Nem áll a legjobban az SzKC szénája – az már egészen biztos, hogy a Nemzeti Liga harmadik helyére nem ér oda, hiszen a jelenlegi állapotokat ismerve, valljuk be, a rájátszásban nincs arra esélyünk, hogy a Konstancai HCM-t kétszer legyőzzük.

Álmodozni lehet, de maradjunk a földön: a bronzérem idén nem lesz meg, mint az elmúlt két idényben, pedig akkor még ezüstről is álmodozhattunk, amit 2011-ben sikerült megszerezni.

Megszoktuk, hogy mindenkit legyőzünk?

Kanyarodjunk kicsit vissza a múlt szezon elejére. Nyáron a jobbszélsőt és az irányítót leszámítva elment a csapattól majdnem minden alapember (Vladimer Rusia, Adomnicăi Cristian, Gabriel Florea, Martin Johannson, Irakli Chikovani és Varó Lajos), akik 2-3 éve stabilan együtt játszottak, és akikre az eddigi csapatjáték épült.

Érkezett a helyükre Gheorghe Irimescu, Chike Onyejekwe, Majnov Lazo, Damjan Blecsics, valamint újra hazatért a kapus Szabó Levente, a télen pedig Sipos Adrián is ideszerződött. A bajnokságban a kiegyensúlyozott kezdet után nagy pofonokba szaladtunk bele, hazai pályán veszítettünk el olyan meccseket, amelyekre a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk volna.

A 2014-ben lejátszott meccsek sorozata eddig maga volt a katasztrófa, még az akkor sereghajtó Bukaresti CSM-t sem tudtuk legyőzni, a többi találkozót kikaptuk. Tény, hogy ebben néha a körülmények is közrejátszottak, de jól látszott az is, hogy ez a csapat már nem a tavalyi vagy tavalyelőtti.

Talán túl hamar megszoktuk, hogy a csapat folyamatosan jól teljesít – emlékezzünk csak vissza, hogy már 2007 őszén, az első Nemzeti Ligás szezonunk elején magasra tette a lécet az akkori gárda.

Ahhoz szoktunk hozzá évek alatt, hogy hazai pályán gyakorlatilag mindenkit legyőzünk, még a legnagyobb favoritnak számító Konstancával és Bákóval is rendkívül szoros meccset játszunk, egyenlő partnerek vagyunk.

Ha fokozatosan, 2-3 év után emelkedtünk volna fel az első osztály élmezőnyébe, talán más lenne az elvárás a közönség részéről is – ha az első években még meglegyintett volna a kiesés szele, akkor megtapasztalhattuk volna azt is, hogy milyen a bennmaradásért küzdeni. Ezzel szemben, mi ahhoz szoktunk hozzá, hogy mindig az élvonalban vagyunk, töretlenül ment a szekér előre.

A Challenge Kupában alkothatunk maradandót

Az ellenfeleket és a kedvező sorsolást látva, idén a Challenge Kupa lehet a dobbantónk. A nemzetközi mezőnyben amúgy nem nagy értékkel bíró, 2000-ben elindult kupát (az erősebb nyugat-európai bajnokságokból a németek, franciák, spanyolok, nem is indulnak ebben a sorozatban) korábban két romániai csapat, a Steaua és a Resicabánya is megnyerte, utóbbi sorozatban háromszor.

A sorsolás és az ellenfelek kedvezőek az SzKC-nak – a Górnik Zabrze-t gond nélkül, kettős győzelemmel búcsúztattuk, ha szerencsénk is lesz, egészen a döntőig menetelhetünk.

Mindezek ellenére a szurkolók egy része – néha úgy tűnik, hogy jogosan – elégedetlen a csapat idei teljesítményével. Az edző, Vlad Caba is felvetette már azt, hogyha ő az akadálya a csapat fejlődésének, akkor inkább átadná a stafétát másnak.

Szurkolók közötti kocsmai beszélgetésekben vélt és valós információk is előkerülnek, többek között az is, hogy a csapat egy része már nem akarja Cabát, de az is, hogy külföldi edző jönne nyártól az SzKC-hoz.

