Feltehetnénk a Coen-testvérek híres filmjének címét kérdésnek, de nem annyira sima ügy, akarjuk mondani sima út, mint gondoltuk.

Megkaptuk a polgármesteri hivataltól a tervezett kerékpárút útvonalát, és azon tanakodtunk, hogy honnan induljunk. Úgy döntöttünk, hogy Bethlenfalváról, hiszen a térkép szerint a Strand utca a kiindulópontunk.

Nagyobb méretért kattints ide!

Bethlenfalván, a városból keletre kifele vezető útról több mellékutca nyílik mind jobbra, mind pedig balra. Az egyik ilyen a Strand utca.

Hogy miért nevezték ezt el Strand utcának, nem nagyon tudni, hiszen a strand a város másik felében van, több kilométerre innen. Azt viszont észrevettük, hogy az utca aszfaltozott része zsákutca (egy kapuhoz visz), a kavicsos pedig a Nagy-Küküllő partjára, a töltéshez – ez lesz tehát a kerékpárút. Miután felkapaszkodtunk a töltésre, rövidesen az ócskavastelep mellett karikázhattunk el, egy meglehetősen szűk, de kibővíthető ösvényen.

A kerékpár fogaskereke jól megtelt száraz növénnyel, de ez legyen a mi bajunk. Az ócskavas-telep mellett kijöttünk a terelőútra, pont a Fások utcai híd mellett, a továbbiakban a nagydarab teherjárművek mellett haladtunk. Amennyiben a bicikliút megépül, remélhetőleg ez a kamionosok ralizós kedvét egy picit visszaveszi, mert irtózatos erővel hajtanak.

Hiába, ipari övezetben vagyunk. Vagyis közeledünk, igyekszünk. Illetve ezzel az ipari övezettel is igyekeztünk a sokoldalúan fejlett szocialista társadalomba – nem jött össze, húsz évvel ezelőtt annyi lett neki, de az épületek ittmaradtak. Többek között a volt cérnagyárral szemben az úgynevezett

„Teknógarzon"

Ez három olyan tömbházat jelöl, amelyben egykor munkásszálló működött. Mára normális tömbház képét mutatják, talán ezért vezették át a kedves tervezők a bicikliutat a piac irányából az első és a második blokkocska között. Mögötte ugyanis van egy kevés zöldövezet, ahol egyesek most is nagy előszeretettel kerékpároznak.

A volt cérnagyár és a három tömbház között évek óta építkezési törmelék gyűl, ami megrázza a seggünket a bringán. Néhányan kíváncsian bámulnak ránk a blokkból, mi pedig egy igen szimpatikus Trabant mellett karikázunk el.

A zöldövezetet elhagyva újfent elérjük a Nagy-Küküllő partját, itt aszfaltozott rész fut a kerítés mentén. Rövidesen jobboldalt a Junior parkolójába érünk, az egykori Zöldbéka kocsma közelébe, itt kelünk át az úttesten. De nem megyünk a piacig, hanem a híd végénél leereszkedünk a folyó partján futó kis utacskára, a lépcsők mellett.

Egyenesbe vesszük a dolgot, elkarikázunk a vasúti híd alatt, s kiérünk a Villanytelep utca aljára, majd a Tompa László utcán, illetve a Petőfi és a Vár utcán át jutunk be a városközpontba. Ami még a vashíd környékét illeti, itt bizony elég szűk a hely a töltés és a kerítés között, biztosan kell egy kis terepalakító munka, hogy a gyalogosok és a kerékpárosok is elférjenek.

Tovább a Küküllő vonalán

A városközpontba érve egyszerű a helyzet: a taximegállótól bekanyarodunk a Kossuthba, és a sárga csíkkal felfestett kerékpárúton megyünk végig, egészen addig, amíg ez a II. Rákóczi Ferenc és az 1918. December 1 utcák találkozásánál véget ér. Itt jobbra fordulunk, át a Nagy-Küküllő hídján, de a hidat nem is hagyjuk el teljesen, balra térünk.

Ez ismét nagy kihívás lesz, egyrészt a forgalom miatt, másrészt meg azért, mert itt is komoly terepmunka kell ahhoz, hogy le tudjunk kanyarodni – ez jelenleg kisebbfajta akrobata-mutatványt jelent.

A kerékpár betolása után a fűzfák alá érve ismét nyeregbe pattanunk: az ösvénynek hitt valami hamarosan kiszélesedik, ez az egyik legkellemesebb része az utunknak.

