Folytatódott a gasztrollkodás: tudtam, hogy most valami extrát kell nyújtanom, ezért rávettem magam, hogy berobbantom a sütőt. A torta és a sültcsirke között vacilláltam, de mivel az öreg Gál azt mondta, a csirke túl egyszerű, a tortát pedig nagyon el fogom cseszni, az általa sokszor elkészített muszakára esett a választás.

Nem occsó a mulaccság

Ufó kísért el az eheti tündérkedésre, a bevásárlás után meg is kérdezte, hogy „megnézted, mihez kell a legtöbb összetevő és azt választottad?". Sajnos a pasiknak és a konyhát először látó szakács-padavanoknak szóló könyv sem írt erről a különlegességről, úgyhogy felcsaptam az internetet egy jó kis receptért.

A bevásárlás valóban nem volt olcsó mulatság, 750 gramm őrölt marhahúsért 12 lej 50 banit fizettem, 11 lejbe került a padlizsán, a vaj 6 lej 40 baniba, 1 kiló liszt 3 lejbe és fűszerösszeállítás mindegyik darabja is körülbelül 3 lejbe: ebbe beletartozik a római kömény, a chilli, a szegfűszeg, a szegfűbors, illetve a fahéj. Összesen 47 lejből úsztuk meg a vásárlást úgy, hogy már rendelkeztünk tejjel, vörösborral, olívaolajjal, vöröshagymával, fokhagymával, sóval, borssal és szerecsendióval.

A nővérem is beszállt a buliba egy konyhával – ezt annak fejében, hogy megetetem a munkából hazaérkező éhes férjét. Mondtam is neki, hogy ha képekről le is marad, muszáj lesz megemlítenem őt a cikkben, de azért megpróbálom nem azt a címet adni, hogy megetettem egy terhes nőt.

Kisöcsi és Pufi bácsi

Ő és az unokaöcsém fogadott – amíg Ufót odaültettem játszani a két éves kisfiúval, addig én elugrottam paradicsomért, hiszen bár azt hittem, annyit néztem egész délelőtt a recepteket, hogy semmit nem felejtek majd el, ez mégis kimaradt a listáról. Gondoltam, meglepem a kisembert egy tasak pufival, úgyhogy miután átadtam neki, ő át is keresztelte Ufót Pufi bácsinak.

Megkerült a tuti recept, amelyben még videó is segített elkészíteni a görög specialitást, ráadásul egy igazi celeb, Fördős Zé maga instruált, tudtán kívül.

La grande muszaka recept:

 

A raguval kezdünk: egy lábasban olajat hevítünk, amin megpárolunk egy fej finomra vágott vöröshagymát. Rádobjuk a 2 gerezd finomra vágott fokhagymát, tekerünk rajta egyet és jöhet a hús. Ezt is jól összeforgatjuk és hagyjuk egy kicsit lepirulni, majd a fűszerezés következik. Ha minden fűszer belekerült, 2 paradicsomot a reszelő finom oldalán lereszelünk, majd az egészet hozzáadjuk a készülő raguhoz. Felöntjük a borral és kb. 40 perc alatt készre főzzük.

 

A padlizsánokból vékony szeleteket vágunk és egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük őket. A felületüket bekenjük olívaolajjal, megsózzuk és bedobjuk a sütőbe 20 percre, 200 fokra.

 

Amíg a padlizsán sül, elkészítjük a besamel mártást: egy lábosban megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, összekeverve hevítjük kicsit, de nem hagyjuk, hogy megbarnuljon. Fokozatosan, kis részletekben hozzákeverjük a tejet és minden alkalommal csomómentesre keverjük. Végül alaposan kiforraljuk és sóval, fehérborssal és friss szerecsendióval ízesítjük.

 

Ha elkészült a ragu és a besamel, a padlizsánok pedig megsültek, akkor jöhet az étel összerakása. Egy hőálló tálat kikenünk olívaolajjal és elkezdjük összeállítani a rétegeket: padlizsán, ragu, egy kevés besamel. Ezt még kétszer megismételjük, az utolsó réteg besamelt jó vastagra hagyva. A tetejét még megszórhatjuk egy kevés zsemlemorzsával, majd mehet be a sütőbe 180 fokra, 20-25 percre.

