A május 6-7.-én, a budapesti Papp László Sportarénában (és még újabb 2 évig lesz a házigazda) rendezendő Bajnokok Ligája négyes döntőjébe ugyanaz a négy csapat jutott be, mint tavaly. Ráadásul a mai sorsolás ugyanazt a párosítást is eredményezte, így az elődöntőkben: Buducsnoszt – Győr és Bukarest – Vardar.

A Fradi felmosta a padlót

De ne szaladjunk ennyire előre, mert ha a számtani képlet végéhez közelítve ugyanaz az eredmény is körvonalazódik, ez sokkal érdekesebben alakult ki, mint tavaly. Például a Vardar nagyságát (és sztárjai értékét) bizonyítja, hogy sok meccsen szenvedtek, ami nem csoda, hisz a tulaj idén is cserélgette rendszeresen az edzőket, ha úgy volt kedve, ő ült a padra, de a végjátékokat csak behúzták.

A Thüringer otthonában például hattal is vezettek, de a hazaiak szorgos hangyaként (és elsősorban Krause védéseinek köszönhetően) ledolgozták a hátrányukat, három perccel a vége előtt már kettővel vezettek, de Lekics megrázta magát, lőtt három gólt, majd ugyancsak ő szerzett labdát pár másodperccel a vége előtt, így még egy üres kapus gól is belefért: 29-31. Ugyanabban a fordulóban a Fradi is felmosta a padlót a Moracsában, méghozzá a félelmetes Buduval. Annyira sima győzelmet arattak Penáék, hogy szinte említésre sem érdemes, elég a számszerű eredmény és ez a fotó: 25–33 (9–19).

Hirtelen felindulásból a montenegróiak lementek Szkopjébe nyerni, ami össze is jött nekik, talán eszükbe jutott, hogy valamit kihozzanak az utolsó szezonukból, ugyanis nyáron nagyon szétszélednek. Ezzel felcsillant a csoportelsőség reménye is a Fradi számára, de ugyanazt a forgatókönyvet lapozták fel ők is mint Lekicsék: Nordhausenben már öttel vezettek, mégis háromgólos Thüringer előnnyel érkeztek a végjátékba a csapatok....De az utolsó 140 másodperc unokáknak mesélendő: húzás balszélre, Nada bevágja, Szani labdát szerez, üres kapura lő, kapufa, belép a hazai, büntető, Misike a jobb felsőbe vágja, Blani véd, húzás jobbszélre, Csibe ráugrik a bent állóra, hetes, Misike ezúttal a jobb alsóba, zárásként még egy Blani-védés: 29-29.

Még mindig az élről fogadhatták a Népligetben a Budut, s ugyanúgy 9 gólt engedtek nekik, mint a Moracsában, csakhogy Penáék dobtak tizeneggyel kevesebbet. Szünetben bent is maradtak egy kicsit, mert hirtelen négy lett oda, de a fantasztikus közönség űzte-hajtotta kedvenceit, akik belefáradtak a felzárkózásba. Dacból Jovanovics odadörgölt egy 6/5-ös mutatót Adzsics orra alá az utolsó 8 percben, de hiába fütyülte Neagu büntetőjét is kapufára a Tábor, megfordítani már nem lehetett, mert a montenegrói kézilabdázás nagy reménységének, Jaukovicsnak a bombái mind betaláltak. S mivel az EHF-nél divat, hogy az utolsó forduló mérkőzéseit is különböző időpontokban rendezzék,

Bukarest a Fradit választotta.

A címvédő rosszul kezdett, ikszre mentette csak a Larvik elleni hazai meccsét, a Krim is ráncigálta a Tigrisek bajszát, de azt végül magabiztosan nyerték, hiába na, van egy fantasztikus Bella Guldenjük. A Győr tovább fitogtatta erejét, ellentmondást nem tűrően már három fordulóval a vége előtt bebiztosította az első helyét, a másodikra így a Larvik ért oda.

