthon maradáshoz.