A profilnak megfelelő kötelező tantárgyból vizsgáztak szerdán a végzősök. Van, akinek nem elég az a három óra, és van, aki a kötelező másfél órát is nyögvenyelősen üli ki – derült ki délelőtt.

Elsőként Szász Zsuzsát és Hajdó Szabolcsot támadjuk le, akiken nem is látszik, hogy néhány perce még matekből érettségiztek. Olyan vidáman és könnyedén lépegetnek lefele a lépcsősoron, mintha egy átlagos sulis napon elengedték volna őket az utolsó óráról.

A Tamási Áron Gimnázium 12. C-s, azaz természettudomány szakos tanulói szerint nem volt nehéz a matematika tételsor.

„Mi természet osztályban vagyunk, úgyhogy a mi szintünkhöz képest közepes volt. Elég jól ment, de nem vagyok teljesen elégedett, lehetett volna jobb is – mondja Szabolcs, akinek biológia, humángenetika a választott tantárgya és orvosira készül. Úgy érzi, matekből elrontott valamit, de még nem biztos benne.

Az első tétel a kilenc-tizedikes anyagból volt, a második inkább a tizenegyedik, míg a harmadik a tizenkettedikes anyagot tartalmazta – magyarázza a matek érettségi szerkezetét. Szerencsére nem mond túl sok idegen szót.

Gondolkodni jó

Zsuzsának ahhoz képest, hogy a barátai segítségével csak egy keveset készült az utóbbi egy-két hétben, elég jól ment a matek, de nem lenne igazi nő, ha nem lenne így is elégedetlen a teljesítményével. Szerettem volna jobbat írni, de azért egy hetesben minimum reménykedem – bizakodik. A román volt eddig a legnehezebb, az lefele viszi a jegyét, a magyar és a pénteki informatika választott tantárgy felfelé, a matek pedig középen tartja – mondja.

Nem szokott leblokkolni a stressztől, csak a román felmérőnél fordul elő, hogy nem jutnak eszébe egyszerű, ismert szavak.

Elmondhatom, hogy szerintem annyira izgalmas érettségizni? Én nagyon élveztem ezeket a vizsganapokat. A készülődést nem, azt nagyon utáltam. A matek volt a kedvencem, mert ez az, ami kihívás, kell gondolkodni, és ezt én élvezem – lelkesedik.

Én még mindig nem fogom fel, hogy érettségizem

Fancsali Orsolya osztálytársuk a barátnőivel jön felfele a lépcsőn, a csajok szétrebbennek, amikor megtudják, hogy kérdezősködni fogunk. Orsolya lesz az áldozat, de jól bírja.

Az egy dolog, hogy mi, akik alapvetően humán osztályba jártunk sok évvel ezelőtt, elfelejtettük a matek érettségit, de Orsi, aki most jött ki róla, sem emlékezik rá. Állítólag a stressznek van egy ilyen hatása, hogy törli az emlékeket. Meg a mateknek.

Logaritmus, mátrix, deriválás – nyaggatjuk, hátha a kulcsszavakról eszébe jut, mégis mi volt a menü. Logaritmus most pont nem volt, de mátrixok és polinomok igen. Még mondott egy ilyen csúnya szót, de nem értettük. Nem volt nehéz, elég jól ment ahhoz képest, hogy a tanárok mennyit riogatták a matek érettségi nehézségével.

„Én még mindig nem fogom fel, hogy érettségizem, sőt már lassan vége is van. Stresszes voltam minden vizsga előtt, de aztán megnyugodtam, amikor láttam, hogy tudom a tételeket. Első éjjel, a román előtt nem tudtam aludni, óránként megébredtem" – meséli az érettségi élményeit.

Ahogy tegnap Fanninak, Orsolyának sem tetszik, hogy nincs óra a teremben. Hiába szólnak fél-egyóránként, az nem olyan, mintha az ember végig látná, mennyi az idő, és aszerint osztaná be.

A történelem nem matek

A történelemből vizsgázóknak sem volt nehéz a szerdai érettségi. Péter-Györgyi László kimondottan örült a kommunizmusról szóló tételnek, sokat tudott írni a kollektivizálásról, amiről még a nagyszüleitől hallott és olvasott is róla. Ami nem tetszett neki, hogy nem kimondottan történelmi, hanem politikai kérdések voltak, és „annyira rámentek erre, hogy szinte már nem is történelem számomra".

