Igaz, hogy Bartalis Barbara csíkszeredai, de azért éppen eléggé a miénk is, hiszen öt szezont húzott le a Vasas Femina mezében, ahova a csíkszeredai fiúcsapatból érkezett. Lassan egy fél éve hagyta el az udvarhelyi együttest, hogy tovább élhesse álmait. A 18 esztendős balszélső és középhátvéd a svédországi Töckforsban eltöltött fél évéről mesélt. Arról, hogy mennyire volt nehéz a beilleszkedés, sikerült-e alapemberré válnia és lát-e esélyt arra, hogy még valaha a Vasas mezében rúgja a bőrt.

Hogyan kerültél a Vasashoz Csíkszeredából, és mennyi időt töltöttél el a csapatnál?

Tizennégy éves korig szabadott játszania lánynak a fiúcsapatban Csíkszeredában, de szerencsére az udvarhelyi csapatnál hallották, hogy van egy lány, aki fiúknál focizik és megkerestek személyesen. Játszottam pár meccset a lányokkal, mielőtt leigazoltak. Amikor szóba jött a klubváltás, gondolkodás nélkül éltem a lehetőséggel.

Öt évet töltöttem el Udvarhelyen a Vasas színeiben, amire büszke vagyok és amiért hálás is, mert ha nincs a Vasas, talán nem tartanék ott, ahol vagyok, úgyhogy ezúton is köszönök nekik mindent. Onnan kerültem be a román válogatottba, ami nagyon sokat számít a pályafutásomban.

Mekkora város Töcksfors és milyen bajnokságban szerepel a csapata?

Töcksfors egy nagyon kicsi város, kisebb, mint Marosludas. Tele van barátságos emberekkel, nagyon tetszik a város. A Töcksfors IF egy amatőr klub, az I. Ligában játszunk, mégis nagyon jók a körülmények.

Tudsz-e arról, hogyan találtak rád? Szabadon igazolható voltál, vagy fizettek a játékjogodért?

A magyar bajnok MTK volt játékosa, Herczeg Andrea keresett és kérdezett meg, hogy szeretném-e kipróbálni magam kint Svédországban. Nyilván éltem a lehetőséggel és kimentem egy hetes próbajátékra, amin beváltam, így szerződést ajánlottak, amit el is fogadtam.

Szabadon igazolhattak, mert nem volt szerződésem a Vasassal. Nem bántam meg, hogy így döntöttem és Andinak is szeretném itt is megköszönni, hogy gondolt rám.

Gondolom, hogy Andi ott van, kicsit könnyebb a beilleszkedés. Mennyire nagy a nyelvi zűrzavar?

Persze, megkönnyíti a dolgom, de egyébként sem nehéz boldogulni, segítőkészek a csapattársak és a vezetőség is. Angolul beszélgetünk a csapattársakkal és az edzőkkel.

A csapat stábja mennyivel értékeli jobban a munkádat, mint anno a Vasasnál?

Úgy érzem, jobban tisztelik a munkám, nagyon sokat számít az akarat és a kemény munka. Könnyebben meglátják a jót, mint a hibákat, de persze azokra is felhívják az ember figyelmét.

Milyen érzésekkel hagytad el a csapatod és vágtál neki az ismeretlennek!

Mielőtt kimentem próbajátékra, már gondolkodtam azon, hogy milyen érzés lesz itt hagyni mindent. A gondolat is elég nehéz volt, mivel a csapat nagyon a szívemhez nőtt és a város is. Udvarhelyen vannak a barátaim is, ezért a második otthonomnak tartom és annak is fogom tartani mindig.

Az ismeretlentől nem féltem, sőt, volt egy olyan érzésem, hogy kell a változás, valami más az életemben, valami erősebb. Ezt meg is kaptam, és nagyon tetszik.

Most már körülbelül egy fél éve focizol kint. Mennyire sikerült barátokat szerezni, beilleszkedni? Mivel töltöd a szabadidőd a városban?

Még nem találtam meg a helyem teljesen, de úgy érzem, menni fog. A csapatba eléggé beilleszkedtem, hamar befogadtak, úgyhogy sikerült barátokat szerezni. Szabadidőmben edzőterembe szoktam járni és van, amikor csapattársakkal közösen töltjük el az időt.

A svéd női válogatott ezüstöt nyert a legutóbbi olimpián, Rióban. Hogy látod, mennyire más ott a női labdarúgás megítélése?

Nem ítélik el ott a női focit, mint itthon. Itthon még mindig sokan vannak azon a véleményem, hogy „a foci nem női sport és biztos szerencsétlenkedünk a pályán, nem tudunk kapura rúgni sem". Kint inkább érdeklődnek, hogy „milyen liga, mennyire kemények a meccsek, milyen poszton játszom, mikor van meccsem?". Érdekli őket, nyitottak az új dolgokra.

Mennyire számol veled a kapitány, nehéz beverekedni magad a keretbe ott úgy, hogy itthon a Szuperliga egyik domináns csapatának voltál az alapembere?

Stabil játékos vagyok, idáig minden meccsen kezdő voltam és végigjátszottam minden találkozót.

Mennyi edzésetek van hetente és milyen az intenzitásuk a Vasas edzéseihez képest?

Heti három edzésünk van, és hétvégenként egy meccsünk, de én pluszban járok edzőterembe is. Minden edzésen mindenki próbál száz százalékot nyújtani és megtenni azt, amit kérnek tőlünk.

A Vasasnál 4-5 edzés volt hetente és a hétvégi meccs, de ahhoz, hogy profi szintre juss, bármennyi lehet az edzés a csapattal, inkább saját magad kell fejlesztened. Ez rengeteg és kemény munkával jár. A svéd bajnokság nehezebb, erősebb és durvább is, mint a román.

Milyen futballt játszik a svéd klub? Vannak-e különbségek, mik ezek?

A svéd foci inkább fizikumra épül, mint technikára. A mi csapatunkban azonban vannak eléggé technikás játékosok, úgyhogy erre is megpróbálunk ráállni, gyakorlatokat végezni, egyszerűeket, de eredményeseket.

Hogy érzed most, megtaláltad a helyed? Van még rá lehetőség, hogy visszatérj Udvarhelyre?

Pár évig még nem akarok haza menni. Először valóra akarom váltani az álmaim: profi ligában szeretnék játszani és a fociból szeretnék megélni. Még játszanék a Vasas színeiben, de ez nyílván nem csak tőlem függ. Ahhoz, hogy még Udvarhelyen játszhassak, nekik is akarniuk kell. Egyelőre maradok Svédországban. A többi a jövő titka, jön, aminek jönnie kell és akkor, amikor kell.