A ma élő nemzedékeknek, még a legöregebbeknek is teljesen természetes, hogy a város utcáin villanyvilágítás van, illetve az, hogy az áramszolgáltatás nélkül megbénulna az életünk. Székelyudvarhelyen a múlt század elején kezdődtek meg azok a tárgyalások, amelyeknek köszönhető, hogy 1908-tól villanytelep és villanyvilágítás van.

Az út hosszú volt. A századfordulón a város közvilágítását összesen 165 darab, egyenként hat gyertyányi fényerősségű petróleumlámpával oldották meg, ezek általában házak falára voltak felszerelve. Manapság egyetlenegy látható az egykori lámpatartóvasak közül: a református temetőkert bejárata melletti ház falán még mindig ott van az egyik, mintegy emlékeztetőként a régi, nagyon régi időkre.

1906 júniusában a város önkormányzata a budapesti Ganz céggel kötött szerződést a villanytelep felépítésére, felszerelésére és beindítására. Eleinte a Nagy-Küküllő bal partjára, egy régi malom helyére akarták felépíteni, de a feltörő talajvíz miatt ezt nem lehetett megvalósítani, így esett a választás a mai helyszínre.

A róla elnevezett utca közepén áll az épület, amit kb. két év alatt húztak fel és helyezték be el benne az áramot "előállító" készülékeket. Dinamók, lendkerekek, szívógázmotorok, akkumulátorok dolgoztak a villanytelepen, megfelelő személyzettel.

A próbavilágítást 1908. május 24-én éjjel tartották, az átadás június 4-én volt, ettől kezdve teljes kapacitással működött a villanytelep, s elkezdődött a villanyáram bevezetése a lakásokba. Idővel változott a technika, 1929-ben diesel-motorokat szereltek fel, a fogyasztás is megnövekedett. A telep szénnel működött, amit legtöbbször Farkaslakáról vagy Székelyvarságról szállították a városba.

A villanytelep egészen az ötvenes évek végéig szolgálta Székelyudvarhelyt, ekkor történt az egyenáramról a váltáramra való áttérés, a várost is bekapcsolták az országos hálózatba. Az épület ma is áll, több magáncég székhelye van benne. Az 1990-es évek közepén itt volt az Udvarhelyi Televízió székhelye, 1999-ben innen sugározta első adását a Star Rádió.

(Írásunkhoz felhasználtuk id. Péter Attila nyugalmazott tanár a témában írott cikkeit és Volt egyszer egy villanytelep című, 1998-ban megjelent kötetét.)