Egy tragikus baleset után – barátja elvesztette tanítónő édesanyját – rádöbbent, hogy egy pedagógust mennyien szeretnek, milyen értékes a munkája. Gyerekkorában arról álmodott, hogy ha nagy lesz, a Haberstumpf villa újra fénykorát éri majd az igazgatása alatt.

Abbahagyhatná a művészetet, megélhetne, nem is rosszul, a hobbijából, a főzésből, vagy folytathatná a szülei pályáját, a vendéglátózást, de amikor a végén, „a leltárnál szembe kell néznem magammal", akkor nem biztos, hogy csak a pénztől elégedett lenne. Ecseteli a Varázsecset Egyesület megálmodója, Jakab Hunor, miért döntött úgy, hogy a képzőművészeti egyetem elvégzése után művészeti tanodát hoz létre Udvarhelyen.

Egy kis felújított kadicsfalvi parasztházban beszélgetünk a lelkes fiatalemberrel, miután két, divattervezőnek készülő középiskolás lánynak kiadja az instrukciókat: fessenek tavaszi mintát az A3-as lapra. „Kollázs lesz belőle – amikor megszáradt a festék, ruhát kell tervezniük, majd felöltöztetniük egy papír sziluettet" – magyarázza nekünk, hogy mi történik az asztalnál.

Az épületet rossz állapota miatt le akarták bontani, de megmentette örökségét az enyészettől, és elkezdte felújítani. Saját kézzel, saját erőből.

„Amikor a szüleim látták, hogy komolyan gondolom, akkor hívtak szakembert, de addig én szedtem fel például a padlót is" – meséli Hunor.

A falon alig száradt meg a festék,

már tanították is a gyerekeket. Egy garázs is tartozik a házhoz, ott majd kerámiával, szobrászattal fognak foglalkozni. A tavaly novemberben indult Varázsecset tanodában jelenleg 13 tanonc sajátítja el a képzőművészet alapjait, vagy tanul zenét, de bővülni fog az oktatás. A legkisebb diák 6, a legidősebb 65 éves.

Minden oktató a végzettségének megfelelő szakot tanít: festészetet Jakab Hunor, zenét Kusztura Arabella, kerámiát, szobrászatot Fülöp György, fotót és videót Lukácsi Lehel.

Színművészettel is szeretnének foglalkozni, hiszen, mint mondja, Kadicsfalván van egy parlagon heverő iskolaépület nagy díszteremmel, ahol akár fiatal színészek is oktathatnának. Szóba kerül a balett, ugyanis Udvarhelyen nincs ilyen szintű oktatás (sem), majd a nyári táborokról beszélgetünk.

„Különböző alkotótáborokat szeretnénk szervezni, kint a szabadban, van egy kulcsos ház erre a célra" – tervezget a tanoda vezetője. Egyetemi tanárok előadásai, filmvetítések is szerepelnek a célok között.

Kell ez nekünk?

Mivel nyújtanak többet, mást, mint a kötelező iskolai, avagy a művészeti szakközépiskolai oktatás? – kérdezzük. A lányok segítenek a válaszban: ők heti félórában, azaz kéthetente a zenével váltakozva tanulnak képzőművészetet, és az a félóra is gyakran elmarad a suliban. Művészeti iskolába nem engedték őket, mert a szüleik nem voltak elégedettek az általános ismeretanyag ottani oktatásával.

Aki a képzőművészeti egyetem valamelyik szakára, dizájnra, divattervezésre, festészetre, szobrászatra stb. készül, annak pótórákra van szüksége a komoly felvételire való felkészüléshez. Ebben is segítünk – folytatja Hunor. Emellett a hobbiszerűen művészkedni vágyóknak, azoknak, akik ki szeretnék próbálni magukat valamely művészeti ágban, rajzolni tanulnának, alkotni, is helyet, szakmai irányítást tudnak biztosítani.

