Bartalis Barbara, a Vasas Femina korábbi kiválósága egy évet töltött el a svéd Töckfors IF amatőr klub játékosaként, de most csapatot váltott és még nemesebb célokért harcolhat: új együttese ugyanis a profi ligába való feljutást célozta meg.

Egy fél éve mesélt akkori helyzetéről, arról, hogyan került gyerekkorában a csíkszeredai fiúcsapatból a Vasashoz (itt olvashatod el nyáron készített interjúnkat), most pedig csapatváltásáról, a svéd amatőr bajnokságról faggattuk.

Korábban azt mesélte, hogy még nem találta meg teljesen a helyét, bár Herczeg Andreával – a többszörös bajnok MTK volt játékosával, aki Svédországba csábította Barbit – nagyon jó kapcsolatot ápolt. A csapatváltás kapcsán újra feltettük a kérdést, most sokkal optimistábban felelt, a második fél éve sokkal jobb hangulatban telt, megszokta a svéd embereket, sikerült beilleszkednie, sokat tanult a nyelvből, szinte mindent megért, sőt már meg-megszólal svédül, de még többnyire angolul kommunikál a stábbal és a játékosokkal.

Állíts célt, és tegyél érte!

Arra is kíváncsiak voltunk, mennyire lesz nehéz egyedüli magyarként, sőt egyedüli és első légiósként új klubjában és mennyire érinti rosszul, hogy Herczeggel többé nem játszhatnak együtt, de erre csak annyit mondott, hogy „rossz vagy nem rossz, így kellett történnie".

„Bárhova is megyek, akár rövidebb, akár hosszabb időre, csak tapasztalatot szerzek, új dolgokat látok, tanulok. Ha meg van egy életcélom, akkor annak érdekében teszek, nem azon gondolkozok, hogy ez meg az miért rossz vagy miért nem. Mindenkinek a kezében van a saját élete, úgy éli, ahogy ő szeretné" – vélekedik Barbi, aki azt tűzte ki maga elé célul, hogy profi ligában, profi szerződéssel játszhasson és kizárólag a fociból sikerüljön megélnie.

A ligáról, annak erőviszonyairól is beszélgettünk és arról, mennyire látja előrelépésnek a csapatváltást. A Töckfors IF játékosaként kulcsember volt az egész idényben Barbi, hiszen a csapat összes mérkőzésén kezdőként lépett pályára, és még le sem cserélték, csapatának minden játékpercét a pályán töltötte.

Ennek ellenére sajnos nem sikerült a gárdának elérnie a kitűzött célokat, az idény elején reálisnak tűnő középmezőnybe kerülést, a bennmaradásért küzdöttek a szezon végén. Sikerült ugyan elkerülnie a kiesést a Töckforsnak, de a vezetőség úgy döntött, a csapat nem indul a következő kiírásban, csupán a harmadik ligában. Szerették volna, ha a Vasas korábbi kiválósága tovább erősíti őket, Barbi viszont úgy gondolta, visszaesés lenne a karrierje szempontjából, ha „lejjebb adná az első ligánál".

Barbi segíthet nekik bajnokságot nyerni

A volt edzője ezután segített neki, hogy próbajátékon vehessen részt az IK Rössö Uddevalla csapatánál, amely az előző bajnokságban a tabella negyedik helyén végzett, az előttük álló szezonra, pedig a bajnokság megnyerését és a profiligába való feljutást tűzték ki célul. Innen Barbi már nem is vándorolt más klubokhoz, a vezetőség úgy gondolta, segíthet nekik céljaik elérésében, már a második edzés után szerződést ajánlottak neki, amelyben megegyeztek és ő aláírt. Így jött hát Barbinak a csapatváltás, mivel az Uddevalla a bajnoki címet szeretné megszerezni és úgy gondolja, így a legnagyobb lesz a fejlődési lehetősége is.

Arra is megkértük a korosztályos válogatott labdarúgót, hogy hasonlítsa a svéd legfelső amatőr osztályt az itteni Szuperligához. Szerinte több első ligás csapat olyan erőviszonyokat képvisel, hogy a román Szuperligában a legjobb öt csapat között versenghetnének. Ott a találkozókra a belépés sem díjtalan, de így is nagyon sokan kilátogatnak, Barbi úgy gondolja, értékelik a női labdarúgást.

Az edzéskörülmények is elég komolyak, de változóak csapatonként. Barbinak új gárdájánál négy edzése lesz hetente a hétvégi mérkőzést leszámítva, ami egyel több, mint Töckforsban.

Az edzések esténként vannak, így a játékosoknak délelőtt van szabadideje, ami jól is jön, hiszen Barbi elmondása szerint Svédországban még a profi ligákban is dolgoznak a lányok a labdarúgás mellett. Meg lehet ugyan élni belőle, kérdés, hogy ki mekkora színvonalon játszik és mekkora színvonalon szeretne élni. Szerinte kell a plusz kereset és amint lehetősége adódik, ő is munkát fog keresni. Addig is a délelőttjeit plusz edzésekkel tölti és nekilátott fotózást tanulni.

Barbi nem sűrűn jár haza, 2017-ben egy fél év után látogatott Erdélybe, viszont akkor sikerült több mint egy hónapot, december 1-től január 6-ig itthon maradnia, így visszaérkezése után az első 1-2 nap még nehezebb volt, de elmondása szerint azóta ismét csak a célja lebeg a szeme előtt, úgyhogy már el is múlt a honvágya. Családja és barátai hiányoznak leginkább.