A férfi kézilabda Nemzeti Liga 18. játéknapján a 14 gólt szerző Goran Kuzmanoszki mellett egy baróti játékos, Komporály Attila hat találattal vette ki részét a CSU Suceava ellen, hazai környezetben megszerzett két pontból. Eddig perceket kapott csak, így ideje sem volt, hogy megmutassa, mit tud. A sors úgy hozta, hogy ezúttal majd ötven percet töltött a játéktéren.

Hétfőn interjúra hívom, ő lemondja. De megértem, délután újabb találkozót játszott, ezúttal a Székelyudvarhelyi KC fiókcsapatánál. Itt is komolyan vette a meccset, tizenegyszer volt eredményes. Újabb győzelem.

A lefújást követően már bólogat, most már kérdezősködhetek.

Nem adsz túl sűrűn interjúkat.

Valóban. Eddig egyszer voltam még a helyi tévénél egy adásban, ez a mostani az első interjúm.

A hétvégi teljesítményed után az emberek érdeklődőek voltak. Jól szerepeltél, felnőttél az élvonalbeli szintre. Te miként élted meg?

Nagyon jól éreztem magam. Amikor a pályára küldenek, sok függ az első labdaérintésektől, az első mozdulatoktól. Nekem az első helyzet bejött, gólt lőttem. Aztán lassan jöttek az újabb lehetőségek, azokat is értékesítettem. Örültem, hogy eljutottam arra a szintre, hogy az edző bízott bennem. Amikor megteszi, mindig próbálok élni a lehetőséggel. A Suceava ellen azonban minden összejött nekem.

Felszabadultál az első találatodnál. De még nagyon sok volt hátra. Akkor a 18. percben jártunk.

A szünetig még egyet lőttem. Amikor mentünk be az öltözőbe, az edző utánam jött, megfogta a kezem, megölelt. Akkor éreztem, hogy igenis, bízik bennem. Ez akkora dolog, ilyet még sohasem éreztem. A második játékrész előtt pedig meglepett azzal, hogy ismét nekem szavazott bizalmat, pedig az én posztomon Mihalcea Andrei, egy válogatott szélső játszik. Aztán tényleg belemelegedtem a játékba, örültem, hogy hasznos tudtam lenni a csapatnak. A tavaly másodikok lettünk, de akkor csak perceket kaptam. Ezúttal már egy kis részben én is tettem valamit, ezért a két pontért én is megküzdöttem.

Nem érzed, hogy most sokkal nagyobb a teher rajtad? Elvárják, hogy folyamatosan jól kézilabdázz.

Megteszek mindent, hogy ne okozzak csalódást. Péntek este minden bejött. De miért ne tudnék még ennél jobban is játszani? Ha Mihalcea, illetve én is jól teljesítünk, akkor az edzőnek is egy biztos pont lehet, tudjuk folyamatosan cserélni egymást.

Cserejátékosként gondolkodsz.

Nem, nem. Miért ne lennék én a kezdő? Ez sok mindentől függ. Számomra a bizalom elnyerése a fontos, hogy számoljon velem is az edző.

A mostani majd ötven percért sokat dolgoztál? 

Nagyon sokat. De a meccs előtti héten éreztem, hogy remek formában vagyok. Minden edzés jól ment, a tréner, Vlad Caba is láthatta, hogy jól húzok. Azért is szavazott bizalmat. Kicsit izgultam, amikor szólt, hogy be kell állnom.

A te játéklehetőség nem feltétlenül ettől függ: ha jól megy Mihalceának, akkor nagyon nem juthatsz szóhoz. A meccs után az edző úgy nyilatkozott, hogy reméli, nem csak egy játékost, Komporályt nyertük meg magunknak, hanem még egyet Mihalceát. Akinek össze kell kapnia magát. Ti ellenfelek, de ugyanakkor csapattársak is vagytok.

Nagyon jó barátok vagyunk. Andreitól nagyon sok mindent tanultam, ő sokat segít. Soha nem volt féltékeny, vagy irigy rám. Nagyon örült annak, hogy én jól játszottam, gólokat lőttem. Ez így normális. Azért vagyunk egy poszton, hogy kiegészítsük egymást. A mesterséget pedig nem tanulni kell, hanem el kell lopni. Minden pillanatban lesem, hogy ő miket csinál.

Ezek alapján egy válogatott játékos szintjéig kell eljutnod.

Ez a célom. Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, de az én álmom, hogy egyszer a román válogatottban jobbszélsőként Mihalcea és Komporály játsszon. Remélem, hogy el is érem. Kitartó vagyok, kaptam elég pofont eddig, de mindig felálltam.

Egy hete kevesen ismertek, talán csak a nevedet hallották. Most meg már nagyon sokan megszerettek. Láttam, nagyon sokan gratuláltak.

Otthon eljátszottam a gondolattal, hogy miként szólna az, amikor a Székely Medvék skandálják a nevem. Komporály Attila, vagy Attila Komporály. Nem jön ki sehogy. A legvégén odajött a klub alelnöke hozzám, Sófalvi úr. Azt mondta, Kompi, ez életed meccse volt. Én meg azt válaszoltam, hogy remélem, hogy nem, lesz ennél jobb is. Sokan gratuláltak. Jól esett, hogy tettem valamit. Ott voltak a szüleim, a szülővárosomból, Barótról is nagyon sokan. Telefonon is sokan kerestek.

Képes lesz az SzKC elérni célkitűzését, ott lesz a dobogón?

Biztos vagyok benne, hogy igen. Szükségünk van most már egy kis szerencsére, aztán nem hibázhatunk többet. Sőt, biztos vagyok benne, hogy szombaton nyerünk a Bákónál.

Ha te vennéd át a szerepem és azt a kérdést tennéd fel magadnak, hogy ki ez a Komporály Attila, mi lenne a válaszod?

Először az, hogy egy baróti kézilabdázó, aki valamit le akar tenni a szülővárosáért. Amikor a nevem valaki hallja, akkor társítsa ezzel a településsel. Hírnevet akar szerezni. Egy kisvárosból induló gyerek, aki sok lépcsőfokot tett meg, hogy eljusson oda, ahol most áll. Akaratos, kitartó, aki mindent megtesz, hogy elérjen odáig, hogy válogatott legyen. Mindezt úgy, hogy megőrzi emberi mivoltát.