Egyetem, könyvtár, múzeum? Marad az Eötvös József Mezőgazdasági Iskolaközpont? Az épület jövőjét most még nem tudjuk, de a múltját ismerjük.

Iskola a várromon

A Székely Támadt vár romjain a dualizmus korában épült fel Székelyudvarhely egyik legszebb épülete – azonban az 1893 május elseji avatásig is hosszú volt az út.

Az Állami Főreáliskola ugyanis még 1871 szeptemberében létrejött Eötvös József akkori vallás- és oktatásügy miniszter rendeletével – az ötlet a miniszter 1869. szeptember 25-i udvarhelyi látogatásán fogalmazódott meg. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás után az iskola az ő nevét vette fel és szobrot is állított a politikusnak.

A 19. század hetvenes-nyolcvanas éveiben az épület nélküli iskola tanárai az akkori városháza termeiben, a ferencrendi kolostorban, illetve bérlakásokban tanítottak, a város akkor ajánlotta fel a romos állapotban levő csonkavárat.

Az 1880-as években megkezdődött a várrom átalakítása, mai alakját akkor nyerte el a Székely Támadt vár. Több bástyáját, belső épületét átalakították, lebontották vagy földdel töltötték fel. A feljegyzések szerint a várrom oldalában üregeket alakítottak ki a mellette lakók, ezeket betömették.

Szabó Dezső is itt tanított

Az építkezés 1889 tavaszán kezdődött, az épületek tervezője Meixner Károly budapesti műépítész volt – abban az évben csak a ma is álló tornatermet készítették el, majd egy évre rá két udvarhelyi, valamint egy segesvári vállalkozó (Kelemen és Galler, valamint Linhard Károly) fogtak hozzá a munkához és egy év alatt felépítették az egyemeletes, neoklasszikus homlokzatú, 56 helyiséget magába foglaló iskolát, amit 1893 május elsején avattak fel.

A Főreáliskolának híres tanárai voltak, például Szabó Dezső író, akit 1909-ben neveztek ki tanárnak Udvarhelyre. Érdekes személyiség volt, ő ismertette meg például Ady Endre költészetét az udvarhelyiekkel, ő vezette az Eötvös József Önképzőkört.

A két világháborúban kaszárnyaként is szolgált az épület, a Trianon utáni világban árvaház, négyosztályos vegyes gimnázium is volt az épületben, de a Ştefan Octavian Iosif Líceum is itt működött. A második világháború idején nem volt oktatás, kaszárnya volt az épületben, az említett lyceum viszont 1947-ig újból működött.

Gyümölcstermesztő iskola lett a "Murok"

A kommunista hatalomátvétel után, 1948-ban tanügyi reformat hirdettek Romániában, s ennek következtében a volt főreáliskola a mezőgazdasági szakoktatásra specializálódott.

Kertészeti Műszaki Szakközépiskolának hívták, 1951-ben költözött a főreáliskola épületébe (három évig az Ugron kúriában volt). 1954-ben jött létre a Gyümölcstermesztési Műszaki Középiskola, egy évvel később a könyvelési iskola, a kettő összeolvasztásából lett a Mezőgazdasági Iskolaközpont.

Ehhez a hatvanas években hozzácsatolták a zetelaki és homoródszentmártoni mezőgadasági iskolákat, az intézmény mezőgazdasági, mezőgépészeti szakembereket képezett évtizedeken át. Az udvarhelyi folklór éppen ezért Murok becenévvel is illette az intézményt, a diákszlengben ez még mai napig előfordul.

A kilencvenes években a képzés más irányokat is vett, 1998-ban egy nagyszabású ünnepség keretében, több évfordulót ünnepelve szobrot is állítottak a névadó Eötvös Józsefnek. A főreáliskola padjait rövid ideig két igen jelentős költő is koptatta gyerekkorában: Áprily Lajos, valamint Kányádi Sándor.

Mi lesz vele?

Néhány héttel ezelőtt hangzott el a javaslat, hogy az önkormányzat az intézményt a volt UCECOM épületébe költöztetné, a várban levő épületbe pedig a városi könyvtár és egyetem költözne. Az iskola tantestülete tiltakozott, egyelőre nem látni a történet végét – az elmúlt százhúsz év történetének folytatása, annak mikéntje és hogyanja egyelőre kérdőjeleket vet fel.

(Írásunkhoz felhasználtuk Vofkori György – Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című munkáját, illetve a Mezőgazdasági Szakközépiskola 1998-ban kiadott emlékfüzetét)