Kultúra » Színház

Polgárpukkasztás zárt ajtók mögött

A „minimál-musical" jelölné a legtalálóbban a Tündéri című előadást – a 6. DráMA az Aradi Kamaraszínház produkciójával folytatódott.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Szász Zsuzsi

Kinek a munkája mennyit ér?

Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...
fotók: Szász Zsuzsi

Nekünk, ha férfiak vagyunk

Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...
ifeszt2

Mi vagyunk az Adria

Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...

dráma
Fotók: Csedő Attila
szerkesztoÍRTA: KATONA ZOLTÁN
2013. október 15., 09:40
0 hozzászólás. 

Kemény, klasszikus hard rock hasít a fülekbe hét óra után néhány perccel és elkezdődik a Tündéri. A színpadon háttérszínpad, az előtérben két lúzer énekel, szerencsétlen és szánalmas arcokat vágva. A két férfi (Harsányi Attila és Tege Antal) egy bezárt térben kínlódik a pisilés visszatartásával – azt sem értjük, hogy hogyan kerültek oda, később ők sem, hogy hogyan került oda a gyönyörű nő (Zsíros Linda), aki látszólag halott, de mégis nagyon él bizonyos helyzetekben.

Ami a két alakot illeti, beszédük nyelvezete, valamint hangosan elmondott gondolataik alapján a néző percek alatt rájön, hogy két olyan figuráról van szó, akikkel egyre gyakrabban találkozunk a mindennapi életünkben: agresszív, idióta, lelketlen, frusztrált és szerencsétlen bunkók, akik a felsorolt tulajdonságaikkal kérkednek.

Ez a kérkedés a dalokból jön ki, hiszen az előadásban több (angol, román, magyar, német, francia és orosz nyelvű) dal is megszólal, a háttérben három zenész (Éder Enikő ütőhangszereken és Borsos Pál billentyűkön működik közre, illetve egy gitáros a nézők között, a hangosító pult mellett játszott) adta alá a zenét.

tunderiuh-1288

A halottnak hitt nő „átvizsgálása" után („Ennek nincs pi...ája, ba...meg!") tovább szerencsétlenkednek, bármennyire is viccesnek tűnik a beszédük, a néző egyre inkább ráismer korunk meghatározó figuráira, akiket már nem lehet szeretni. A „feltámadó" nő is azt magyarázza, hogy a bezártság tulajdonképpen a saját magukba való bezárkózás, semmi több – kiút viszont nincs belőle, éppen a torz, agresszív, szánalmas személyiségük miatt. A finálé egy közös éneklés, a darab dalainak összevegyítése, ami végül egy torz, fals hangzavarba olvad össze.

A darabot a kortárs román drámaíró, színész-rendező Theo Herghelegiu írta, a színházi verzió egy feldolgozás: Tapasztó Ernő és Zsíros Linda koreográfus egy musicalt varázsolt belőle. Obszcén, trágár szövege (a két férfi gyakorlatilag percenként bazmegol, illetve folyamatosan ordenáré nyelven beszél) lehet, hogy egyesekben felháborodást keltett, de ezeknek az embereknek is rá kell jönniük, hogy a mai világ, a mai köznyelv (sajnos) egyre inkább ilyen.

A DráMÁn ma este 7 órától a helyi társulat adja elő a Lovasok című, nemrég bemutatott drámát, előtte, 17 órai kezdettel bemutatják az dráMÁzat drámapályázat első kötetét, az előadás után pedig szakmai találkozót tartanak.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."