A kínai női kézilabda vb után kereste fel önt a Székelyudvarhelyi KC. Akkor itt a másodedzői feladatokat látta el. Rögtön igent mondott?

Váltani akartam, vezetőedzőként folytatni, még akkor is, ha nem tudtam, hogy női vagy férfi együttesnél. Alig érkeztünk vissza az országba, felkeresett a székelyudvarhelyi vezetőség. Először úgy festett, hogy a 2010-11-es idénytől ajánlanak szerződést, aztán napokon belül változott, hogy már a téli szünetben jó lenne, ha jönnék.

Az első hat hónap így nagyrészt ismerkedés volt a csapattal, a körülményekkel, az itteni dolgokkal, hiszen a bajnokságban már nagyon nem tudtunk sem előrébb, sem pedig hátrább végezni, mint a hetedik hely. De rendben volt a visszavágó, voltak jobb és gyengébb meccsek.

Milyen csapatot talált itt Székelyudvarhelyen, illetve mi a helyzet a jelen pillanatban?

A játékosok leromlott lelkiállapotban voltak, teljesen le voltak törve. Ez sokkolt engem legelőször. Úgy nézett ki, mintha a kézilabdások valamiféle robotok lettek volna: edzés, elemzés, gyűlés, meccs. Semmi más. Alig akartak egymást közt, de még velem sem kommunikálni. De lassacskán elértem, elértük, hogy közelebb engedjük magunkhoz a másikat.

Nem értük el a kitűzött célt, így a klubvezetéstől jöttek a büntetések, a fizetés-megvonások. Most is azt látom, hogy a játékosok nem tudtak még kellőképp felengedni. Pedig most az első helynél jobb nem nagyon lehetséges. A klubbal kapcsolatos dolgok rendben voltak, illetve az anyagi háttér is megvan.

Nem hinném, hogy a legoptimistább álmai közt az szerepelt volna, hogy nyolc fordulót követően együttese a tabella első helyét foglalja el.

Persze, hogy nem. A csapat messze erején felül teljesít. Nagyrészt tíz játékos húzza a szekeret, a többiek kiegészítik, segítik őket. Nagyon érezzük, hogy közben két átlövőnk is kidőlt. Így sem mennyiségileg, sem minőségileg nem állunk ott, hogy a dobogón foglaljunk helyet. A körülmények úgy alakultak, hogy jöttek az eredmények, jól játszottunk, a játékosok egymást segítve, egymásért harcolva elérték, hogy ott vagyunk, ahol vagyunk.

Nagyot lendített az együttesen, hogy a legelején legyőzték a bajnokcsapatot és a kupagyőztest.

A Konstanca és a Resicabánya elleni diadal megmutatta, hogy az együttesnek van tartása, hogy jó csapat. A fejekben pedig megerősödött, hogy nagy dolgokra képesek, nem csak az van, hogy edzünk, és nem jönnek az eredmények.

A következő lépés az volt, hogy két verhető ellenféllel szemben, még ha gyenge játékkal is, de nyertünk. Aztán jött a Târgu Jiu elleni összecsapás, ahol bár kikaptunk, jól játszottunk. Ez is tanulságos lecke volt. Na és most legutóbb a Kolozsvár elleni meccs, ahol ismét visszajött az, hogy idegenben nyerni tudunk.

Mit hoz a téli szünet, tartható ez az első hely?

Még három meccs van hátra a téli szünetig. Amennyiben a legközelebbi, Suceava elleni hazai összecsapáson diadalmaskodunk, úgy egyre valószínűbb, hogy az első helyen telelünk ki. Teljesen elképesztő, de reális esélyek vannak, hogy ott legyünk a tabella legelején.

A közönség is sokat tesz a győzelmekért, majd minden hazai meccset telt ház előtt rendeznek, de az idegenbeliekre is sokan elutaznak már.

A csapat jól megy, így szinte magától értetődő, hogy a szurkolók megtöltik a lelátókat. A játékosaimon is látom, hogy teljesen megváltoznak, mikor érzik a szeretet, a buzdítást, azt, hogy valaki van a hátuk mögött. Nem engedhetik meg, hogy félgőzzel játszanak, hanem mindent bele kell adniuk. Az, hogy most már az idegenbeli találkozóinkra is eljönnek, óriási előrelépés a klubnak, a városnak. Ilyen közönséget nem nagyon látok máshol, ezt elfogultság nélkül mondhatom.

Megszokta, hogy magyarul buzdítják a csapatot, illetve hogy többen magyarul akarnak értekezni önnel és a játékosokkal?

Lehetnék edző a Galapagos-szigeteken is, mert az a fontos, hogy a szurkolók az embert nézik, és nem azt, hogy milyen nyelven beszél az. Az, hogy ki milyen nemzetiségű, a mai világban nem lényeges. A személyt emberként kell elfogadni, mert én is azt teszem. Én örülök, hogy a sportszeretők buzdítanak, elfogadnak bennünket, hogy büszkék az eredményeinkre.

Nem hagyta el Udvarhelyet, pedig a napokban ajánlatot kapott a női Bajnokok Ligájában szereplő Oltchimtól.

Ez amolyan román ajánlat: mikor bajban vagyunk, akkor kapkodunk. Én a kis lépések híve vagyok, ha minden félévben váltanék együttest, egyszer nőket, máskor férfiakat edzenék, úgy látom, nem lennék hiteles, illetve nem tudnék jó munkát végezni.

Nem lett volna sportszerű részemről, ha itt hagyok csapot-papot, egy első helyen lévő gárdát. Annak ellenére, hogy az Oltchim ajánlata nagyon előnyös volt, nemet mondtam. Azt gondolom, lesz még az életem során más lehetőség, hogy nagy csapatot irányítsak.

Vlad Caba névjegye

Életkor: 43 év

Eredményei játékosként: aranyérem a Bukaresti Steauával (1989) és a Temesvári Polival (1991), negyedik hely a főiskolás vébén (1993). Játszott az UHC Stockerauban (Ausztria), a Medvescak Zágrábban (Horvátország) és a Sittardia Sittardban (Hollandia), utóbbival Holland Kupát nyert (1996).

Edzői munkássága: a fiú ifi válogatott másodedzője (2000), felhozta az élvonalba a Temesvári Polit (2001), megfordult a TV Emsdettennél (német másodosztály), a Nagybányai Minaurnál és a Pandurii Târgu Jiunál. Két évet dolgozott a segesvári Olimpiai Központnál, legutóbb a női kézilabda-válogatott másodedzője volt.