Az utolsó meccsen üldögéltünk. Annyian sem voltunk, mint egy jobb kocsmában egy pénteki estén. Székelyudvarhelyen, a sportcsarnokban egy olyan sportágat néztünk, amiben háromszoros bajnok a csapat. De tegyük ezt most nagyon múlt időbe. Amit ebben az idényben végigkínlódott az együttes, az nem volt méltó a nevéhez.

Ünnepeltünk. Tíz éves szülinapját ültük, okleveleket, virágokat osztottak. Tapsoltunk, felelevenítettük a képkockákat, még zene is volt hozzá. Már akkor írtam, hogy nem szeretnék pár hónap múlva gyászjelentést megfogalmazni. Pedig a fejléc már megvolt.

Magára hagyottan, kiszipolyozva halt meg a Székelyudvarhely Sport Klub. Az a csapat, amelyik háromszor vett részt a Bajnokok Ligájában, amelyik annyi örömet adott nekünk, sportszeretőknek. Annyiszor ordítottunk neki, izgultunk, fogtuk a fejünket, beszéltük el egyik hétről a másikra sikertetteit. Hányszor szökött könnycsepp a szemünkbe, amikor hőstettet vitt véghez!

Mert ez a Sport Klub meghalt

Legyen bármilyen a folytatása, az már nem lesz olyan, mint régen volt. Már nem az a csapat lesz, amit magunkénak tudhattunk. Elvették tőlünk azt, megfosztottak, csak az élmények maradtak. Újjászülethet, vagy folytathatja működését, de az már más színű SK lesz.

Úgy tették mindezt, hogy mindenki a másikra mutatott. Senki sem kereste a hibásokat, de mégis mindenki a bűnbakot akarta. Az elnök a hibás, a játékosok a hibásak, a szurkoló a hibás, a város a hibás, a nem létező támogatók a hibásak. Hibás, hibás, hibás...

A nagy hiba az volt, hogy ezt a gárdát a bajnoki idényben elindították. Akkor csak a jövőkép volt szép, amit a vezetők, vagy akár mi is elképzeltünk. Ami akkor rózsaszínű volt, az nagyon hamar zavarossá vált. Üres zsebbel futkorásztak a futsalosok, valami külföldi befektetőről hablatyoltak, aki talán olyan messze van még mindig, hogy sosem érkezik meg Udvarhelyre.

Folytatás? Minek?

Többen kérdezik tőlem, hogy mit tudok, mi lesz a Sport Klubbal. Mi lenne? Semmi. Csak most pontosan ennyi is az értelme. Nincs semmi, nem is lesz semmi. Nincstelen az egész klub. A jó szokásához híven augusztus közepén elindul ismét a nagy rendezkedés, haladékot kérnek, hogy elinduljanak a bajnokságban.

Valahogy úgy vagyunk vele, hogy nem létezhetünk az SK nélkül. Volt ez már így valahány alkalommal. Amikor elmentek a székely játékosok, amikor elmentek az idegenlégiósok, amikor nem a bajnoki cím volt a tét, amikor csak az volt a kérdés, hogy egyáltalán ott lehet-e a pontvadászatban.

Ő meg ott volt. Most meghalt, de minden valószínűséggel ott lesz. Mert feltámad. Ez a tulajdonsága.

De akkor is, ez az SK már nem az az SK lesz.