Székelyudvarhelyen született és korán kezdett kézilabdázni. A kilencvenes években az 1979-es születésű Ágoston Attila kijárta a szamárlétrát, és országos ifjúsági döntőben is pályára lépett a sportiskola csapatával. Olyan társai voltak, mint Ilyés Ferenc, Szabó Levente, Tálas Huba, Sipos Lóránt (az SzKC mai másod- és egyik ifiedzője), vagy Bakó Botond, aki jelenleg szintén edzőként dolgozik Magyarországon.

Ágoston egyetemista korában Kolozsváron játszott az ottani felnőtt csapatban, illetve olaszországi tapasztalatot is szerzett, hiszen csereprogrammal töltött ott néhány hónapot. Udvarhelyen játszott az SzKC egyik elődjének számító Tehnoutilajban is.

Tíz évvel ezelőtt, az Egyesült Államokba költözött. Másoddiplomaként Nemzetközi Gazdálkodás majd Sportmenedzsment mesterit végzett Denver városában, közben pedig kézilabdázott New Yorkban és Denverben.

„Megalakítottam egy csapatot Denverben, de később edzősködtem és a sportdiplomácia kezdett érdekelni, jelenleg az ottani kézilabda-szövetségnél dolgozom igazgatótanácsi tagként" – mondta portálunknak a júliusban több hetet is idehaza töltő Attila.

A denveri csapatnál több évig volt edző, s ahogy jöttek a sikerek, úgy jöttek a felkérések is: az amerikai U16-os, majd az U21-es csapat edzője lett, több éven keresztül dolgozott az ifjúsági fiúegyüttesekkel. Tíz év alatt sok sikert ért el, egyéni díjakat is kapott, 2011-ben szavazatok alapján az év ifjúsági kézilabdaedzőjének választották.

„Sok európai diák van kint, és a rendszer úgy van megalkotva, hogy edzőtáborokban dolgozunk a sportolókkal. Nehezebb, mint Európában, mert nem napi szinten edzenek a sportolók, nem edződnek magas szinten. A bajnokság a nagy távolságok miatt több régióra van osztva. Például Colorado államban, ami akkora körülbelül, mint Románia, négy csapat van – ezek játszanak az állami bajnokságban, majd a régiók bajnokságában. A keleti parton már több csapat van.

A legjobbak az elit bajnokságba jutnak be, a többiek az úgynevezett open-re, ahol már kanadai csapatokkal is játszhatnak. Az elit számít tulajdonképpen a nemzeti bajnokságnak" – mondja Attila, hozzátéve, hogy az Egyesült Államokban a kosárlabda, a jégkorong és az amerikai foci számít a fő csapatsportágaknak, a gyerekek egyszerre több sportot is űznek.

A kézilabdának azonban minden olyan eleme megvan, amit az amerikaiak szeretnek a csapatsportágakban: gyors, dinamikus, ugrani kell, gólok vannak. A kultúrája viszont hiányzik Amerikából, ezért nehéz anyagi forrásokat találni rá. Olimpiai évben viszont mindig fellendül a sportág népszerűsége, mert a televíziókban ott is nézik a meccseket – a szövetség többek között azt szeretné elérni, hogy minél több mérkőzés legyen a televíziókban.

„Ez úgy működik, mint idehaza: Udvarhelyen a felnőtt csapat nagyon népszerű és ennek húzóereje is van. A kézilabda-szövetség igazgatótanácsának az elnöke javasolta nemrég, hogy minden NBA-ben szereplő kosárlabdacsapatnak legyen kézilabda-együttese is, amit ha el tudunk érni, az nagy eredmény lesz" – mondja Attila, aki néhány héttel ezelőtt a torontói Pánamerikai Játékokon vett részt és úgy néz ki, hogy 2016-ban a Rio de Janeiro-i olimpián is ott lesz mint kapcsolattartó, szervező az amerikaiak részéről.

Ágoston az SzKC szereplését is mindig élőben követi, ha lehetséges, például a Benfica elleni Challenge Kupa-elődöntő visszavágóját autóban, okostelefonon nézte végig. Arra a kérdésre, hogy elképzelhető-e, hogy egyszer hazajön, és idehaza kamatoztatja a tengerentúlon megszerzett tudását, tapasztalatát, igennel válaszolt.