Az első tényleg igazi rangadója volt a péntek esti, Steaua elleni meccse az idén az SzKC-nak, hiszen a Foksány elleni első meccsen ha nehezen is, de legyőzte szerényebb képességű ellenfelét, Torda pedig esélyt sem adott a második fordulóban. Jött egy jó formában levő, új játékosokkal felálló, már két győzelmet arató Steaua, amivel szemben egy esetleges vereség nagyon elgondolkodtató és illúzióromboló lehetett volna.

Keményen egymásnak ugrott a két csapat, s a játékvezetőkön már az első tíz percben látszott, hogy több játékoshoz hasonlóan nem fogtak ki jó napot – ám amíg ez a fejezet egyeseknél a meccs folyamán feljavult (például Saladtsenkánál), Băducu és Voicu képtelenek voltak felnőni a feladathoz. A sokat látott Dukic, valamint az SzKC veteránja, Krivokapic is többször a fejét fogta és mosolyogva nézett ki a közönségre, olyanokat fújtak a szakik.

Nem mellesleg a meccs vége előtt pár perccel, igencsak feszült hangulatban egy néző rosszul lett a lelátón, pár percig megállt a meccs is. Az újrakezdési eufóriában a Székely Himnuszt is elénekelte a közönség, így a tévében is benne volt – ettől függetlenül a végén is volt himnuszéneklés.

Addig viszont már nagyon el volt intézve a Steaua. Az első félidőben még tartotta a lépést az egyre jobban belelendülő SzKC-val, de a védelem nagyon jól zárt az udvarhelyieknél, az átlövők pedig nagyon jól teljesítettek támadásban.

Szélekre nem nagyon ment ki a labda, Mihalcea és Kovacevic kevés gólt lőttek akcióból, de Dragas hálószaggató lövései élményszámba mentek, Szadovij is jó volt, Ghiță szintén jól teljesített. Milorad Krivokapic pedig a meccs embere volt – nemcsak szerintem.

Pályára lépésekor, a 24. percben egy csuklómozdulatból akkora gólt vágott, hogy öröm volt nézni. A második félidőben szintén vágott még néhányat átlövésből, illetve a végén egy pimasz ejtéssel is megcsúfolta a Steaua kapusát.

A bukarestieknél egyedül az új irányító Vujic jeleskedett, a többiek a második félidőben nagyjából a műesésekben és a pályán való fetrengésben alakítottak nagyot. Sokat kell még fejlődniük, igaz, ebben a műfajban rengeteg mindent megetettek a bírókkal.

Az SzKC-ban végén még a fiatal Balázs Boti is lehetőséget kapott, ügyesen ki is harcolt egy hetest, amit Csog (időntúl) bevágott, ezzel hat lett a különbség.

„A kapus s az öreg megnyerték a meccset" – jegyezte meg mosolyogva a végén egy idős szurkoló. Igaza volt, Krivokapic 37 évesen is nagyot tud harapni egy meccsből, s a két hetest hárító, az üres kapuba gólt is dobó Saldatsenkán kívül meg kell említeni a teljes védelmet – végre kidolgozott, nagyon jól felálló, szinte átlőhetetlen védőfalunk van, ami az alapja lehet a további nagy győzelmeknek.

Fogaras lenne a következő áldozat a jövő hét végén.

Férfi Kézilabda Bölények Ligája, alapszakasz, 3. forduló

SZÉKELYUDVARHELYI KC–BUKARESTI STEAUA 26–20 (14–12)

Városi Sportcsarnok, 1200 néző. Vezette: Băducu Gheorghe és Voicu Răzvan (Buzău)

SZKC: SALDATSENKA (11 védés / 19 kapott gól / 1 dobott gól) – MIHALCEA 5 (3), Ghiță 2, Kuzmanoski 2, DRAGAS 5, Kovacevic 2, Tálas. Csere: Da Rosa (0/1) – Szőke, VILOVSKI 2, Szadovij 1, KRIVOKAPIC 5, Baranau, Csog 1 (1), Balázs. Vezetőedző: Dragan Dukic.

STEAUA: Stănescu (3/12) – Georgescu 3, Aslanian 1, VUJIC 6 (2), Vegar 1, Roșu 1, Johannson 3. Csere: Babasafari (4/13) – Kostadinovic 1, Bizău, Stavrositu 2, Florea, Becheru, Răpciugă Răzvan, Ungureanu 2. Vezetőedző: Ovidiu Mihăilă.

Az eredmény alakulása: 6. perc: 2–1, 8. p.: 4–3, 18. p.: 8–6, 24. p.: 11–9, 38. p.: 16–13, 43. p.: 18–14, 50. p.: 20–16, 55. p.: 22–18, 58. p.: 24–29.

Kiállítások: 16, ill. 10 perc

Hétméteresek: 4/4 ill. 4/2