Az utolsó simításokat végezi a csapattal a székelyföldi gárda edzője, Vlad Caba. Együttese készen áll a rajtra, a folytatásban még sokat kell gürcölni. Két bronzérem, egy ezüstérem után a hetedik idényét kezdi el a férfi kézilabda Nemzeti Ligában a Székelyudvarhelyi KC.

Nagy volt a jövés-menés a klubnál, a nyári szünetben több játékosától megvált a gárda, helyettük újakat igazoltak. Kilátások, remények, gondolatok az edzőtől.

A hetedik idényét kezdi el a Székelyudvarhelyi KC a Nemzeti Ligában. Készen áll a rajtra a csapat?

Fel vagyunk készülve. Egy új idény következik, egy új csapattal. Szinte magától érthető, hogy még minden nincsen a helyén, jönnek a meccsek a pontokért, ezeket pedig meg kell nyernünk. Ha azt vesszük, hogy a bajnokság első három meccse valamivel könnyebb, akkor ezeken maximális pontszámot kell szereznünk. Aztán következik a nehezebb időszak.

Egy új csapat lesz az SzKC?

Ez volt az gondolatunk, még akkor is, ha nem cseréltük ki teljesen a keretet. Fel akartuk kicsit frissíteni az alakulatot olyan játékosokkal, akik pluszt hozhatnak. Nem könnyű beépíteni új sportolókat, ők különböző kluboktól jönnek, más országokból, más játékfelfogással. Tehát van amin még dolgoznunk az új SzKC-csapatnál.

A felkészülési időszakban elmaradtak a jó eredmények.

Újdonság, hogy az együttes egy erőnléti edzővel végezte a felkészülési időszak első részét. Mivel Frank Kuhn nem marad az egész idényre, hanem vissza-visszatér, így a fizikai tréningekre nagy hangsúlyt fektettünk. A tornákat is úgy választottuk ki, hogy kellő erősségű ellenfelekkel tudjunk játszani. Minden találkozónak megvolt a témája.

A sort a Nagybányai Minaurral kezdtük, ezek amolyan edzőmeccsek voltak, akkor fogtunk először labdát. Következett a franciaországi kiszállás. Ott a Sélestat komoly ellenfél volt, az első meccsen jól játszottunk, csupán két góllal kaptunk ki, a másodikon gyengén produkáltunk.

Rögtön következett a magyarországi kiszállás. A Pick Szegeddel egyenlő ellenfelek voltunk, csak a végén tudták kihasználni a mi hibáinkat, meglepően jól teljesítettünk itt. A tatabányai tornán nagyjából velünk egyszintű ellenlábasokkal mértük össze erőnket. Nem volt normális, hogy a Csurgótól csúfos vereséget szenvedtünk. Mintha kiengedtünk volna: mikor szorosabbá tehettük volna a meccset, akkor nem koncentráltunk. A házigazdákkal ellen kiegyensúlyozott meccsen csak az utolsó pillanatokban maradtunk alul, de jól játszottunk. A dán Silkeborgot viszont megvertük.

Temesváron is érthetetlen vereségeket jegyeztünk, olyan csapatokkal szemben, amelyeket a bajnokságban vernünk kell nem csak hazai, hanem idegen környezetben is. Mindhárom találkozót itt a végjátékban kaptuk ki, de nem mondhatjuk, hogy azért, mert elfáradtunk. Egyéni, technikai hibákból.

Hosszasan elbeszélgettünk, biztos vagyok, hogy a bajnokságban a játékfelfogás sokkal másabb lesz. Az új játékosoknak is meg kell érteniük, hogy a szurkolók a jó eredményekért jönnek ki, azt szeretnék, hogy egy olyan csapatot lássanak, amelyik a végletekig harcol, azt kell látnia, hogy a lelkedet kiteszed a pályán. Ők mindig mellettünk voltak, még ha kikaptunk is, mert érzékelték, hogy nagyon akartunk.

Miért nem szerepelt a csapat hazai környezetben a felkészülési időszakban? A nézők nagyon akarták látni a fiúkat, de nem volt erre alkalom.

