A találkozó már vasárnap este Gajai Ágnes Edith Piaf-estjével megkezdődött, hétfőn délután pedig a rövid megnyitót követően a Tomcsa Sándor Színház színészeinek munkáiból (táskák, ékszerek, cukiságok és egyebek) nyílt kiállítás, a dráMÁzónak hívott előtérben pedig közönségtalálkozók is vannak.

Itt Sardar Tagirovsky rendezővel hétfőn délután és este is lehetett beszélgetni. Jegyezzék meg ezt a nevet jól, mert a mindössze harminc éves oroszországi rendezőről (remélhetőleg) még nagyon sokat fognak hallani – nemcsak a sepiszentgyörgyi Meggyeskert előadásával, hanem a váradi stúdiószínház színészeivel rendezett Az eset drámával is sokkolta az erdélyi szakmát.

Az eset előtt a koncertteremben berendezett stúdióban a Váróterem Projekt fiatal színészei adták elő a Zéró című előadást, ami szórakoztató és elgondolkodtató is volt. Kíméletlen leszámolás korunk ál-értelmiségi létformájával, az egész nap a kanapén fetrengő, söröző és szívó fiatallal, aki bepánikol, ha a nője terhes lesz és egész nap a filmjéről ábrándozik, ami soha nem készül el.

De nem különb a színes cuccba öltözött, „kohoólozsvári" akcentussal beszélő, agresszív „kokőlár" sem, aki mindig tudja és mondja a tutit. Habár néha volt egy kis diákszínjátszó-íz az egészben, a jól megformált karakterek, az intenzív, egy percig sem unalmas játék, a közönség bevonása mégis kerek egésszé, élvezhetővé tették az előadást, az élő zenekar is jó.

Allen Ginsberg Üvöltése a Nirvana Smells Like Teen Spiritjébe ment át a végén mintegy összekapcsolva az ötvenes-hatvanas évek és napjaink ábrándozóit. Az ezeket üvöltő, magát a világnál különbnek tartó, önjelölt filmrendezőcske ugyanolyan szerencsétlen, mint az állandó depressziójával és öngyilkossági kísérleteivel fárasztó huszonéves vagy a terméknépszerűsítő csinibaba. Mert mindenki egy nagy nulla, hiába ámítja magát az álmaival meg a rózsaszínű lufikkal, s egyszer mindennek vége lesz, ha az ilyen csinibabák (is) nem fognak neki rendes ütemben gyereket szülni. S te sem vagy kivétel.

Az eset szerzője egy nagyváradi óvónő, Szíjártó Tímea-Aletta, ő nyerte a szöveggel a dráMÁzat II. pályázat debüt-díját tavaly. A sztori hétköznapi, vidéki, kissé divatos is, Háy János, Grecsó Krisztián és több más kortárs magyar író novellája is ezekről a témákról szól: mélyszegénység, vidék, varroda, alkoholista nagymama és férfiak, ábrándozó, olasz „patronba" szerelmes falusi lány, értelmi fogyatékos testvér, összeomlás, lakásmaffia, közjegyző, rák, tragédia.

Mindennap hallunk ilyen történeteket, a darab mindössze 26 oldalas. De hogy mit csinált belőle Tagirovsky és a váradi társulat, az talán még megérne legalább ugyanennyi oldalt. Habár kicsit az volt az érzésem az elején, mintha a Krétakör Siráját nézném – a színészek hétköznapi ruhában ültek a nézők között –, a kínos csend feloldása után nagyon elindul a játék és úgy megy két és fél órát szünet nélkül, hogy egy percig sem érzed vontatottnak.

Teljesen üres térben hanggal, fénnyel és tulajdonképpen a színészek lelkével játszik a rendező, aki az előadás napján gyakorlatilag átformálta az egészet, pedig a nagyváradi premier előtt öt nappal még nem tudták a szereposztást. A szakmában nagyon fiatalnak, de nagyon „punknak" számító Tagirovsky azt is vallja, hogy nem jó előadás az, amire az utolsó sorba ül le a néző, mert ki akar maradni belőle. Nem alkalmazkodik sem időhöz, sem semmilyen szakmai kötöttséghez.

Az előadás utáni beszélgetésen azt is elmondta, hogy Váradon az egyik előadáson két olyan hölgy jelent meg, amilyenek a darabban is (Fodor Réka, Kovács Enikő és Firtos Edit alakítják a „varrónőket") vannak, vihogtak, okostelefonnal fényképeztek, valószínűleg nem sokszor jártak előtte színházban, de pont ettől is volt még különlegesebb az egész.

Az előadásban koreográfusként közreműködött az udvarhelyi Györfi Csaba is, a Táncműhely egykori táncos-koreográfusa, illetve Szabó Eduárd, az egykor a Tomcsa Sándor Színházban szép éveket lehúzott színész. Kitűnő előadást láthattunk, és ha lesz még alkalmuk megnézni, ne szalasszák el – nem mellesleg mást fognak látni, mint ami hétfőn lement az udvarhelyi színpadon.

Az előadásokon, illetve az azok közötti beszélgetéseken rengeteg olyan arcot látni a színházban, akiket csak nagyon ritkán. Tény, hogy a dráMA kicsit egy amolyan „magaskulturális" színfolt a város életében, nem ugyanazt a közönséget látja az ember, mint például egy Bojtorján-koncerten vagy az össznépi eszem-iszomokon. Jó hangulatúak a beszélgetések is, az előadások eddig telt házzal mentek, ami azt jelzi, hogy van igény az ilyen jellegű kortárs színházi előadásokra Udvarhelyen, nem kéne mindig azzal jönni, hogy úgysem nézik meg az ilyeneket. Nem ugyanaz a helyzet, mint a magyar művészfilmekkel a pesti plázákban.

A közönségben igenis sok a fiatal, a középiskolás korú néző, illetve olyan szakmabelieket is fel lehet fedezni az előadásokon, mint például Bocsárdi László rendező, nem beszélve azokról az Udvarhelyen született színészekről, akik játszottak is a valamelyik darabban, például Dimény Levente Az esetben vagy Vass Zsuzsanna a Zéróban.

Ma 17 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház stúdióelőadását, a kétnyelvű Double Bindet lehet megtekinteni, a dokumentum színházi előadásról többet itt lehet megtudni.

19 órától a Bukaresti Odeon Színház Tipografic majuscul című előadása lesz a nagyteremben, a Securitate által halálba kergetett tizenéves Mugur Călinescu történetét feldolgozó darabról itt lehet bővebben olvasni.