Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy jó lenne megtanulni háztartást vezetni, és főképpen főzni, hátha legalább egy éhes lányra ki tudom vetni a hálómat.

A cél érdekében kölcsönkértem Katonától a szakácskönyvek gyöngyszemét, a Főzőkönyv Pasiknak című műalkotást, amely például sörökben számolja ki az ételek elkészítési idejét.

Belelapozva láttam, hogy több oldal ínyencségeit kellene elkészítenem, mire eljutnék az első túrót igénylő ételig, és mivel nem szerettem volna, hogy megromoljon a hűtőből kacsintgató túróm, újraterveztem, és elhatároztam, felkészülve a könyv végigfőzésére, elkészítem az első túrós puliszkámat.

Informálódva a témában kiderült, jobb, ha finomabb örlésű kukoricadarát használok, hiszen azzal nagyobb az esélyem, hogy csomómentes puliszkát főzzek.

Egy önkiszolgálóban meg is történt a bevásárlás, mivel túróval, szalonnával, vajjal és sóval már rendelkeztem, egy félkilós kukoricadarát és egy tejfölt vásároltam, előbbit 1 lej 30 baniért, utóbbit 2 lejért.

A főzés a mosogatással kezdődik. És végződik.

Hazaérkezés után rögtön el is mosogattam, hogy ne kelljen hallgatnom a helyszínelő kolleganő, Veronika élcelődéseit a mosatlan kapcsán. A recepten kívül már minden adott volt egy finom túrós puliszka elkészítéséhez.

„Hogyan csináld magad" videót ugyan nem találtam a neten, receptet viszont megannyit. Mindenki másra esküszik, de ahogy megláttam a „behelyezzük a sütőbe" szóösszetételt, rögtön be is zártam az ablakot, én erre még nem voltam felkészülve.

Végül a tesco.hu receptje lett a befutó, mert ebben csak lehetőségként vetődik fel a sütő ötlete.

Le grande túróspuliszka recept

 

A fövő, sós vízbe lassan beleöntjük a kukoricadarát. Állandóan kavargatjuk addig, amíg a puliszka besűrűsödik és megfő. Miután eloltottuk a lángot, még lefedve hagyjuk, 5-10 percig.

 

Egy teflonsütőt vagy jénai tálat kivajazunk, vizes kanállal egy réteg puliszkát rakunk bele.

 

Erre rámorzsolunk legalább egy ujjnyi túróréteget, majd ismét puliszka jön, majd a tetejére ismét túró.

 

Visszatesszük a tűzhelyre és addig pirítjuk, amíg a túró a tetején jól megolvad. A jénai tálat sütőbe is tehetjük, és ott szép pirosra megpirul a teteje is, nemcsak ráolvad a túró.

Már csak a pontos adagokat kellett kiderítenem, hiszen erre utaló információt nem találtam. Telefonos segítséghez folyamodtam, felhívtam édesapámat, a hobbiséfet. Azt mondta, használjak űrmértéket, és amikor kezdtem kétségbe esni, hogy itt fizikázni kell, és nem vagyok jó a reál tantárgyakból, elmagyarázta, hogy hat deci vízhez körülbelül 2 decis pohár kukoricadara párosul.

Ez bugyborékol!

Kötény, fejfedő fel, és el is indult a projekt, megtörtént a fövő vízbe a kukoricadara beöntése és egyre nagyobb lett a kétségbeesés. Az első bibi az volt, hogy a vízbe elfelejtettem sót rakni, de Veronika tanácsára utólag hozzáadtam azt is. A sózó ujjmozdulatokat a kavarás folyamata követte. „Ez bugyborékol" – mondtam megszeppenve Veronikának, amikor rotyogni kezdett a puliszka, de megnyugtatott, hogy ez teljesen normális.

A kavargatás egy eléggé embertpróbáló feladat, be is durrant a bicepszem, és megértettem, miért olyan keménykötésűek a szakácsnők.

