Tenistavolo Corona Ferrea di Monza e Brianza – olvashattuk ezelőtt négy-öt évvel György Szilárd neve mellett az újságokban akkori klubjának a nevét. Szilárd akkor lett profi asztaliteniszező. Már gyerekkorában komoly eredményeket ért el: többszörös román országos bajnoki cím párosban és egyéniben. Csapatban volt Balkán-bajnok is, egyéniben pedig bronzérmes. A felnőttek mezőnyébe lépve bronzérmet szerzett az országoson, ezzel biztosítva tagságát a felnőtt román válogatottban. Aztán jött egy év profizmus Magyarországon, onnan pedig Európa egyik legerősebb bajnokságába vezetett útja.

Tavaly Parmából egy kiscsapathoz, a negyedosztályú Pontiniába szerződtél. Miért?

Három évig Milánóban éltem és minden évben más, ottani első osztályú csapatban játszottam. Utána lekerültem Parmába, a másodosztályba, ahol már edző is voltam. Most Róma mellett élek, a Pontinia csapatában játszom és edzősködöm. Kipróbálom magam egy új környezetben: a tenger tíz, Róma nyolcvan kilométer, Pontinia egy csendes, jó levegőjű kisváros. Egyik felén a tengert, másikon a hegyeket látom. Csapattársaim nagyon barátságosak, az együttesben csak olasz játékosok vannak rajtam kívül – fiatalok, szeretnek edzeni, komolyak, nem kell őket fegyelmezni.

Mennyire lesz nehéz a Pontinia csapatát „felvezetni" az első osztályba? Ez a célotok, hisz tudjuk, hogy odakerülésedkor negyedosztályú volt a gárda, de ősztől már egy osztállyal fennebb szerepeltek.

Úgy terveznek velem, hogy én vagyok az edző-játékos, aki felviszi a csapatot a negyedosztályból az elsőbe, valamint edzi a gyerekcsapatokat is. Eddig jó úton vagyunk, megnyertük a negyedosztályt – ez sem gyenge bajnokság, ott is vannak külföldiek. Én például játszottam nagyon nehéz meccset egy lengyellel, de van orosz és vannak kínaiak is. A harmadosztályban játszani még nehezebb lesz, mert hét csapatban van egy-egy kínai. Ezek olyan játékosok, akik szintén hosszú távra terveznek. Nem beszélve az olaszokról. Igaz, hogy mind a 37 meccsemet megnyertem, ezért ki is tüntettek, de a következő idényben én sem hiszem, hogy százszázalékos teljesítményt tudok nyújtani.

Milyen volt megszokni Olaszországot, mennyire tanultál meg olaszul?

Az olasz nagyon jól megy, de most is vannak nyelvtani hibáim. Szerencsére bárhová kerültem, a csapattársak mindig segítettek.

Abban az országban sok olyan román állampolgár tartózkodik, akiknek nagyon rossz hírük van – neked az öt év alatt volt-e kellemetlenséged a honfitársaid miatt?

Amikor kikerültem, Milánóban két edző és egy játékostársam is román volt, ők tanítottak meg valamennyire olaszul. Eleinte nem éreztem, hogy rossz szemmel néznének rám az olaszok, annyira nem éreztetik. Azért egy kicsit félnek.

Mennyire népszerű ott az asztalitenisz?

Mi az edzéseket egy iskola tornatermében játsszuk, de a meccseket sportcsarnokban, ahová sok néző jár. Egy rangadóra már nyolcvan-kilencven ember is eljön. Európában is egyre népszerűbb lesz a sportág, a Bajnokok Ligáját már interneten is lehet nézni. A kontinensen Németország áll a legjobban, utána Franciaország majd Spanyolország és Olaszország.