Ima helyett megfutamodtunk
MEGOSZTÓ
Tweet
Szécsi a világ tetején (videó)
Volt francia válogatott labdarúgók méltatták a...Mi adjuk az egész román válogatottat
Ráadásul címvédőként utazunk a franciaországi...Ha október eleje, akkor irány az Ivóvölgye!
XI. kiadásához érkezett az Ivóvölgye...Fotó: Fuss Udvarhely/Facebook
ÍRTA: KAKASY BOTOND
Egy alakuló félben levő udvarhelyi futóklub hívott meg minden érdeklődőt, egy közös vasárnapi futásra. Az eseményt a Facebookon népszerűsítették, itt kattantunk rá mi is. A szaladás jó, ebből az alaptételből kiindulva úgy döntöttem, részt veszek az eseményen. Annak ellenére, hogy az első nekifutásra betervezett 14 kilométeres kör nem volt túl csábító. Hezitáltam, de végül ott voltam a megbeszélt helyen, időpontban.
Tudni kell, hogy szaladásmániás fiatalok a klub mellett blogot is indítottak, ahol a kezdő szaladótól a haladó, maratoni távokra készülők is találnak edzéstervet. Van itt futáshoz zene, de cipőválasztási tippeket is talál az érdeklődő. Kedvcsinálónak, a blogon külön bejegyzést olvashatunk a téli edzés hasznosságáról és a szakszerű bemelegítésről.
Minden szükséges elméleti tudással felszerelkezve február 17-én, vasárnap 11 óra előtt pár perccel a cicanadrágos fiúk, lányok gyülekezni kezdtek a Márton Áron téren. A néhány fokban, amit a hőmérő mutatott, nem volt túl meleg az öltözet, így némi melegítés mímelése és a bemutatkozás után, a nyolcfős csapat az egyetlen biciklis kíséretében laza kocogással elkezdte leszaladni a megbeszélt kört.
A templomba igyekvő, szépen öltözött járókelők arcáról lerítt, mit gondolnak a nekifutamodásunkról. Különösebb egyeztetés nélkül, kettes párokban, rendezetten szaladtunk Kadicsfálvára, ahol a Tibód fele vezető emelkedő jelentette az első nagyobb kihívást. A csapat nagyjából együtt küzdötte fel magát a dombra, ahol Székelyszenttamást érintve szaladtunk.
A társaság visz magával
A kibukkanó nap kellemes hangulatot adott a délelőtti szaladáshoz. Sok szaladó magányos farkasként gyűri a kilométereket, de időnként nem árt a társasági szaladás sem, ezt jól bizonyította a mostani is. Szenttamást magunk mögött hagyva, s ezzel letudva az út több mint felét, már lazán ereszkedtünk be a Szejkére.
Igény szerint lehetett inni, majd egy utolsó nekirugaszkodás következett. Az elénk tárulkozó városkép láttán mindenki megnyugtatóan summázta: igen, megcsináltuk. A hátralevő kilométerek már ösztönös futólépésekkel fogytak. Végül, ahonnan indultunk oda érkeztünk. Kicsit, fáradtabban mint ahogy rajtoltunk, de a leszaladt kilométerekkel gazdagabban. Gyors eszmecsere, egy csapatkép a mozdulatlan Vasszékely előtt, aztán szétszéledt a csapat.
Számokban is szép a vége
Amit a számok mutattak (nálam): megtett táv 14 km, eltelt idő 1 óra 29 perc, maximum pulzus 190, átlag pulzus 173, elégetett kalória 1615 kcal.
Ennyi elpusztított kalória után már nyugodt lelkiismerettel ülhetem a vasárnapi ebédhez és természetesen a délutáni templomozásra is el lehetett érni. A történet itt nem ér véget. A szervezők már a következő közös szaladást tervezik.
Ha kedvet kaptál részt venni és nem akarsz lemaradni, kövesd figyelemmel a Facebook-os oldalukat.
Hozzászólások | Szabályzat |