Ahogy a recept követelte, a megfőtt puliszkát lefedtem, majd tíz percig hagytam a tűzhelyen, hogy miért, azt nem sikerült megfejtenem, de gondolom, erre is van egy logikus magyarázat. Össze kell állnia, meg kell dermednie, ilyesmik.

Tűzre tettem a jénait

Megfőtt a puliszka, jöhetett az alkotás. Szalonnát kockáztam, mert azt tanultam, hogy minden normális ételhez dukál egy kis szalonna. Kivajaztam egy jénai-tálat, jött a rétegelés, de sajnos itt is problémába ütköztem. Édesapám tanácsára vizes kanállal próbáltam kiszedni a fazékból a puliszkát, hogy ne ragadjon hozzá a kanálhoz, de így is alig tudtam levakarni róla egy másik kanállal. Lehet, nem volt jó a víz.

A hajam égnek, a rétegek nehezen összeálltak, jöhetett az összeolvasztás, bár a jénait nagyon félve raktam fel a tűzre, hiszen Veronika elsütött egy– „én a jénait nem merném felrakni a tűzre" – mondatot.

Meg se kóstolta, csak kommentált

Végül megkockáztattam és körülbelül 5 perc rotyogás után elkészült a varázspuliszka, meg is pirult az alja, csudajól nézett ki, és az ízét illetően inkább Veronika véleményére lettem volna kíváncsi, de meg sem kóstolta az első puliszkámat. Én pedig a teljes a napomat a túróspuliszkám társaságában töltöttem.

Veronika helyszíni jegyzőkönyve

Kezdjük rögtön az elején. Amikor vásárolni indultunk, már akkor felvetődtek a nagy kérdések a célszemélyben:

 

− Honnan fogom tudni, hogy melyik a puliszkaliszt, és melyik a kukoricadara?

 

− Írja rajta? Románul?

Elkészítés:

 

− Nyomtatok receptet! felkiáltással hősünk háromszor ment be a számítógéphez és mindannyiszor recept nélkül jött vissza a konyhába, de ez igazán érthető, nehéz ilyen nagy nyomás alatt koncentrálni.

 

− Hogy nyissam ki a kukoricadarát, hogy ne boruljon ki? − tíz perc toporgás után kinyitotta, úgy, hogy észre sem vettem. Gratula!

 

− Vajon mennyi víz kell egy adag puliszkához?

 

− És mennyi kukoricadara? − ennél a pontnál a megfigyelt telefonos segítséget is kért, aminek köszönhetően saját bevallása szerint majdnem megtanulta, hogy mi az az űrmérték. Hogy végül mi akadályozta meg abban, hogy teljesen megtanulja, az számomra nem derült ki, mert addigra a séf már nagyobb fajsúlyú problémákkal volt elfoglalva, vagyis azzal, hogy letesztelje, valóban egy decis-e a decispohár. Kiderült: annyi.

 

− Rotyog. Ez normális?

 

És a pont, amikor kiteljesedett Előd kapcsolata a puliszkával: Te vagy az első puliszkám, b***meg, ne legyél csomós! Légyszi sikerüljél jól!

Következtetés:

 

Így derült ki egyébként, hogy érdemes komolyan venni a készülő ételhez fűzött viszonyunkat, és fontos, hogy kommunikáljunk vele, lehetőleg az ő nyelvén, mert Előd puliszkája nem lett csomós és jól is sikerült.

 

Az egyetlen dolog, amit nem kérdezett meg az egész főzési folyamat alatt, ez volt: Hogy kell ezt megenni?

Ami a mosatlan edényeket illeti egy fazekat, egy vágódeszkát, egy jénai tálat, egy tányért, egy kést, három nagykanalat, két fakanalat, egy kiskanalat és két decis poharat használtam fel. Negyven perc alatt sikerült a víz forralásától eljutnom addig, hogy tányérra borítsam a szépen megpirult túróspuliszkámat.

A férfitársaimnak üzenném, jó buli volt, megéri főzni, főleg ha van valaki, aki szórakozzon rajtad, vagy éppen egy bepuszilni való söröd. A puliszkát kavargató nők előtt pedig emelem kalapom. Kezitcsókolom!