A Vasas Femina középpályásait vártam estebédre tegnap, és elhatároztam, most fogok igazán gasztrollkodni. Mivel két lányt is meg kellett etetnem, egyiküket ráadásul edzés után, nem mertem új receptre adni a fejem, ezért azt a tarkabors kéregben sült csirkemellet választottam, amelyikkel már nagymamámat is sikerült lenyűgöznöm.

Előrekerült a pizzarendelés lehetősége

is a szerkesztőségben, és annyira tetszett a troll ötlet, hogy úgy döntöttem a köretet a Pizza 21-ből fogom megrendelni. Röhögtem is a markomba rendesen. A sportolócsajoknak ugyan sportsaláta dukál, végül a görögsalátára esett a választás, úgy éreztem gyanús lesz nekik a csirkemelles saláta, csirkemell szeletekkel.

A lányok egészen a cikk megjelenéséig nem tudnak róla, hogy nem én készítettem a salátát, mert április elsejei hangulatomban voltam, úgyhogy itt kérek tőlük elnézést a jó szándékú csínyért, és szerencsémre a képek bizonyítják nekik, hogy a húst én sütöttem meg.

Kikristályosodott a terv, jöhetett a bevásárlás. Azok a fránya mértékek megint hülye helyzetbe hoztak, amikor hat deka csontozott csirkemellet kértem. „Azt hogyan? Egy ekkoracska szeletet?" – kérdezte meglepetten a kiszolgálónő, úgyhogy kijavítottam magam. Kilenc lejért vettem ebből 60 dekát.

Jobban mondva, hogy miből, az csak otthon derült ki. Egész hazaúton fogdostam a husit, amely elég furcsa volt csirkemellnek, „igen, mert ez felsőcomb" – állapította meg az öreg Gál, amikor hazaértem. Hogy én motyogtam-e érthetetlenül, vagy a néni is trollkodós kedvében volt, arra nem derült fény.

A sütéshez szükséges tarkaborsot 3 lejért, a tejszínt 3 lej 50 baniért és egy palack száraz vörösbort 14 lejért vásároltam meg. Megjött Jére Zsolt fotós, elmondtam neki, mi a terv és elmesélte egyszer az egyetemi évek alatt meghívtak vacsorázni két csajt, rendelték a kaját és képesek voltak elmosatlanítani edényeket, hogy legyen hitelesebb, viszont így is lebuktak, hiszen a kajás dobozokat szem előtt felejtették.

La grandé kajarendelés recept

Hozzávalók: telefonszám, menü, illetve ízlés szerint vonalas, vagy mobiltelefon

 

Elkészítés: Lassú, megfontolt mozdulatokkal üssük be az étterem telefonszámát, mert egy szám elírásával egy román hang zavarhatja meg nyugodt pillanatainkat. Mindezek előtt válasszuk ki a rendelni kívánt ételt, ezzel is megelőzve a diszpécser felháborodását.

 

Szépen tagoltan mondjuk el neki, mit és hova szeretnénk rendelni. Bő félórát várjuk az ételt, megérkezése után kifizetjük azt, és ha módunkban áll, 1-2 lejjel többet adunk a futárfiúnak az étel áránál. Elköszönve tőle, frissen tálaljuk a salátát.

 

La grandé csirkemell tarkabors kéregben

Hozzávalók: 40 dkg csirkemell filé, 2-3 evőkanál tarkabors, 1 dl száraz vörösbor, 2 dl tejszín, olívaolaj, só

 

Elkészítés: A tarkaborsot mozsárban kicsit összetörjük. A csirkemellet szeletekre vágjuk, olívaolajjal megkenegetjük, sózzuk, majd végül a tarkaborssal bedörzsöljük őket.

 

Olívaolajon kisütjük a csirkehúsokat majd félretesszük őket egy tányérra, amit lefedünk alufóliával. A serpenyőben letapadt pörzsanyagokat, bors maradványokat jó minőségű vörösborral felöntjük, és addig forraljuk, amíg elforr az alkohol. Végül felöntjük tejszínnel, majd még egy adag színes borssal és sóval fűszerezzük.

A legnagyobb problémát ismét a hús megtisztítása okozta. Nagyon ocsmány dolgokat kellett levágnom róla. Jó háztartásvezetőhöz híven az öreg Gál rögtön ott sürgött-forgott körülöttük. A lelkemre kötötte, nehogy eldobjam, az is felhasználódik. „A tiéd lehet, de nem én akarom majd megenni" – mondtam neki, mert el voltam sápadva a büdös, véres cafatoktól.

Közben megérkezett a saláta, és bár a futár fiú az elején nem repesett az örömtől, hogy le is szeretnénk fotózni, „basszék" – engedett belőle, amikor mondtuk, hogy honnan vagyunk.