Az első tételben egy 14-15. századi szöveget kaptak, az alapján tettek fel kérdéseket, a második tétel pedig az 1848-as forradalom román vonatkozásairól szólt – mondja. Őt kicsit megijesztette a márciusi próbaérettségi, amikor egy 16. századi szöveget kaptak, a kommunizmus mint téma jobban feküdt neki.

Leírtam, hogy mindent kivittek a kollektivizáláskor a kapun, és ez nem esett jól az embereknek, hogy egy élet munkáját csak úgy elvitték. A saját földjüket művelték, de kis része maradt csak a termésnek az övék – foglalja össze nagyvonalakban a válaszát.

A jegyét nem meri megsaccolni, mert a történelem nem olyan, mint a matematika, hogy megvannak az eredmények, hanem sok függ a javítótanártól is. Hogy azt nézi-e, mire adhatna pontot, vagy azt, hogy mire vonhatna le.

Minden és mindenki gyanús

Azt mondja, románból volt eddig kisebb kellemetlen élménye, felírta a címet, és önkéntelenül aláhúzta. A javítótanár figyelmeztette, hogy újra kell írnia a lapot, mert jelnek számít. Szerencséje volt, csak keveset kellett újraírnia, az előtte ülőnek négy oldalt kellett megismételnie, mert egyszerű vízszintes áthúzás helyett átikszelte a tévedéseit.

László kicsit túlzásnak tartja ezt az elővigyázatosságot, mert úgyis elviszik a dolgozatokat más megyébe, ismeretlen tanárokhoz. Másrészt ő nem ilyen egyértelmű jeleket használna, ha jelezgetni akarna, hanem a szövegbe foglalna valamit, ami kevésbé átlátszó – mondja a gimnázium filológia szakos végzőse.

Inkább a strand, mint az integrálás

Mire végzünk, kiürül a Patkó. Indulnánk vissza a szerkesztőségbe, amikor arra sétál egy kedves ifjú pár talpig érettségizős dresszben. Olyan cukik, nem lehet kihagyni őket.

Nagy Anita, a református kollégium filológia-teológia szakos érettségizője. Azt mondja, a hétfői és a szerdai vizsgától félt a legjobban, de a történelem nem volt nehéz. A szöveg alapján feltett kérdésekre könnyű volt válaszolnia, főleg az első négy volt egyszerű, a hatos-hetes feladat volt nehezebb. A kommunizmusról, a sztálinizumusról, hidegháborúról kellett írni – mondja – a többire nem emlékszik.

Párja, Csomor Attila matekből szenvedett. Na nem a feladat nehézségétől, hanem attól, hogy végig kellett ülnie a másfél órát, pedig egy óra alatt végzett a feladatokkal. Amit tudott, egy óra alatt leírta, átnézte, és utána bámult ki a fejéből sok társával együtt. Azt mondja, még sokan voltak úgy, hogy nehezükre esett a várakozás. Ő nem szeret sokat gondolkozni, miután megoldott egy feladatot. Amit tud, azt tudja, amit nem, azt úgysem most fogja kitalálni – érvel.

"Elég szerencsém volt, mert most sokkal könnyebb volt, mint a próbaérettségin. Az első hat feladat elég jól ment, a második tételnél mátrixok voltak, csillagos vagy karikás műveletek, ki hogy hívja, a harmadik tételben integrálás, deriválás. Ebből nem tudtam megoldani két feladatot, de összességében elég jól ment. Hetes-nyolcasra számítok, az a minimum. Nem figyeltem oda az integrálásra a suliban sem, meleg volt, s inkább mentünk a strandra" – mondja a Kós Károly szakközépiskola könyvelési osztályának végzőse. Nem akar könyvelő lenni, csak az volt az iskolájában a legjobb osztály, azért ikszelte azt nyolcadik után – válaszolja kérdésünkre, hogy esetleg a könyvelési mérlegnek a későbbiekben nem árt-e meg a sok strandolás.

Szakácsnak készül, Anitával mindketten Magyarországra akarnak menni, hogy Attila szakács, Anita cukrász képzésen vegyen részt. Nem jönnének egyelőre haza, csak amikor már minden csínját-bínját kitanulták a mesterségüknek, és itthon nyithatnak egy éttermet – mondják, és további szép napot kívánnak.