Elérkezett az alkalom, újra tündérkedhettem a konyhában, felcsaphattam a Főzőkönyv Pasiknak című remekművet. Kellett változtatnom a stratégián, hiszen úgy éreztem, a könyv első ínyencsége, a kukoricás tojásrántotta nem kihívás a túróspuliszka után, ezért hagymás máj lett az eheti fogás.

Mivel Veronika a múlt alkalommal meg sem kóstolta a gasztrocsodát, amit összeraktam, most Szasza lett a szerencsés, aki ízlelgethette a főztöm.

Már a bevásárlásnál jöttek az első dilemmák,

ugyanis hiába kerestünk csirkemájat, csak borjúmájat kaptunk. Apukám eleve óvaintett a borjúmájtól, hiszen ha nem fiatal, nem lesz olyan omlós és ízletes, és felhívta a figyelmem, sokkal erősebb az íze, mint a csirkemájnak. Sebaj, Szasza, azt mondta, szereti. Jó lesz.

Igaz, csak egy üzletben kerestük a csirkemájat, de ott nagyon, és nem csak őt, hanem a zsírt is. „Ha zsír lennék, valahol itt lennék" – elmélkedett Szasza, és kiderült, nagyon zsírcsávó, mert pont ott volt, ahol jósolta.

Megtudtam róla, hogy eléggé otthon van a konyhában, valamilyen mézes, sajtos puliszkáról beszélt, nekem meg lassan és biztosan gyűlt össze a nyál a számban. Mondtam neki, én inkább húspárti vagyok, de egy finom sajttal engem is le lehet húsozni.

10 lej 80 baniért vettünk meg egy több mint 70 dekás májat, 40 baniba került a hagyma, 7 lejbe a sütéshez kellő zsír, emellett 6 lej 40 baniért vajat, 4 lejért tejet vettem a püré elkészítéséhez, mivel azt szántam köretnek a máj mellé.

Megérkezés után már mosogatnom sem kellett, tanulva a múltkori hibámból, már reggel elvégeztem ezt a nemes feladatot. Így jöhetett fel a kötény, a sapka és neki is lehetett látni a főzésnek. Már a püré elkészítése is kihívás volt, ugyanis eddig el nem tudtam képzelni, hogyan lehet mást készíteni a krumpliból, mint szalmapityókát, pedig lehet.

A szakácskönyv, amit használtam, több pürévariációt is felvetett, a borsóst, a mustárost, sajtost, de úgy gondoltam, hogy nekem az egyszerű püré is bőven megteszi.

La grande krumplipüré recept

 

Tedd a meghámozott, apró kockákra vágott krumplit sós vízbe, gyújts alá, és forrald kb. 15 percig.

 

Szűrd le a krumplit, majd tedd vissza a lábasba.

 

Törd össze jól, hogy ne maradjanak benne nagyobb darabok, majd add hozzá a vajat.

 

Keverd jól össze majd dolgozd bele a tejet.

Az arányokkal nem igazán voltam tisztában, de inkább ízlés válogatja, hogy mennyi tej és mennyi vaj kerül a pürébe, attól függően, ki mennyire szereti krémesen. Ez gond nélkül ment, stopperrel mértem le a 15 percet, Szasza szerint nem kell ilyen véresen komolyan venni, de én azt mondom, ha csinálunk valamit, csináljuk rendesen.

Már a krumplifőzése közben nekiálltam a hagymás máj elkészítéséhez, tanácsokért fordultam az öreg Gálhoz, a hobbiséfhez. Nem hiszitek el, megint tanultam új szavakat. Hallottam már a dinsztelésről, de azt nem gondoltam, hogy egyszer ki kell derítenem, mit jelent.

Most ki kellett volna, de nem derítettem ki, csak simán dinszteltem. Gondolom, hogy ez a hagyma aranysárgára való pirítását jelenti. A hagymás májat a pasiknak szóló főzőkönyvből készítettem el, amelynek módosítás nélkül kell leírnom a receptjét, hiszen én veszettül jól szórakoztam rajta.

La grande hagymás borjúmáj recept:

Fél órával a meccs előtt állj neki az előkészítésnek.