A negyeddöntőre (és továbbjutása esetén még két mérkőzésre) a szezon ötödik edzőjét nevezték ki a bukarestiek, aki egy hét alatt annyira kiismerte játékosait, hogy olyan játékossal (Bazaliu) nyerette meg a meccset, aki 56 percig ült a padon. Történt mindez a CSM – FTC párosítás bukaresti összecsapásán, ahova kb. 300 fradista is elkísérte kedvenceit. De nem alakult jól a meccs számukra, az addig jól szorgoskodó Snelder ezúttal súlytalan volt a falban, hátul pedig rendre mellette törtek be, a kapusok is csak a hálóból szedegették ki a labdákat, Szucsánszki volt a Győr elleni kupagyőzelem vezéráldozata, de Hornyák sem vállalhatta a játékot, így Kovacsics vette vállára a csapatot.

A második félidőben kétszer is sikerült felzárkózni és támadni az egyenlítésért, aztán jött az a fránya utolsó 2-3 perc, amikor már a legrutinosabbak is gyerekes hibákat vétettek, és a döntetlen közeli állásból mínusz öt lett. Így szorongva várta mindenki a pesti visszavágót, A MÉRKŐZÉST, amire már hetek óta nem lehetett jegyet kapni. Több, mint négyezer fantasztikus szurkoló megpróbált poklot varázsolni a bukarestiek számára, ami sikerült is, de pár perc alatt kiderült, hogy ez a CSM már nem a szezon közben bukdácsoló gárda, hanem a címvédő.

Két hét alatt a svéd Per Johansson szép csendben visszapörgette az idő kerekét tavaly ilyenkorra, amikor szintén skandináv kormányzással menetelt a csapat. Azért a 16. percben robbant a csarnok, 7-9-nél pályára lépett a sérült Szucsánszki is, öt perc múlva már 11-11, Bíró (13 védése volt az első félidőben!) néhány bravúrja után egygólos előnnyel mehettek szünetre.

Volt is számolgatás a pultoknál, vécében: tízpercenként másfél gól kell, az úgy nem is olyan sok! Azonban hiába maradt döntetlen közeli az eredmény, érződött, hogy semmi esélye a Fradinak a továbbjutásra. A győzelemért azért még vitte előre őket a szív, de sajnos most is igazam lett: Elek nem forgatja eleget játékosait a szezon során oly sok „edzőmeccsen", ilyenkor pedig egyáltalán nem mer a „cserékhez" nyúlni, így a kifacsart/sérült játékosok nem tudták tartani a lépést a „hosszabb kispadú" címvédővel és még a hazai győzelem sem lett meg.

Ajándékmeccs a Metznek

A Győr a szezon elején lesajnált Metz-cel került szembe, ez igazi ajándék volt a franciák számára, hogy a legerősebbnek titulált csapattal is megmérkőzhettek. Megérdemelték, mert a szezon során hatalmasat fejlődtek (gondoljunk csak a Vardar elleni 42-28-as győzelmükre), a mindössze 33 éves Mayonnade edzőjük igazi taktikus szaki, aki emellett még kiválóan tartja a legjobb hőfokon játékosait.

A pályán Zaadi elég intelligens irányító ahhoz, hogy meg is valósuljon a szakember által felvázolt figura, Grosnak jót tett, hogy nem üldögélt tovább a győri kispadon, nem sokon múlt, hogy az idei BL-szezon gólkirálynője legyen, a kapuban pedig Glauser hullámvölgyek nélkül védett, 27% volt a legrosszabb mutatója.

Ha már ilyen szépen összeálltak és a Győrt hozta a sors, miért ne vernék meg – gondolhatták. Meg is verték, épp Gros utolsó pillanatban lőtt góljával, méltó üzenet volt Kelecsényinek! Persze, a Győr azért behúzta hazai pályán a visszavágót, Görbicz szépségdíjas góljára évekig fogunk emlékezni.

A másik két ágon a favoritok ellentétes produkcióval rukkoltak elő. A Vardar annyit hozott ki magából, hogy legyen meg a továbbjutás, viszont a Budu alázta a Larvikot és igazolták őszi kijelentésemet, hogy a norvég rekordbajnok már nem a legjobb nyolc közé való.

A negyeddöntők eredményei:

Bukaresti CSM – Ferencváros 30-25, 27-26

Metz – Győr 32-31, 22-28

Midtjylland – Vardar 26-28, 24-26

Buducsnoszt – Larvik 31-17, 35-30