A harmadik hivatalos meccsünkre nem érkeztünk felkészületlenül, inkább csak a földbe tiporva. Hétfőn a bajnokságban is résztvevő Septimellákat hívtuk ki egy barátságos gurításra. Titkon abban bíztuk, hogy a fölényes győzelem még nagyobb önbizalmat ad a szerdai fordulóra, ahol az igen jól teljesítő Multi-strike volt az ellenfelünk.

Már a bemelegítő dobásoknál gyanúsan jól teljesítettek a Septis csajok. Éreztük nem lesz annyira fölényes a győzelem.

Tévedtünk. Óriási pontkülönbséggel poroztak el a lányok. Minden gurításuk egy óriási csapás volt a fejünkre a képzeletbeli kalapáccsal, amivel a földbe döngöltek. Nehéz kimondani, de szép volt, csajok. A Septimia bowling-csapatának segítőkész tagjainak, akik a helyszínen tréningeztek, segítettek tanácsaikkal ismét nagy reszpekt és köszönet.

Lassan, de biztosan zárkózunk fel

A szerkesztőség falán lógó táblára kiírt csapatpontszámok, egyéni teljesítmények egyre magasabbak, de ez még mindig nem elegendő, hogy legalább egy győzelemét bezsebelhessünk. Így sikerült a legutóbbi fordulón is, a Multi-strike csapata ellen, a megszokott, kiszámítható és stabil teljesítményünket hozni. A papírforma bejött, színtiszta „veretességünket" sikerült megőrizni továbbra is.

Elsődleges célunk lassan elérjük, így szinte kivétel nélkül meggurítjuk a száz pontot körönként, ezért bárhogy is alakul, mi győztesként vonulunk le a pályáról, habár az eredményjelzőn mindig a megtisztelő második helyet érjük el. A legyőzőnk mellett...

A gyerekgolyókat is már nagyobbakra cseréltük, mindenki belátta, ez a játék nem az erőről, hanem a pontosságról és finomra csiszolt technikáról szól.

Ezúttal öt csapattársunk vett részt a versenyben, így volt, aki kétszer, volt aki háromszor próbálkozhatott. Az elején talán mindenkinek jobban ment a játék, később azonban bepunnyadtunk. Vagy túlságosan arra figyeltünk, hogy kijöjjön a lépés, szép legyen a gurítás.

Most sem volt kérdés, hogy ki hozza a multi-strikeokat.