Kultúra » Alter

Guríts egyet és irány Tatárittyom!

Malomkövet görget az ördög, visszasodor a Maros vize és ki kell szabadítani a tündéreket - kalandos, veszélyes az út Aranyosszéktől Tatárittyomig. Vitézek voltunk, próbát tettünk.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
sztokkszlem

Nézd meg, kik lépnek fel (videók)

Szombaton a műfaj nagyjai szórakoztatják az udvarhelyi...
konyvunnep

Kányádira emlékeznek a Budavárban

És ebből városunk sem marad ki. Kattints és nézd meg,...
Pulzus1801

Sátorosok a Spanyár-ház udvarán

Holnap a Haáz Rezső Múzeum Képtárát is beveszik, csak...

Tatárittyom
A legendától legendáig vezető útirány
szerkesztoÍRTA: LÁZÁR EMESE
2012. július 24., 08:09
1 hozzászólás. 

Tatárittyom – ezt a rittyegős, ízes nevet kapta a társasjáték, amelyet a Székelyföldi Legendárium atyja, Fazakas Szabolcs és csapata, a Visus Kulturális Egyesület ötölt ki.

A külcsínre nem, de gondolatmenetét tekintve gyermekkorunk kedvenc társasjátékára, az Ember ne mérgelődj!-re emlékeztető játékot még nem kapni a boltokban, egyelőre csak válogatott vitézlegények, furfangos fehérnépek tesztelhetik, hogy kiállja-e majd a piac próbáját a legújabb legendás termék.

Az ötletgazdák nem bízzák a véletlenre szerencséjüket – a több játékos többet lát elvet követve a játékot leteszteltették a vörös darabontokkal, kipróbáltatták a Székely Vágtán, sőt, szerkesztőségünket is meghívták egy játszmára.

A péntek kora esti tesztjátékon a cikk írója másodikként ért célba és gyújtotta meg a Hargitán a lármafát. Pedig a G. Caféban olyan vitézekkel kellett megküzdeni, mint Tóth Árpád színész, Máthé László Ferenc újságíró és a játék minden csínját-bínját már jól ismerő Tófalvi Beáta, a Visus Kulturális Egyesület tagja.

Tatárittyom

Mivel a legendás helyszínekkel, a Székelyföldi Legendáriumból jól ismert figurákkal és helyszínekkel tarkított színes kartonlaphoz még nem készült el az írásos útmutató, Fazakas Szabolcs vállalta a játékvezető szerepét.

Gyújts lármafát!

Első lépésben mindenki kiválasztotta a neki legjobban tetsző színű, piros, sárga, zöld vagy színű műanyag bábut, és felsorakozott a startnál, azaz Aranyosszéknél.

Innen kellett eljutni a lépésről-lépésre haladva a lap jobb szélén levő Tatárittyomba, meglesni, hogy jönnek-e a tatárok, aztán sebtében vinni a hírt a székelyeknek. Irány a célig, azaz a Madarasi Hargitára, ahol lángra kell lobbantani a vészt jelző lármafát!

Egy dobókocka, négy játékos, sok kaland

A legendától legendáig vezető útirányt különböző színűvel jelzett kis körök mutatták, az előrehaladást pedig a gurítókockán levő számok nehezítették és tették izgalmassá.

Küzdött mindenki derekasan, de a nagy igyekezet ellenére sem úszta meg senki a „kimaradsz egy körből", „addig állj a hídon, míg nem dobsz hatost" kalandot.

Tatárittyom

Tóth Árpi derekasan megküzdött a sárkánnyal, de mindhiába, mert belepottyant a Maros vizébe, és az elsodorta. Máthé Lacit átrepítették a tündérek az akadályon, sőt, még a csíksomlyói Szűzanya is csudát tett vele, de nem menekült: kővé dermedve rostokolt a Jerika kövénél. A mi utunkat is csak egy darabig kísérte a jószerencse. Budvár vitéz nyilával jó messzire ellőtt, így Beával fej-fej mellett haladtunk Tatárittyomig.

Megrekedtünk azonban a hídon, ahonnan csak egy hatos dobással lehetett leszállni. Bárhogy is pörgettük, az a fránya dobókocka nem jól fordult. Dobtunk sorozatban kettest, hármast, ötöst, de a hatos csak tizedik próbálkozásra sikerült. Közben Bea beért a célba – a feladatot teljesítette.

Aki vitéz, nem adja fel!

A játékot itt akár abba is lehetne hagyni, de mi úgy döntöttünk: nem adjuk fel, ha már elindultunk, nem hagyjuk annyiban felkiáltással úgy döntöttünk, célba is érünk.

A cél előtt egyetlen lépéssel azonban megint elpártolt a szerencse tőlünk, s bár Tóth és Máthé vitézeket jócskán a nyomunkban hagytuk, körmünket rágva vártuk a bűvös egyest, hogy meggyújthassuk már a vészt jelző lármafát.

Nehezen, de végül csak volt egy jó dobásunk, így egy óra játékidő után másodikként adhattunk hírt a székelyeknek: vigyázat, jönnek a kutyafejű tatárok!

Miután célt értünk, a két vitéz is feladta a játékot – nem azért, mert megunták, hanem mert hívta őket a kötelesség: kezdődött életük első koncertje, a Stereogám buli.

Űzi a lámpalázat és dédit is szórakoztatja

Hogy miért jó a Legendárium-játék? Mert egyszerű, érthető, nem kell hozzá nagy tudomány és bárhol játszható, ahol van egy talpalatnyi hely és minimum kettő, maximum négy játékos kedvű ember. Mellette szól, hogy játék közben nem csak jól szórakozik a dédi és az óvodás korú unoka, de a helyszínekhez kötődő legendákat mesélve észrevétlenül tanulni, ismételgetni is lehet. A kikapcsol és szórakoztat-e kérdésre a válaszunk egyértelműen igen.

Bár először játszottuk, élveztük minden percét és azt is örömmel konstatáltuk, hogy a premier koncert sikeréért szemmel láthatóan izguló két tapasztalt vitéz is levedlette a lámpalázat, így egy óráig nem az akkordokra és a zene szövegére, hanem a székelyföldi tündérekre, sárkányokra koncentráltak. Tanúsítjuk: teljes beleéléssel.

Aki szívesen utána járna a fentiek igazságának, az hétvégén látogasson el a Székely Támadt Várba. A Míves Emberek Sokadalmán a Legendárium csapatával óriás táblán, óriás gurítókockával lehet kipróbálni a játékot- a bábuk maguk a jelentkezők lesznek. Aki pedig Tusványoson lesz játékos kedvében, szintén felcsaphat vitéznek és elküzdheti magát a Lármafáig.

Jó játékot, jó kalandot mindenkinek!



1 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat
avatar
lordking
2012-07-24 11:01:21
ügyes
Örvendek, hogy ki lehetett találni erdélyi, saját játékot is. Ötletes munka, jó csapat! Gratulálok Nektek!!

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."