Eljött a nagy nap, Csedő méretes emésztőrendszerét felhúzta Katonához és megkezdődött a szüret. A koktélparadicsomokról már múlt héten tudtuk, hogy pár nap alatt beérnek, azóta még pirosodtak, így hát nekifogtunk leszedni azokat, amelyek tényleg érettnek néztek ki.

Mi tagadás, nem csalódtunk. Maga a paradicsomszedés aktusa is érdekes volt, mert egyik-másik kisparadicsom valósággal kérte, hogy szakítsuk le, mert már kínosan gáz volt neki a növényen üldögélni. Félő volt, hogy leesik egyik-másik és elgurul, kereshettük volna az edények között. De nem esett le. Mi több, illata is van neki.

Íme az eredmény. Potosan tizenegy darab paradicsomból állt össze az érettek válogatottja, mint egy focicsapat. De hát a paradicsom sem véletlenül piros, mint ahogy az ember sem véletlenül lesz egyik vagy másik csapat szurkolója.

Következett az ünnepélyes kóstolás, ami azzal kezdődött, hogy Katona kettévágott egy koktélparadicsomot késsel, lapítón – és nem vágódeszkán, mert az tápos kifejezés Csedő szerint.

A koktélparadicsom belseje (a mostanában oly divatos, tápos szóval élve: textúrája) ugyanolyan képet mutatott, mint bármely más paradicsomé, nyilván azért annyi különbség van, hogy sokkal, de sokkal kisebb.

Jön az íz. Az is hasonló, Katona még el is röhögi magát, amikor Csedő megkérdezi, hogy milyen így, magára. „Annyira nem édes.", „Biztos a föld a hibás, ki kell próbáljuk azt is, hogy hallám egy falusi földben termett paradicsom édesebb-e, mert szerintem az" – okoskodik Csedő, mint egy friss diplomás mezőgazdász.

A következő fázis a koktélparadicsom társítása más jellegű élelmiszerekkel. A délutáni uzsonnán a következő „körítés" született a koktélparadicsomokhoz: oroszhegyi kenyér, homoródi juhsajt (ezt Csedő igyekezett két pofára tömni magába, nagyon ízlett neki), illetve abból készült túró, házi szalonna, illetve Szenttamáson termett uborka és egy nénikétől piacon vett zöldhagyma.

„Jujj, most jut eszembe, nem is mostuk meg a paradicsomokat" – kap a fejéhez Katona, mire Csedő a tőle megszokott stílusban tácsolja le: „Ó, mennyel, haggybékit, ne legyünk táposok!"

Az ízek tökéletesen harmonizáltak, a koktélparadicsom pedig rányomott erre még egy löketet. Tényleg, Csedő úgy tekerte befelé, mint Bojti a kórót, de Katona sem maradt el, őt is nagyon el tudja kapni a gépszíj, ha friss zöldségről vagy gyümölcsről van szó.

Amúgy a kertben minden szép és jó, ha nagy termésünk nem is lesz, de tapasztalatnak nagyon jó. Jövő héten leszedjük az egyetlen uborkánkat és azt elemezgetjük, illetve kóstoljuk meg. Mintha disznót vágnánk.