Komolyan: széles a hely, kellemes a látvány, minden OK. Kissé kontrasztos is: jobboldalt új, kertes házak, agresszív kutyacsaholás, baloldalon a Küküllő folydogál tovább, partján horgászok állnak, illetve néhányan a Budvár utca legaljának lakóiból inkább csak heverésznek.

„Ez dzsungel, ez börtön..."

„...A 45-ösömet töltöm. / Ez az álom, ez az élet / Lehet, hogy most ér véget" – üvölti a Tankcsapda az egyik legrégebbi, de legmenőbb dalában, én pedig arra gondolok, hogy ha negyvenötösöm nincs is, de egy jó bozótvágó kés elkelne, mert ami most következik, arra nem számítottam, s ha az élet nem is, de ez az út itt és most véget ért.

Mert közben elértük a sínpárt, és jött az újabb haddelhadd – nézzük a térképet, hogy hol mehet itt tovább egyelőre képzeletbeli bicikliutunk, mert itt fel is út, le is út.

Azazhogy semmi semerre. Feltoljuk a biciklit a sínre, ott haladunk tovább, haddlám, van-e út a sín után. Van.

Csak partot kell építeni a folyónak,

ugyanis itt szinte gyalog sem fér el az emberfia, nemhogy bringával. De egyelőre ne pánikoljunk: sikeres pályázat és pénzfolyósítás esetén lesz dolga itt a közbeszerzésen győztes cégnek.

Mégis megkapjuk a szűk ösvényt tovább – nem hisszük, de igaz: mint a dzsungel, olyan bozótba tévedtünk! Az ösvényt szerencsére lehet követni, a biciklit szigorúan magunk mellett toljuk, szóba se jöhet, hogy felüljünk rá.

Nem baj, toljuk. Aztán beleakad a bozótba, kivesszük, tovább toljuk, összecsíp a csalán, szúr itt minden, de megyünk tovább, nem nyavalygunk, bicikliutunk lesz. Rövidesen megpillantjuk a fényt az alagút végén: ez nem más, mint a Budvár utcai lengőhíd.

Megvolnánk, hiszen a térképen ennek közelében megy a bicikliút neki a sínnek. Jó-jó, de hogy jutunk át a lengőhídhoz? Úgy, hogy segít két ottani srác: elmagyarázzák, hogy be kell ereszkedni a folyópartra, ott van egy kis beömlő patak, onnan meg fel.

No. Hát megtesszük mi, de közben abban is biztosak vagyunk, hogy itt gyökeresen át kell alakítani a terepet. Még az is kérdés, hogy a terepalakító gépek hogy jutnak ide be. Ide.

Kimászunk kerékpárostól, térképestől, s a lengőhíd mellett konstatáljuk, hogy bizony a térkép szerint tovább visz utunk. Beleakadunk egy marhacsordába, egy tarlóégetésbe, majd egy Szent András-keresztbe – megérkeztünk, a térkép szerint itt a vége, fuss el véle.

Fújjuk ki magunkat, különben is füst van. A térkép szerint a visszaút egyszerű, a Rákóczi utcából a Kossuthon, a központon keresztül a Bethlen Gábor utcába érünk, onnan pedig egyenesen, meg sem állunk a város végét jelző táblánál. Esetleg a Strand utcánál visszakanyarodhatunk.

Íróasztal mellett tervezték?

Az út végén több dolgot is megállapíthattunk, illetve kérdések is maradtak bennünk. Kezdjük az utóbbival.

Mi értelme van annak, hogy – legalábbis a térkép szerint – a tervezett bicikliút a vasútnál érjen véget? Miért nem építenek a lengőhíd helyett egy normálisat, amelyiken például át lehetne menni a Budvár utcába?

Igaz, az utca végében levő tömbházak lakóiról sem a rendőrség, sem pedig Székelyudvarhely lakói nincsenek valami jó véleménnyel, így kicsit érthetetlen, hogy miért itt van a kerékpárút vége.

Ami a megállapításokat illeti, ennek a bicikliútnak egy-egy részét íróasztal mellett tervezték idén nyáron. Ha valaki a Hunyadi utcai hídtól a lengőhídig tartó szakaszt végigjárta volna, egészen biztosan elgondolkodott volna, hogy valóban ez-e a legmegfelelőbb útszakasz egy bicikliút építésére.

Fotó: Koszta Ferenc