 

Első lépésként pucold meg az összes hagymát, majd aprítsd fel a következőképpen: vágódeszkán, éles késsel a hosszúkásabb irányban vágd ketté. Az egyik felét fektesd le. A mintázatával egy irányban, egymáshoz minél közelebb ejts párhuzamos vágásokat, így félholdszerű darabokra fog szétesni. Elég sokáig eltarthat, mire minden hagymával végzel, és nem úszod meg könnyek nélkül.

 

Amikor már csak két hagyma van hátra, fogj egy lábost, tegyél bele 3-4 púpozott fakanál zsírt és gyújts alá. Az összevágott hagymát borítsd a zsírba és szórj rá egy csipet sót. Süsd lassú tűzön és néha keverd meg. A hagyma össze fog esni, és lassan megpirul.

 

Ez alatt előkészítheted a májat. Először mosd meg hideg vízben. Minden darabot vizsgálj meg alaposan. Ha zöld színű részt látsz rajta, vágd le, mert az az epe, és ha nem szabadulsz meg tőle, az egész kaja keserű lesz. Vágd a májakat kisebb darabokra és tedd félre. Zárd le a tüzet a hagyma alatt és kezd el nézni a meccset.

 

A szünetben csak annyi dolgod van, hogy újra a hagyma alá gyújtasz, rádobod a májat, és néhányszor megkevered. Még a szünet vége előtt megsül, így van időd, hogy addig kenyeret vágj és előkészíts valamilyen savanyúságot. A májat csak tálaláskor szabad sózni. Ha fűszeresebben szeretitek, megszórhatjátok borssal, pirospaprikával, vagy csilivel is.

Rögtön az elején szembementem a főzőkönyvvel, hiszen feldobtam egy napszemcsit és könnyek nélkül megúsztam a hagyma szétszabdalását. Szasza inkább az ujjamért aggódott, de végül megúsztuk vér nélkül.

Fúj-fúj

Míg a hagyma dinsztelődött, − vagyis azt hiszem, éppen azt csinálta, − addig elő lehetett készíteni a májat. Fúj-fúj. Nem volt egy szívmelengető folyamat. Szerencsére epét nem találtam, de ájulásközeli állapotba kerültem attól a sok vértől és hártyától, amit lehámoztam róla. Szasza látta rajtam a kétségbeesést, azt tanácsolta, valahogy kerüljem el a disznóvágásokat.

Félúton rájöttem, hogy sok lesz a hét deka abból a véres, jótapintású cuccból, így kigugliztattam a kollegával a máj fagyasztási lehetőségeit és lőn, be lehet rakni a fagyasztóba.

Remélem, nem a gyakorikérdések.hu-ról származott Szasza infója. Fel kell hívnom a szagokra érzékeny olvasóink figyelmét: a máj büdös! Ha nem zavart volna eléggé a tett színhelyén, pár órával később a barátaim is figyelmeztettek rá, hogy eléggé májszagom van. Persze, a sütéstől.

Sült, pirult, rotyogott, füstölt, én meg kavargattam rendesen, aztán 15 percet hagytam kislángon, fedővel a tűzhelyen, és el is készült az újabb fogás. Az utolsó aggályom az volt, hogy Szasza a gasztronáci, mit fog szólni a főztömhöz.

Én a szagát éreztem a számban étkezés közben is, de a helyszínelő kolléga a „casa de la mama" kifejezésével teljesen megnyugtatott, azt mondta, pontosan ilyennek kell lennie. A textúrája, vagy mije, is nagyon jó lett szerinte, a vaskosabb darabok is szépen átsültek.

A nagy májparti mosatlan szempontjából is barátságosabb feladat, mint a túróspuliszka elkészítése, egy nagy serpenyő, egy fazék, három vágódeszka, két fakanál, egy krumplitörő, két villa és két tányér került a kagylóba, a finom falatok pedig Szasza gyomrába. Az orrfacsaró májszag meg éppen most szellőzik ki a konyhámból.

Továbbra is tartsatok ki velünk a gasztrollkodásban, férfitársaim! Bon apetit!