„Legszívesebben ingyen tanítanék,

remélem, kapok majd támogatást az egyesület és a kellékek, számlák fedezésére" – feleli, amikor az anyagiakról kérdezzük. A képzőművészeti kellékek igencsak drágák, egyelőre a saját pénzéből finanszírozza őket, a tanulók is hozzájárulnak egy kisebb összeggel: „a magánórák átlagárának felét sem kérjük el egy kétórás alkalomért" – mondja Hunor.

A nemrég a Merkúr Áruházban nyílt tiszavirág-életű kiállításból befolyó összeg is a tanodát táplálja. A legénylakásként is szolgáló kis ház másik szobájában további karikatúrákat is felfedezünk. Hunor elárulja, a neki fontosabb személyek rajzai kaptak helyett a falon, azok, akik valamilyen formában szembe mertek menni a rendszerrel: Tomcsa Sándor, Páll Lajos, Vén Farkas (László János).

Kocka, fej

És karikatúra-rajzolásra megtanítod a diákokat? –kérdezzük Hunort, aki rávágja, hogy addig még sokat kell tanulni, hogy valaki karikírozzon.

Először a tanoncok térlátását fejlesztik, hogy mit jelent a nyitott és zárt kompozíció, formavilágot, kockalógiát tanítanak nekik. Klasszikus képzőművészeti oktatásban részesülnek a diákok: a kezdetben a legegyszerűbb geometriai formákkal ismerkednek, majd jöhet a portrézás, aztán a karikatúra.

„Felborítunk egy széket, és azt kell lerajzolni". S hogy sikerélmény is legyen, a novemberben indult tanoda diákjainak április elsején nyílik majd kiállítása.

A tehetség már a ceruza kezeléséből látszik –

tudjuk meg. Van, akinek van hozzá érzéke, és van, akiből sok munkával jó rajzos lesz, jó szakember, de nem művész.

Elszántság kell, jó ötletek – magyarázza – hiszen például nyugaton már nem is tanítanak rajzolni, sőt, a tanár sem tud rajzolni, elég egy jó ötlet, és művésszé válsz.

„Mi megtanítjuk a gyerekeket rajzolni, mérni, elhelyezni, kompozíciót kialakítani, egy kicsi anatómiát, krokizni (amikor kiáll valaki és gyorsportrét készítenek róla) is szoktak" – mondja, és mutatja a technikát, hogyan kell egy kis képet egy egyszerű technikával szakszerűen kinagyítani.

Művészeti központot Udvarhelyből

Nem bírjuk ki, hogy ne provokáljuk, hogyan látja frissen végzetként, Kolozsvárról hazatérve a székelyudvarhelyi képzőművészeti életet.

Van egy nagyon vékony réteg – véli –, aki nem szakmabeli, de érdeklődik a művészet iránt. Ők minden kiállításon ott vannak, de az átlag udvarhelyi nem érti és nem is érdeklődik iránta. Nem is csoda, hiszen néhány jó kezdeményezést – mint amilyen a Pulzus – leszámítva, nincs, ami felkeltse az érdeklődést.

„Nézzétek meg, milyen építkezések folynak Udvarhelyen. A polgármesteri is hivatalból mik jönnek ki. Esztétikai hanyatlás van. Ez is egyik fontos célunk, hogy a fiatalok esztétikai látásmódján is javítsunk. El tudnám képzelni, hogy a várban kiállítások, performanszok legyenek, Udvarhely egy művészeti központtá váljon" – fogalmazza meg az iskolája küldetését Hunor.

Nincs happening, performansz, kicsit lapos az udvarhelyi művészet. A kultúrához értőknek nincs pénze, a gazdagok meg még nem kaptak rá a művészetek ízére. Érhető, hogy az alkotónak elmegy a kedve a művészkedéstől, ha éhezik – vallja.

Másrészt, ha udvarhelyi művészként megélsz abból, amit csinálsz, akkor utálnak. Akkor vagy igazi művész, ha a kocsmában siránkozol, hogy még egy képet sem adtál el, s valaki meghív egy sörre.