A klub természetesen ezeket a kérdéseket csak nyáron fogja megválaszolni, a bajnokság és a Challenge Kupa finise után. Talán korai is volna most konkrétumokról beszélni.

Forgatókönyvek a legpesszimistábbtól a legjobbig

A csapat gerincének számító alapemberek (Kuzmanoszki, Mihalcea, Tálas, Ferenczi, Feuchtmann, Irimescu, Onjeyekwe, Sipos, Ciobanu, Cîmpan, Vlad Vlăduț, Orbán) szerződése idén nyáron jár le, a nagy kérdés az, hogy ki megy, és ki marad, és mindez milyen körülmények között történik.

Megpróbáljuk felvázolni azokat a lehetőségeket, amelyek jelenleg az SzKC előtt állnak – a legrosszabbtól a legjobb változat fele haladva.

1. A bajnokság rájátszásába sem sikerül bejutnunk, az utolsó három meccsen megelőz a Steaua (erre is van esély, ezért kellene feltétlenül megnyerni a szerda esti, Temesvár elleni hazai meccset), kiesünk a Challenge Kupából is.

2005. óta, a csapat megalakulásától tartja magát a szóbeszéd, hogy dr. Verestóy Attila klubelnök és főtámogató tízéves projektet képzelt el, utána már nem játszana nagy szerepet a csapat életében. A legrosszabb forgatókönyv az, hogy ő már a nyártól megvonja a támogatását.

A jelenlegi keret szétszéled, az edző is megy, jövőre gyakorlatilag a mostani ificsapat játékosai lesznek a csapatban – ez körülbelül egy évnyi vegetálást (levezetést) jelentene a Nemzeti Ligában, a végén kiesnénk, 2015 őszén a másodosztályban kezdenénk.

2. Mindez csak egy év múlva következik be – spongya a múltra, így lesz még egy nekifutás, hasonló költségvetéssel, hasonló célkitűzésekkel. A főtámogató jövő nyárig marad, de az elért eredménytől teszi függővé a maradását – ez lenne talán a legrizikósabb és a legkeményebb.

Ha teljesül a célkitűzés, marad minden a régiben. Ha nem, a csapat a városra marad és az önkormányzati támogatásból, valamint a kisebb támogatók pénzéből kellene gazdálkodnia – ebben az esetben ismét le kellene mondani a külföldi és bizonyos romániai játékosokról, a mostani mezőny alapján a kiesés elleni elkeseredett küzdelemnek tudnánk tapsolni.

3. Edző- és keretcsere, de a főtámogató, a mostani költségvetés marad – egy fejezet lezárul, jön egy teljesen új. Ez még idén nyártól elképzelhető, valószínűsíteni azonban nem merünk, nem is akarunk. Ettől függetlenül is lehetnek változások a keretben – lesz, aki nem marad, habár marasztalják, és lesz olyan, aki maradna, de nem tartanak rá igényt.

Az SzKC történetében eddig is voltak meglepő fordulatok, még 2007 januárjában, a másodosztályban elég váratlanul küldték el Vízi Józsefet, három évvel később, 2010 januárjában pedig némiképp meglepő volt Constantin Ștefan leváltása és Vlad Caba kinevezése. Az a váltás azonban nagyon jónak bizonyult, Cabával a kispadon három érmet nyert a csapat.

4. Megnyerjük idén a Challenge Kupát, negyedikek leszünk a bajnokságban, tehát az idény közben módosított célkitűzés valóra válik. Az edző azonban nem marad Udvarhelyen, a mostani játékosok zöme is elhagyja az SzKC-t, tehát a csapatépítés kezdődhet a nulláról.

5. A legpozitívabb lehetőség az, hogy a szezon megmentése (Challenge Kupa-győzelem + 4. hely a bajnokságban) után marad minden a régiben, így az edző, illetve az alapemberek nagy része új szerződést kap, sőt, erősít a csapat és úgy vág neki a 2014/15-ös idénynek, hogy ismét a dobogó és a nemzetközi kupaszereplés kivívása lesz a cél.

Van más forgatókönyv? Vagy ezeknek a keveréke? Nemsokára kiderül. Te hogy látod?