Szerettünk volna itthon egy nemzetközi tornát rendezni jó csapatokkal. De nem jött össze. Időben felkerestünk magyar, szerb klubokat. Nem akartuk idehozni a Konstancát vagy a Bákót. Az maradt, hogy a közönségünket a bajnokságbeli meccseken szolgáljuk ki, amelyik amúgy hosszabb lesz, mint az eddigi idényekben.

A pontvadászat lebonyolítása változott. Milyen lesz a bajnokság?

Az alapszakaszt azért játszod, hogy minél jobb helyről folytathassad, hogy a kieséses ágon két mérkőzést otthon rendezhess. A mi esetünkben arra kell figyelnünk, hogy az első három helyen zárjuk az első felvonást.

A középszakaszt követően minden elölről kezdődik, itt majd csoportokba sorolva szerepelsz. Ez nem a legjobb, a rájátszást meg kellett volna hagyják hat együttessel. Ezzel kicsit megkomplikálták. Mindenképpen pozitív, hogy rájátszásban dől a bajnoki cím sorsa.

Kiegyensúlyozott lesz a bajnokság, ahol a Konstanca, a Bákó és mi játszhatunk a dobogóért, de pár meglepetéscsapat bejöhet, mint a Tg. Jiu, a Dinamo, a Torda, a Temesvár.

Nemzetközi szinten idén a Challenge Kupában szerepel az együttes. Két évet az EHF Kupában edződött. Jobb, hogy a harmadik számú kupakiírásban indul a gárda?

Azt gondolom, hogy nem. Sokkal szebb volt, amikor érkezett a címvédő Göppingen, amikor játszottunk a Haslummal, a Fivers-szel, a Besiktassal. Nagyon erős klubokkal kell összemérnünk erőnket, még akkor is, ha a nem mi vagyunk a favoritok ezekben a párharcokban.

A Challenge Kupában sokkal nagyobb lesz rajtunk a nyomás, mert be kell bizonyítanunk, hogy miért is vagyunk kiemeltek. De itt is megvan a célkitűzésünk, minél több kört menjünk, minél magasabbra érjünk.

A klub nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre. Mégis eddig csupán egyetlen játékos került innen a keretbe.

Ha még lenne három olyan kézilabdázó, mint Szász András, akkor ott lennének a csapatban. Nem kizáró ok, hogy a sportolónak tagja kell lennie az ifjúsági válogatott keretnek. De meg kell érteni, hogy ő az egyetlen, aki felért arra a szintre, hogy az élvonalban játsszon. Ha lennének még ilyenek az ificsapatoknál, akkor az SzKC-ban szerepelnének.

Kétszer bronzérmet, egyszer pedig ezüstérmet nyert már a csapat. Következik az arany?

Nagyon szép lenne. Ehhez egy majd tökéletes idényre lenne szükségünk. Nem lehetetlen, csak azzal a gondolattal elérhető, ha valóban elhisszük, hogy elsők lehetünk. Nem csak szóban kell érte tennünk. Több konkrétumról télen tárgyalhatunk, amikor már ismerni fogjuk mindenki erejét.

A nyári szünetben újjáalakult a teremlabdarúgó-együttes is. Tart attól, hogy egy konkurencia alakul ki, szurkolókat veszíthet az SzKC, amennyiben az eredmények nem lesznek jók?

Úgy gondolom, hogy mindkét együttest ugyanúgy kell biztatni, mellette lenni, szeretni. A két sportág között nagy a különbség, már csak ha a tradíciókat nézzük, de a bajnokság értékét tekintve is. Nem tudom, hogy a kettő közé oda lehet-e tenni az egyenlőségjelet. Talán a közönség lelkében van eltérés, ők azt szeretnék, hogy mindkét alakulat sok örömöt szerezzen. A teremlabdarúgóknak is azt kívánom, hogy remekeljenek, mert az számunkra is előny, hogy két jó gárdája lesz Székelyudvarhelynek.