Nem titok, hogy jó néhány éve a Fishing on Orfű fesztivál lett a kedvencem, de mostanában már úgy vagyok vele, mint anyám egykori tanítványa, aki azt mondta róla, hogy ő a kedvenc tanítónénije. Valahogy így: nem nagyon járok más fesztiválra (már) és tanítónéni is általában csak egy van, jelzett esetben tényleg egyről volt szó.

Június 17. és 21. között immár nyolcadik alkalommal ment a fesztivál a Pécs melletti Orfűn, jómagam a hetediket könyvelhettem el. Emellett persze még sok mindent, hiszen minden fesztiválon van, ami ismétlődik – ilyen például a tóparti kocsmáros mosolyogva elmondott „Boldog újévet kívánok!" mondata – , illetve van olyan, ami egyszeri és megismételhetetlen. Számunkra ilyen volt a Szűcsinger-fröccstúra, az Esti Kornél koncertje vagy az, hogy a 30Y, majd másnap az Anna & the Barbies elállította az esőt.

Boldogság, te kurva

Már a szerdai, nulladik napon olyan volt a kínálat, hogy nem győztünk futkorászni a két nagyszínpad között – a legnagyobb színpadot egyébként át kellett nevezni, mert hetekkel a fesztivál előtt az egyik főtámogató (róla volt elnevezve) visszalépett.

A szervezők nagyon okosan nem saját maguk adtak nevet, hanem a résztvevőket kérték meg, hogy szavazzanak meg egy dalcímet a fesztiválon fellépő együttesek szerzeményeiből színpadnévnek. A Facebook-os szavazást az Esti Kornél együttes Boldogság, te kurva című dalcíme nyerte, így ez díszelgett a színpad felett, ahol Szabó Balázs és bandája csapott a húrok közé még szerdán, majd a Heaven Street Seven adta egyik legutolsó koncertjét. Itt lépett fel a tavaly óta évente néhány koncertre újból összeállt Kispál és a Borz, ezúttal az 1995 és 1998 közötti lemezek dalaiból válogattak, ám nem maradhatott ki most sem a zenekar egyik leghíresebb, a jelzett korszaknál korábban keletkezett száma. Miért is? Itt a válasz:

Lezárónak abszolút jó választás volt a Pál Utcai Fiúk, mint a Kispál egyik „testvérzenekara", hiszen a két együttes munkássága évekre, évtizedekre megszabta a magyar alternatív rockzene irányvonalát.

Fröccs és irodalom(történet)

Másnap volt szerencsénk túrázni, mégpedig fröccstúrázni és nem is akárkikkel: Szűcs Krisztián (HS7) és Szálinger Balázs író, költő közös, Udvarhelyen is bemutatott Szűcsinger című, a kettejük munkásságát elegyítő műsort finom rozé- és olaszrizling-fröccsök kíséretében hallgathattuk-nézhettük végig, körbejárva a tavat. A program belassult a végére kicsit, de ez csak annak volt köszönhető, hogy a zalaegerszegi író nem tudta megállni, hogy bele ne ugorjon a tóba egyet hűsülni a negyven fokban, s társának sem kellett kétszer mondani. Az irodalomtörténeti órával és zenetörténeti utalásokkal fűszerezett produkció egy tóparti étterem padjain ért véget.

Aznap „poposabbra" vették a figurát a nagyszínpadokon, ám itt lépett fel a Fekete Város nevű formáció is, soraiban Lovasi Andrással, Kálocz Tamással (ők a fesztivál főszervezői), illetve Pálinkás Tamással (Isten Háta mögött) és Nagy Dáviddal (Óriás, Quimby). Nevéhez híven meglehetősen „fekete" a zene, amibe itt tudsz belehallgatni. Kissé talán Foo Fighters-es, illetve grunge-os fílingje van. Az orfűi fesztiválon először mutatták be élőben a Térkép sehova című debütáló lemezüket.

Ugyanaznap nagy menet volt a Punnany Massif-on is, főleg akkor, amikor az előttük fellépő Intim Torna Illegál is visszatért és együtt nyomták el a ma már magyar fesztiválhimnusznak számító Élvezd-et. A hangminőség nem mindig a legjobb, de a hangulatot visszaadja.

A hiphopos vonal előtt és közben (a Belga szintén aznapi koncertjét itt teljes egészében meg lehet nézni) kíváncsiak voltunk az olyan egyedi produkciókra, mint a Hollywoodoo vagy a Jazzékiel is. Utóbbiak produkciójáról mindent elmond az a részeg bekiabálás, ami a koncert közben, kezdés után kb. félórával hangzott el két szám között: „Fiúk, először látlak benneteket, de KURVÁRA FASZA zenét csináltok!"

És a Kutya megvacsorázott...

Nyilván, hogy nemcsak koncert van egy magára valamit adó fesztiválon. A Fishingen rengeteg off-program is van/volt, pl. sport, de idén határozottan jobb volt a kajafelhozatal, nem beszélve a borokról és a tavaly kialakított Borfaluról. Utóbbiban üldögélve és nemes borokat szürcsölgetve, közben Palya Beát vagy Petruska Andrást hallgatva egyik legkedvesebb szórakozásunk lett.

Pénteken azért belevert az eső rendesen a fesztiválba, de ez sem tántoríthatott el attól, hogy megnézzük az Esti Kornélt, ami ugyan nem a daláról elnevezett nagyszínpadon, hanem a PTE-n lépett fel, koncertjük lehengerlő volt. A PASO-t így is végig lehetett, sőt kellett ugrálni az esőben, amit Beck Zoltán, a 30Y énekese „állított el" aznap, másnap a Budapest Bár után fellépő Pásztor Annának jutott ez a feladat, így a szombati nap sem került veszélybe az esőt illetőleg.

Ekkor is, mint addig, a hatezer ember kényelmesen elfért. Azt azért tudni kell, hogy a fesztivál összes belépőjét eladták már márciusban és nem kívántak még többet értékesíteni, csak azért, hogy harapjanak. S ez így is van rendjén, ettől marad barátságos és kedves a FOO.

No meg attól, hogy A Kutya vacsorája hagyományosan vasárnap hajnalban lezárja a koncerteket. Előtte nem bírtuk kihagyni a Kiscsillagot és a Hiperkarmát sem, hisz nagyon nem felejtős ez utóbbi zenekar sem, a sok probléma ellenére sem.

Ezen a fesztiválon tért vissza a majd tíz éve nem koncertezett csapat, az Amorf Ördögök, akikre nagyon sokan voltak kíváncsiak. Búcsúzott az Isten Háta Mögött és (félig-meddig, mert még néhány koncert van) a Heaven Street Seven is. Erre a fesztiválra épült meg a pécsi focinak emléket állító, rendkívül design-os PMFC Színpad, ami remélhetőleg ott áll majd a következő fesztiválokon is.

Ott maradnak a kempingből is látható tavak, a jófej emberek, a mindig megújuló rock and roll – elég, ha csak a Middlemist Red együttes muzsikájára, vagy a napfelkeltében bulizókra gondolunk.

És akkor ott maradunk mi is egy kicsit. Orfüggőkként.