Kötény, sapka fel és indult is a gasztrotúra! Kezdésnek szóltam a nővéremnek, hogy adjon valami nagy vágódeszkát, mert az eddigi tapasztalataim szerint nincs az a vágódeszka, amelyről ne potyognának le a hagymacafatok. Erre egy akkorát kaptam, hogy ha lett volna négy lába, egy háromfős család lazán megebédelhetett volna rajta. Rájöttem, sokkal jobb más konyhájában főzni, hiszen sem otthon, sem másnál nem tudom, hol vannak a használandó edények, de utóbbinál legalább van, aki elmondja.

Megtörtént a hagymaszeletelés, már rutinos dinsztelő kezdek lenni, hozzáadtam a fokhagymát, a húst, a fűszereket, a lereszelt paradicsomot, aztán jó sok bort loccsintottam rá, mert azt szeretjük, és készült is a ragu. Lehetett berakni az olívaolajazott, sózott padlizsánszeleteket a sütőbe, és nekilátni a besamelmártás elkészítéséhez.

A sütő begyújtását hiába gyakoroltam egész hétvégén az öreg Gállal, a villanyos kályha kicsit átverős, de a nővérem vezetésével ezt is sikerült begyújtani. A sima tűzgyújtásnál is adódtak gondok, majdnem a szakállam bánta a mai főzőleckét.

Legalább várd meg, hogy főjön!

A jó öreg besamelnek is nekiláttam, de amikor a liszt és a vaj elkezdett sárgásodni, rendesen bestresszeltem, nehogy barna legyen és nyakon is öntöttem egy adag tejjel. Mondtam Ufónak, hogy még egy kicsit főzöm, azt mondta, ne egy kicsit, legalább várjam meg, hogy főjön. Már-már puliszkásan rotyogott a mártás. A fő hibám az volt, hogy sokkal nagyobb lábasban kellett volna készítenem, hiszen tudtam, hogy nyolc deci tejjel kell felönteni, így elkerülhetetlen volt, hogy összebesamelezzem a nővérem kályháját.

Készült szépen minden, én is elkészültem teljesen a kályha körüli izzadásban, legközelebb, ha ilyen műveletre adom a fejem, félmeztelenül készítem el a muszakát.

Ufó közben még párszor bort loccsintott a ragura, bocsánatot kért, hogy ennyire is belenyúlt, szerintem azért csinálta, hogy belekerüljön a szövegbe. „Ez más lesz" – válaszoltam neki mindig, amikor figyelmeztetett, hogy a csávóé a videóban sokkal valamilyenebb.

És valóban más lett, az utolsó kihívás az volt, hogy az összesütött kaját ne ejtsem el, ameddig az a sütőtől elér az asztalig, úgyhogy annyi konyhakesztyűt húztam, ahány csak volt. Kicsit lagymatagabb lett a muszakám állaga, mint a Fördős Zé által készítetté, de ettől lett „álá Előd". Hogy még egy kicsit szembemenjek az utasításokkal, zsemlemorzsa helyett sajtot szórtam az ínyencség tetejére.

A terítéssel már nem kellett bajlódnom, hazaérkezett az éhes munkásszáj, aki meglátva a kerámiatálban pompázó görög mannát, le is mondott a levesről.

A tányért is kinyalták

Az illata isteni lett, az íze is okés volt, mindenki agyondicsérte, nem tudom, csak a megnyugtatásom kedvéért-e. Tény, ami tény, elfogyott az összes muszaka, még a kerámiatálat is kimártották, de a valósághoz hozzátartozik, hogy egy terhes nő is ült az asztalnál.

Amire fel kell hívnom a figyelmeteket, hogy az elkészítés 2 óra kőkemény munkát igényel, pláne, ha az ember úgy rá van feszülve, mint én voltam. Egy pici utánasózást kért a kaja, persze csak azért, mert túl gondoskodó voltam ahhoz, hogy elsózzam valakinek a vacsoráját.

Mosatlan szempontjából is ez bizonyult a legkeményebb projektnek, hiszen egy tepsi, egy kerámiatál, két fazék, két vágódeszka, egy másik tál, három kés, két fakanál, egy kanál, egy kiskanál és egy reszelő bánta, hogy újra konyhába kerültem.

Egyre nagyobb lesz a tiszteletem az édesanyák felé, elég nehéz úgy kaját készíteni, hogy közben egy apró ujj folyton rámutat valamire és azt kérdi, „milaz?". Az apaság melletti főzésre még nem vagyok felkészülve, de szépen lassan mászok fel a háztartás vezetésének létráján.

Legközelebbi alkalomra is megpróbálok kipécézni valami spécit, addig is csámcsogjatok a muszakán férfitársaim. Bon apetit!