Hogy ne essek Jére Zsolti hibájába, szépen eltüntettem a nyomokat, egy nagy tálba tettem ki a két adag salátát, míg a dobozt, a műanyagvillákat szépen elrejtettem egy szekrény mélyére. Mint később kiderült, a terv működött, a csajok nem sejtettek semmit.

Nem vagyunk mi fizikusok

„A köret elkészült, azazte" – kiáltottam fel boldogan. Láttam, hogy mindennel készen leszek, amire megérkeznek, úgyhogy erre az örömre egy pohár bort is mertem tölteni magamnak. Sültek a tarkaborsos hússzeletek, a saláta már tálalva volt, egyszerre terítettem, takarítottam, sütöttem.

A mártással picit meggyűlt a bajom, néztük a sütés után maradt szafthoz öntött vörösbort és azon filozofáltunk, vajon kipárolgott-e belőle az alkohol. „Miért füstöl így ez?" – kérdeztem Jérétől, és azt a választ kaptam, „biztos párolog, de nem tudom, nem vagyok fizikus".

Amikor már tömény szeszszag volt a lakásban, úgy láttuk kifőtt belőle az alkohol, bár az elkészült mártás állagát szemlélgetve, már nem voltam biztos ebben. „A múltkor is ilyen volt?" – hajolt felé Zsolti, „Nem tudom. Ilyen volt?" – kérdeztem vissza. A csomóssága miatt megegyeztünk, nem ilyen volt, az íze viszont így is nagyon jó lett. Recept nélkül készítettem el másodszor a tarkaborsos csirkét, ami nem is sikerült úgy, mint első alkalommal. Volt viszont tanulsága is az első sütésnek, a két decis tejszínből most már nem mértem ki a 200 millit.

Kopogtak az ajtón

Pontosan akkor, amikor felraktam a két terítéket. „Fordítsuk a szebbik felére" – egyeztük meg Jérével az abrosz felrakásánál, majd elnevettük, hogy minden háztartásban van az abrosznak egy szebbik fele.

„Szia! Na, erre kíváncsi vagyok, remélem, finom, olyan éhes vagyok, pfú" – érkezett meg Erika edzésről, és alig tudtam visszaköszönni, már az asztal mellett ült. „Látni fogod a véleményünket" – mondta Enci, és még Erika is odaszólt, mikor levettem a szakácssapit, hogy jobban leizzadtam, mint ő az edzésen.

Kicsit féltek a mártástól az állagát látva, de nyugtatgatva őket és ők is egymást, meglocsolták vele a húst. Amikor láttam már meg is instagramoztatják a kajámat, én is kezdtem kicsit megnyugodni.

Félve megkérdeztem tőlük, hogy szoktak-e a 21-ben salátát enni, de szerencsémre pont görögsalátát még nem ettek ott, mert nincsenek oda az olívabogyóért. Szépen ki is válogatták őket a tányér szélére.

Az elején attól is tartottam, hogy fog-e passzolni a rendelt saláta a sültemmel, Enci szerint azért is volt nagyon szuper így együtt, mert a husi nagyon és jól volt fűszerezve, a saláta natúrsága balanszba hozta őket. Nagyon jól volt átsütve a hús szerintük.

„Azta, de jól esik"

– mondta Erika, akiről, ha nem tudtunk volna, is ki lehetett találni, hogy edzésről jött, olyan tempóban tekerte be a szeleteket. Bár Jérével az elején beszéltük, hogy a nyolc szelet húsból mindenkinek jut kettő, amikor már az utolsókat vették el, mi csak egymásra pillantottunk szomorúan, hogy itt ma evés nem lesz. Enci „kell nektek még?" – kérdésére sem mertünk igennel felelni. Ahogy láttam, még így is tudtak volna enni.

„Azért egy kicsit büszke vagyok most magamra" – mondtam, amikor befejezték a kajálást és minden elfogyott, amit én készítettem. „Én is az vagyok, én itt hagynám abba" – mondta Erika, hogy ezt bóknak, vagy sértésnek kellett volna értenem, nem tudom, de inkább úgy értelmeztem, hogy a csúcson kellene abbahagyni.

Ittak még kicsi plátát a fűszeres husira, megbeszéltük Erika utolsó meccsen rúgott hatalmas luftját, és a következő meccs időpontját, ami elvileg huszadikára esik majd. A lányok jó edzés utáni sportolókhoz hűen felfaltak mindent és elindultak Barcelona-Juventus BL meccset nézni. Én is ugyanezt tettem, sört iszogatva és böfögve próbáltam helyreállítani a konyhatündérkedés után férfiasságomat.