Kultúra » Színház

Amalia sorsa a miénk is

Amalia sorsa és sóhaja bárkié lehetne, aki az utóbbi fél évszázadban Romániában élt. Sors-monodráma hatalmas sikerrel.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Szász Zsuzsi

Kinek a munkája mennyit ér?

Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...
fotók: Szász Zsuzsi

Nekünk, ha férfiak vagyunk

Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...
ifeszt2

Mi vagyunk az Adria

Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...

amalia-2347
Fotók: Csedő Attila
szerkesztoÍRTA: KATONA ZOLTÁN
2013. október 18., 13:42
0 hozzászólás. 

Pontosan négy évvel ezelőtt, 2009 októberében, szintén a dráMA kortárs színházi találkozón játszotta Cristina Casian az Amalia sóhaja (Amalia respiră adînc) című Alina Neleaga-darabot. Akkor (abban az évben Uniter-díjat kapott a színésznő) is és tegnap este is nagy sikert aratott.

amalia-2405

Amalia a negyvenes évek Bukarestjében született. Gyerekkorára a sztálinizmus nyomta rá a bélyegét, de a sorozatos kegyetlen sorscsapások (gyereke halála, szerelmi csalódás, a rendszertől kapott megalázás) odavezetnek, hogy a rendszerváltás után takarítónőként dolgozik a repülőtéren.

Fiatalkori szerelmét, az orosz Vityát várja, reménytelenül, egyedül, elhagyatva. Van egy túlélési stratégiája, a mélylélegzés, illetve a szeretet, amit gyerekkora állatai iránt érez. Akkor még hitt a szép, új jövőben, aztán a nyolcvanas évek végén „köszönetet" mond a rendszernek, utána pedig meglesz a véleménye az új rendszerről is.

A hatvanas években a nagykövetségek szemetét és vécéit takarította, a kilencvenes években pedig az Ortopeni repülőtérét. A szar egyformán büdös volt ott is, itt is, akkor is, most is.

Sorsán keresztül egy generáció, a mai idős emberek életérzései peregnek előttünk. Habár az előadás vége egy picit hatásvadásznak tűnt, nem hiszem, hogy lett volna ember a teremben, akinek ne szorult volna el a torka, vagy ne futotta volna el a könny a szemét.

amalia-2630

A helyi társulat az előadást követően az Ovibradert adta elő az előtérben. A felolvasószínházat végignézte a darab szerzője, Garaczi László is. Az előadást követő szakmai beszélgetésen elmondta, hogy ebben a számára teljesen ismeretlen közegben (sem a színházat, sem a színészeket nem ismerte, csak az Ovibrader rendezőjével, Tóth Árpáddal váltott e-mail-eket, illetve telefonon beszélt) nagyon tetszett a produkció neki, gratulált a színészeknek.

Itt hangzott el az is, hogy egy következő darabját, a Csodálatos vadállatokat szintén felolvasó színházi eszközökkel adná elő a Tomcsa Sándor Színház társulata. Ma délután 17 órától szintén felolvasó színházra ülhetünk be, a Csíki Játékszín Budaházi Attila rendezésében a Semmi című darabot adja elő.

Este 8-tól stúdiókörülmények között a Nagyváradi Szigligeti Színház egy kortárs drámát ad elő, Forgách András (vele az előadás előtt, 18 óra 30 perckor lesz szakmai beszélgetés) A fiú című művét - ezt az író is rendezte. A szereplők közül a lelkészt a székelyudvarhelyi származású Dimény Levente alakítja.



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."