Az idősebb korosztály, mai szülők és nagyszülők még megérhették az egyenruha viselésének élményét. Műanyag, otromba, a kék különböző árnyalataiban unatkozó ruhácskák, kötelező hajpánt, mely vagy illett a frizurához, fejformához, vagy sem, viselni kellett.

Akinek jól állt ez a viselet, és nem voltak a ruhaviseletben megnyilvánuló önkifejeződési vágyai, mai napig visszasírja az egyenruhás időket, akihez meg nem passzolt a ruha, és külföldi rokonokkal csempésztetett be divatos darabokat, az inaszakadtáig harcol ellene. A mai gyerekek, fiatalok véleménye is épp így megoszlik az egyenruha körül. Összegyűjtöttük az uniformissal kapcsolatos pro és kontra érveket

Nincs tétovázás a szekrény előtt

Az egyenruha jelentősen megrövidítheti az reggeli ruhaválasztás idejét. Többé nem hallja a szülő a gyerektől, hogy mit vegyek fel ma reggel. De: hallhatja azt, hogy anyu, már megint elfelejtetted kimosni az egyenruhám.

Viszlát vasaló, helló izzadás

A mai egyenruhákat jó esetben olyan anyagból varrják, hogy ne kelljen vasalni őket. Alacsony hőfokon mosható, jól tisztítható, könnyen szárad, tehát még energiatakarékos is, csak magára dobja a gyerek a szárítóról és úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. De: ellenőrizzük, távolítsa el iskolába menés előtt a ruhacsipeszeket. Mivel a legtöbb vasalást nem igénylő anyag komoly poliésztertartalommal rendelkezik, könnyebben beleizzadhat a gyerek, ez szag- és gombaártalommal járhat, többször kell mosni.

Olcsón mért közösség

Egy szett márkás ruha akár 1000 lejbe is kerülhet, márpedig a kamasz már 4 éves korától igényes, és a mai társadalmi szemlélet versengéspárti. Azaz, minél menőbb a ruha, annál nyertesebbnek tekintik viselőjét. Az egyenruha tizedébe kerül a divatos holmiknak, és az individualista versengéssel szemben a közösségi élményt helyezi előtérbe. Utóbbi 20 éve hiánycikk.

Lőttek az egyéniségnek?

De: az öltözködés az önkifejezés része. Társadalmi státuszjelző hatással bír (pl. egy szakadt ruhájú embert egyaránt kevés eséllyel közelítenek meg a koldusok és a gazdasági befektetők), a gyereknek meg kell tanulnia, hogy a sikeres beilleszkedéshez minden helyzetben megfelelő ruhát tudjon választani. A ruha a belsőnk meghosszabbítása, kivetülése. Más ruhát visel egy szobafestő és mást egy képzőművész. És a társadalom ennek megfelelően kezeli őket.

Cuccos tanulás

Az egyenruhával a gyerekek kreativitása és figyelme az öltözködésről a tanulásra fordítható. De: a kamasz kreatív, megtalálja azokat a helyzeteket, amelyekben mégiscsak a külsőségekre terelődhet a figyelme. Kiegészítőkben kezd gondolkodni, tanfelszerelésben, kütyükben. Csak legeslegutolsó esetben akar a tömegből a szorgalmával, tehetségével kitűnni.

Sulik versenye

Az egyenruháról könnyedén rájön bárki, hogy viselője melyik iskolába jár, honnan lóg, és hová kell visszaküldeni. A kisdiákok ezért már korán érdekeltek lehetnek abban, hogy tanuljanak, és a rangosabb iskolákba kerüljenek. De: az emberek nagyon szeretnek ítélkezni, főként az éles ellentétekben gondolkodó kamaszok, ezért káros lehet a kis- és nagykamaszok amúgy is zsenge önértékelésére, ha valakit az egyenruhája alapján ítélnek okosnak, butának, szorgalmasnak vagy semmirekellőnek.

Közös egyenruha-shopping

A csinos, divatos egyenruhát, melynek szabása és színe a legtöbb mérethez, valamint bőr-hajtípushoz illik, a legtöbb diák szereti. De: csakis akkor, ha nem rátukmálják, hanem a modell kiválasztásába valamilyen szinten bevonják.

Szia, szépfiú!

És ne felejtsd, a csajok mindig is buktak az egyenruhás pasikra.