Válogatás nélkül hajítják utánunk a SIM kártyákat a legnagyobb GSM szolgáltatók. Megéri ekkora csalit használni?

Ha megvan a legújabb androidos csodatelefonod, már csak egy SIM kártyára lesz szükséged, hogy beszélni is tudj rajta. Arra már mindkét nagy hazai szolgáltató rájött, hogy ha ezt ingyen adja, kiválóan bővítheti ügyfélkörét. Persze a történet összetettebb: az ajánlat mögött jó adag előrelátható veszély is lappang.

A kártyák és az ingyenes csatlakozás felajánlásának oka igencsak egyszerű: a szolgáltatók azt remélik, hogy ha a felhasználó már vette a fáradtságot, megadta a személyes adatait, és megrendelt egy ingyenes kártyát, akkor nemcsak az ezzel járó ingyenperceket és sms-eket használja ki, hanem megtartja a kártyát.

A felhasználók vándorlásában bíznak

Az optimista forgatókönyv szerint az egyszeri felhasználó kér, majd kap egy SIM kártyát, lebeszéli a perceket, ír néhány SMS-t, majd ha már úgyis megismerték a számát az ismerősei, megtartja és újból feltölti azt.

Még ennél is jobb számukra, ha például valakinek elege lesz jelenlegi szolgáltatójából, és inkább átpártol a riválishoz. Sokan nem maradnak meg a feltöltő kártyánál, egy idő után inkább előfizetési szerződést kötnek az új szolgáltatóval, amely újabb hűséges klienst halász ki magának. Még ha az előfizetés nem is feltétlenül éri meg a felhasználónak.

Valószínűleg ez utóbbi változat járhatott a Vodafone marketingeseinek fejében, amikor elindították az ingyenes SIM igénylési lehetőséget. Az Orange-nál egyébként már 2009 óta létezik a szolgáltatás, és bár sosem számoltak be a projekt sikerességéről, a tény, hogy már negyedik éve fut, eléggé pozitív képet fest róla.

A hazai szolgáltatók leginkább ágyúval lőnek a verébre: a nemzetközi gyakorlattól eltérően nem próbálnak meg bizonyos célcsoportokat bevonzani az ingyenes kártyák osztogatásával, hanem bárki számára elérhetővé teszik ezeket, ráadásul ugyanolyan feltételek mellett.

Külföldön ennél rafináltabb módszereket alkalmaznak: sokszor egy új díjcsomag indításakor dobják piacra az ingyenes SIM-eket, vagy csak bizonyos felhasználói csoportok számára járnak az ingyen percek és üzenetek.

Tízszer annyit ad a Voda

A Vodafone, bár csak most indította útjára az ingyenes SIM-rendelést, ütős ajánlattal igyekszik behozni a lemaradását. Ha a piros szolgáltatótól kérünk ingyenes kártyát, az 100, hálózaton belül lebeszélhető perccel érkezik. Ezeket a perceket az aktiválástól számított 30 napon belül kell elhasználnunk, a kártyát pedig a kibocsátás után legkésőbb egy évvel aktiválnunk kell.

A kártya aktivitási ideje négy hónap, vagyis mindig ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy lebeszéljük az éppen rátöltött perceket. A türelmi idő 10 hónap – ez alatt már csak ingyenes számokat tárcsázhatunk, valamint hívásokat és üzeneteket fogadhatunk, még ha nincs is feltöltve a kártyánk. A türelmi időszak lejártával a kártya használhatatlanná válik.

Az Orange ennél jóval szerényebb ajánlattal jelentkezik: az ő ingyenes SIM kártyájukról csupán 10 percet lehet lebeszélni és 10 SMS-t küldeni 30 napon belül. A kártya aktivitási ideje is kisebb, mint a Vodafone-nál, mindössze 60 nap, a türelmi idő pedig csupán 30 nap.

A Vodánál még egy aprósággal kecsegtetik a potenciális klienseket: ingyenes SIM kártyából évente rendelhetünk egyet, míg az Orange egy személynek összesen egyet biztosít. Ingyenélőknek mindenképp jobb választás a piros szolgáltató.

A nagyok is az utcán kezdték

Az Orange és a Vodafone által a neten üzemeltetett ingyenes SIM-terjesztés az új kliensek megszerzésének csak egyik módszere, a szolgáltatók más módszerekkel is próbáltak felhasználókat csábítani magukhoz, akár kevésbé tisztességes úton is.

Bevett szokás volt a mobiltelefonálás kezdeti időszakában, hogy az utcán osztogatták a SIM kártyákat, de gyakran postán is küldtek ilyeneket – főként olyan személynek, akik soha nem is igényelték a csomagot.

A Vodafone jogelődje, a Connex évekkel ezelőtt a közép- és általános iskolák osztályait is bőséggel megszórta saját SIM kártyáival. Az még ma is használatos módszer, hogy megajándékozzák a legalább 5 eurós kártyafeltöltést vásárló klienseket egy újabb SIM kártyával.

Feltevődik a kérdés, hogy a szolgáltatók hány ilyen ingyenes kártyát osztottak ki az évek során. Erről pontos információ nem létezik, legalábbis nyilvános biztosan nem, de az évek során szakmai berkekben évi több százezer ingyenes SIM-ről beszélnek.

A telekommunikációs ipart felügyelő szervezet mégis sejteti, hogy mekkora nagyságrendben kerülnek forgalomba ilyen kártyák. A szolgáltatók jelentése szerint 2012 júniusában összesen 25,4 millió aktív SIM kártyát jegyeztek hálózataikon, melyekből körülbelül 2,7 milliót egyáltalán nem használtak az ezt megelőző hónapokban.

Nyilvánvaló, hogy ezek nagy részét az ingyenes SIM-ek teszik ki – joggal állítható tehát, hogy közel 2,7 millióan szeretik ilyen módon kihasználni a cégeket, és egy kis ingyen telefonáláshoz jutni.

Ha több kell, mint az ingyen

Minimális pénzért már jóval szebb csomagokat vehetünk mindkét szolgáltatótól: az Orange 5 euróért 2000 percet vagy SMS-t ad hálózaton belül, megfejelve ezt 100 országon belüli és nemzetközi fix perccel vagy 100 országon belüli SMS-sel.

Ugyanezért az összegért választhatjuk a másik prepay csomagjukat, amiben 2000 perc vagy SMS van hálózaton belül, 75 országon belüli és nemzetközi fix perc vagy 75 országon belüli SMS és 75 MB mobilnet – és ne feledkezzünk meg a nelimiteaza-te.ro szolgáltatásról, ahol magunk állíthatjuk össze a nekünk legjobban tetsző csomagot.

A Vodafone-nak is van 5 eurós ajánlata, ez megint jobb, mint a narancsosoké. A Vodánál ezért az összegért 4500 percet beszélhetünk, vagy 4500 SMS-t írhatunk hálózaton belül, illetve kapunk 100 országon belüli és nemzetközi percet, vagy ugyanennyi országon belüli SMS-t, plusz 75 MB mobilnetet.

Választási lehetőség mindkét szolgáltatónál dögivel van: a hatvanperces havi csomagok nevű gyerekbetegség múltával mind az Orange, mind a Vodafone nagymértékben testre szabható, dinamikusan bővíthető és bárki igényéhez alakítható opciókat kínál – csak győzzük lebeszélni.