Ha valakinek az „interurbán" és a „kabina kettő Vásárhely" nem is ismerős szakkifejezések, a publiktelefon már annál inkább - a nyilvános telefonok a hetvenes évektől kezdődően terjedtek el Székelyudvarhelyen, de mára alig maradt hírmondó belőlük. Még a kilencvenes évek elején is ismerős volt helyzet, hogy a főtéri postaépületben sorban álltunk az „interurbánra" várva, de aprópénzzel a nagydarab, vasból készült, kék nyilvános telefonokat is lehetett használni.

No de az idők változtak, a telekommunikáció rohamosan fejlődött, s a mobiltelefonok tizenegy-tizenkét évvel ezelőtti tömeges megjelenése kiiktatta a kabinát és az interurbánt. A publiktelefont is lassan ki fogja, legalábbis a városi környezetből. Habár a szolgáltatóknál hétpecsétes titokként szokták kezelni az előfizetők számát, a kábeles, ún. fixtelefonok kora is leáldozóban van, mert a mobil praktikusabb, kisebb, nem helyhez kötött, stb. A kilencvenes években megjelentek a kártyás nyilvános telefonok, országszerte kicserélték a készülékeket, akkor még volt piaca ezeknek a narancssárga, feketekagylós telefonoknak.

Pár évvel ezelőtt még azok voltak a legnagyobb gondok ezekkel, hogy a fülkék megrongálódnak, plakátokkal vannak leragasztva, esetleg benövi őket a növényzet és némelyik készülék nem működik. Manapság már ezek nem gondok, ugyanis a publiktelefonok Székelyudvarhely több pontjáról eltűntek. Terepszemlénk során megnéztünk néhány utcai telefont.

A Kisköved utca és a Virágok sétánya találkozásánál van ez a fülke – a telefon működik, "disponibil", ha felemeljük a nagyon poros és koszos kagyló, van "tón" benne. De a porosságából ítélve nem sokszor használják – nem úgy, mint az előtte levő helyet. Parkolóhelynek, mi másnak?

A Dávid Ferenc téren, a park előtt árválkodik ez a készülék nélküli fülke. Plakátragasztásra még jó.

Tábor-lakótelep, Függetlenség sugárút: a fülke négy falából kettő hiányzik, ezeken a rockmaraton idei és a színház jövő évadának műsorát elolvashatjuk - de telefon az nincs. Illetve van. „Tón" nincs.

Továbbmenve az utcában még van egy "publiktelefon" - mondtam a fotós kollégámnak. Azazhogy volt. Volt-nincs, hűlt helye - leesett a tantusz.

Na nem baj, mutatok még egyet, gyerünk az 1918 December 1 (tényleg, mikor méltóztatnak megváltoztatni már ezt az utcanevet...?) utcába, annak is a legvégére: a benzinkúttal szemben ismét egy hűlt hely - ezt is leszerelték, legalábbis nincs a helyén.

No de a régi posta, illetve a Romtelecom volt épülete előtt csak kell lennie. Van is: négy fülke, két telefon, mindkettő "diszponíbil", egyik mozgáskorlátozottak számára.

Nem adom fel, még tudok másikat: menjünk a Nicolae Balcescu és a Vásártér utcák kereszteződésébe, ott biztosan van egy, mert emlékeztem, hogy egyszer egy autó mindenestől kiütötte, de újraállították. Valóban, messziről látszik - közelebb érve azonban nem. Volt készülék, nincs készülék - feladtuk.

A postán megkérdeztük, hogy lehet-e a készülékekbe járó telefonkártyát kapni - lehet, tíz lej az ára.

Tudomásunk szerint azonban a városon kívül lenne igény a köztelefonokra: Udvarhelyszék területén még vannak olyan helyek, ahol nem megfelelő a térerő, és egy-egy telefon általában nagyon hasznos az ottani kisebb-nagyobb közösségek számára.
Cikkünkhöz igyekeztünk a szolgáltatótól, illetve az utcai telefonokat működtető Romtelecomtól is információkat kérni - mivel székelyudvarhelyi kirendeltség évek óta nem létezik, a megyei kirendeltség telefonszámát csöngettük kitartóan, de eredménytelenül. Furcsa világ az, ahol egy szolgáltató központi számán nem veszik fel a kagylót. Értetlenkedve bámultuk saját telefonunkat, majd abban kezdtünk bízni, hogy a felszámolt utcai telefonokat valószínűleg jó helyre telepítették.