Nem volt nagy tolakodás a Bányai János Szakközépiskola sporttermében, a méretes épületben szinte elvesztek a gólyák és a közönség.

A gólyák műsora a „természetes" tíz perces késéssel indult. A minimalista módon berendezett játéktérre, az ismerősen felcsendülő gólyahimnusz, kissé átírt rímeire vonultak fel a gólyák, vagyis a minyonok.

Aki nem tudná, a minyonok Gru segítői és Gru az, akiről én se sokat tudok, mert még nem néztem meg a róla szóló animációs filmet. Minden esetre a gólyabál tematikája is a nemrég második résszel debütáló rajzfilmre volt felfűzve.

A gólyák eskütételét követően a résztvevőket és a nézőket egy, a diákok által készített rövidfilm vezette be a történetbe. Nem tudom, hogy a film tökéletlensége vagy a történet kuszasága volt-e az oka, de nem sok mindet lehetett érteni a filmből. A lényeg, hogy a minyonok sorra cipelték a sportterembe a zsűritagokat.

A zsűri sorát az iskola igazgatója, Szakács Paál István kezdte, aki a filmen láthatóan élvezte elrablását. A bírák közt ott ült a metál és a földrajzi tudományok nagy ismerője, Varga Attila földrajztanár, Pap Szidónia, a 2009-es gólyabál győztese, Fehér Bíborka és Straub Bea román szakos tanárok. Utóbbinál nagyobb ovációt, talán csak az igazgató kapott a közönségtől.

Első próbatétel a bemutatkozás volt. Hét pár sorakozott fel a Gru és minyonjait ábrázoló háttér előtt. A gólyapárok sorban mondták el rímekbe szedett bemutatkozó szövegüket.

A rövid, frappáns és szórakoztató bemutatkozások külön is dicséretet érdemelnek, annál inkább, mert az elmúlt években tapasztalt bemutatkozások nem mindig voltak ilyen gördülékenyek.

Emlékszünk rá, amikor az elfelejtett, összekevert néhány soros bemutatkozásoknál, már csak azok voltak szánalmasabbak, akik a szövegüket telefonjukról olvasták fel. Itt szerencsére a környékbeli falvakból hozott tájszólás is csak erősítette a szereplők iránti szimpátiát.

A második kihívás a már közhelyessé vált aprópénz-gyűjtögető próbát volt hivatott kiváltani. A szervezők a nézőtéren rejtettek el minyonkártyákat, amiből a versenyzők a lehető legtöbbet kellett, hogy összegyűjtsék a rendelkezésükre álló három percben.

Az ilyen fajta próbák arra jók, hogy bevonják a közönséget is, ezáltal még emelkedettebbé tegyék a hangulatot. Itt erre nagy szükség is volt, mert a nagyjából kétszáz fős nézőközönség a lelátóról követte az eseményeket.

A távol levő és leválasztott helyszín miatt teljesen kimaradtak a produkciók hangulatából, nem sikerült azonosulni a versenyzők kihívásaival, ami láthatóan a szurkolás rovására ment.

„Pikszeket letenni!"

Minden csapat kapott öt szót, amivel adott határidőn belül szöveget kellett alkotni. Ezt a csapatok sajátosan értelmezték s mivel a versenyszámnak nem voltak különösebb szabályai, az amúgy sem túl vicces szóhalmazokból volt, aki monológot, párbeszédet vagy csak értelmetlen mondatokat alkotott.

Egy közös vonás azért volt minden megoldásban: egyik sem sikerült viccesre. A hangulatot tovább rontotta a támogatók felsorolása, azaz, hogy a műsorvezetők a kivetítőről próbálták leolvasni, nem túl sikeresen azok neveit. Jó lett volna ezt még a műsor előtt elgyakorolni.

Érezte a közönség is hogy haldoklik a dolog, mert az eddiginél is nagyobb csendben figyelte a színpadi szenvedéseket.

Szerencsére nem kellett sokáig hallgatni a bénázást, végre egy igazi próba következett. A tojástörés. A fiúk, szájukban poharat tartva hanyatt feküdtek a földön. A lányok egyenes háttal és előrenyújtott kézzel föléjük álltak. A tojást meg kellett törni, majd a sárgáját a pohárba pottyantani.

Végre egy kellően látványos, érdekes, ügyességet igénylő mutatvány, ami kellően gamat, de még nem undorító. Meg is fogta a gólyákat a dolog, mert nehéz megtörni a tojást, ha nincs ott a kredenc széle, amihez hozzákoppantsuk. Szorongatták, csavargatták a tojásokat, amik a kezükben azelőtt roppantak ripityára, hogy egyáltalán meglátták volna a sárgáját.

Végül került néhány kifinomult technika, mint például a körömmel óvatosan megrepesztett héj vagy a kobakon megtört tojás módszere, így a tojás sárgáját már csak szerencsésen a pohárba kellett juttatni.

Fröcsögött is a massza az új padlószőnyegen. A jelenetet az igazgató összeráncolt homlokkal figyelte. Úgy tűnt, itt valakinek jelenése lesz a perzsán.

Ma este neked kell hazamenned!

Nagyjából ezt a mondatot hallotta volna minden versenyző az X Faktor (és bármilyen más) zsűrijétől a karaokéban nyújtott produkciókért.

Volt néhány szám, amire még a közönség is felsikított és már bulizott volna, de a ritmustalanul mikrofonba tátogó gólyák ezt is megakadályozták. Végül Csepregi Éva dalára indult be annyira a buli, mint halottban a vérkeringés.

„Szívjad, szívjad!"

Ez a felszólítás hagyta el legtöbbször a műsorvezető száját a következő próbán. Ugyanis az elképzelés szerint a párok egy kis héliumot szippantva, egy néma minyon rajzfilmjelenetet kellett szinkronizáljanak.

Azt tudni kell, hogy a minyonok nem sokat beszélnek, csak hümmögnek és kacagnak. A szinkron így egy összevissza röhécselés lett, némi hümmögéssel tarkítva, mintha az est végső kivéreztetése lett volna a cél.

Amíg a zsűri asztalánál a pontokat adogatták össze, a mikrofont Cerják Izabella, az iskola tanulója vette kézbe, és egyszerre csak elkezdett megédesedni a savanyú cukorka a szánkban.

Nem csak csinosságával, de jó hangjával is elvarázsolta a jelenlévőket. A terem csapnivaló akusztikája ellenére is élveztük a produkciót. Ha a teljes estét nem is, de a hangulatot még az utolsó pillanatban megmentette két előadott dalával.

Ehhez még hozzáadott egy csipetnyi vizuális élményt az őt követő táncos trió, akik egy kis rap-pel és brake-kel járultak a közönség elé.

Ülj vissza, nem te nyertél

Közben elkészült a zsűri is a listával, amit a műsorvezető felkonferált. Harmadik helyről indított, amit a hármas számú csapat, Tibódi Kamilla és Szabó Lóránt tudhatott magáénak. A második hely a hatos csapaté lett volna, ha nem futnak bogra a római számokkal és adják oda a négyes csapatnak.

Vissza a nyereményt, vissza a virágot, ami végül a jogos nyertesekhez, Gáspár Krisztina és Kandó István Norberthez kerültek. Első helyen a próbák alatt is a legnagyobb bátorítást élvező hetes csapat, Tamás Anita és Jakócs Szabolcs végzett.

Szervezők, gólyák, osztálytársak közös fotózkodással zárták a 2013-as Bányai gólyabált, majd következett az igazi próbatétel, irány a Jungle Club.