Az utolsó szalmaszálban kapaszkodott a Székelyudvarhelyi KC, hogy az idény előtt kitűzött célkitűzését – az első három közt való zárást – teljesíteni tudja. A küldetés nem volt viszont egyszerű, a jelenleg legjobb formában lévő, a második helyet már majd biztosan megszerző Bákói Ştiinţa otthonában kellett volna nyernie. A feltételes mód főképp a második játékrészben volt helytálló.

Az összecsapást jól indította az SzKC, a Ciobanu – Mihalcea, Adomnicăi, Kuzmanoszki, Tálas, Rusia, Florea (játszottak még: Orbán Sz. – Ferenczi, Johannson, Komporály, Câmpan) összeállítással kezdett a vendégcsapat. Az első negyedórában vezetett is. Kulcsfontosságú volt, hogy Kuzmanoszki és Tálas gyorsan kaptak két ízben kétperces kiállítást. Ezzel a védekezőjátékot át kellett rendeznie az edzőnek.

A Bákói Ştiinţa kapaszkodott, kiegyenlített, átvette a vezetést, a pihenőre pedig már háromgólos (18–15) előnnyel mehettek.

A második félidő maga volt a pokol: minden hazai támadás góllal végződött, míg az SzKC csak vergődött, nem találta a gólszerzési lehetőségeket. Így gyorsan elhúzott a házigazda, a 49. percben már tízgólos (35–25) volt a különbség.

Nem maradt más, mint hogy faragjon a végjátékból a tavalyi ezüstérmes, ez részben sikerült is, a végső sípszókor hat volt közte, a 37–31-es vereség azt jelenti, hogy már a csoda kategóriába tartózna, ha a Székelyudvarhelyi KC a dobogón zár.

Vlad Caba honlapunknak elmondta: „A fiúk akartak, az első játékrészben még jó játékot is produkáltunk, a különbséget a néhány egyéni hiba hozta. A másodikban aztán kaptunk egy pofont, amitől semmiképpen nem tudtunk lábra állni. Talán, a negyedik helyet kell megcélozzuk, de egy percig sem adhatjuk fel a bajnokságot".

Az SzKC a tabella ötödik helyére csúszott, miután a CS Caraş-Severin is megelőzte.