A szülőföld hazavonz

Iskola és utca őrzi a nevét Székelyföld egyik leghíresebb, legalaposabban felkészült geológus-mérnökének: Dr. Bányai János negyven évvel ezelőtt hunyt el, sírja a belvárosi református temetőkertben van. Habár Kézdivásárhelyen született (1886. november 6.-án), élete és munkássága Székelyudvarhelyhez köti, tudományos tevékenységét városunkban végezte, itt is halt meg 85 éves korában.

A természettudományok iránt vonzódó ifjú Bányai a kézdivásárhelyi elemi és polgári iskola elvégzése után a kolozsvári tanítóképzőben, majd a Budapesti Pedagógiai Főiskolán folytatta tanulmányait – itt szerezte meg tanári oklevelét 1908-ban. Abrudbányán lett középiskolai tanár, ez idő alatt Németországban is volt tanulmányúton, ahol a korszerű természettudományos oktatást és a múzeumok szervezését tanulmányozta. 1912–1913-ban Jénában és Berlinben tanult, majd hazatért – szülőföldje fontosabb volt Nyugat-Európa csábításánál.

Székelység a székelységért

Az első világháborút követő zűrzavaros időszakban több geológus-tudós Magyarországra távozott – Bányai nem, ő maradt és vállalta az erdélyi egyszemélyes intézmény szerepét. 1931-ben került Székelyudvarhelyre, ahol még októberben megjelent az általa szerkesztett Székelység nevű folyóirat első száma. A Székelyföldet és népét ismertető havi folyóirat egészen 1944-ig létezett, ebben tizenhárom éven keresztül szolgálta a szakmája, a néprajz, a hely- és kultúrtörténet, a tudomány-népszerűsítés művelését és terjesztését. Külön mellékletként jelentek meg a székelyföldi földtani kutatások eredményei, amelyben főleg a hasznosítható ásványi nyersanyagokkal és a fürdők fellendítésének kérdésével foglalkozik. A mellékletek kiemelhetők voltak a folyóiratból, ezekből áll össze 1938-ban A Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai című munkája.

Középiskolai tanárként dolgozott, Erdély egy részének visszacsatolása pozitív változásokat hozott az életébe: az 1941-ben megalakult Kelet-magyarországi és Erdélyrészi Fürdők Szövetségének lett vezetőségi tagja, illetve ugyanekkor megbízták a Székelyudvarhelyen létrehozandó Orbán Balázs Borvízkutató Intézet megszervezésével. Volt egy másik nagy terve is: Orbán Balázs (akiről rengeteget írt, nagy elődjének tekintette) munkái alapján, azokat továbbfejlesztve szerettek volna egy nagy volumenű, Székelyföld minden részére kiterjedő tudományos leírást készíteni.

A nagyobb tudományos központoktól távol élve és dolgozva, ki tudta építeni kapcsolatait a környező világgal, s így vált ő maga a Székelyföld tudományos és szellemi központjává. Ezt bizonyítja tudományos tevékenysége és irodalmi munkássága, az a több mint 100 magyarul, románul, németül és franciául megjelent értekezése és tanulmánya, a mintegy félezer ismeretterjesztő és honismertető írása, számos térképe, melyek magyarországi és romániai lapokban, folyóiratokban jelentek meg.

Kutatások és elismerések

Kutató munkássága a földtan minden ágára kiterjedt. Munkái közül két műve összefoglaló jellegű. A Magyar Autonóm Tartomány hasznosítható ásványi kincsei (Bukarest, 1957) és a Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések (társszerzőkkel, Bukarest, 1959). Ezenkívül társszerzője a Székelyföld írásban és képben című, 1941-ben megjelent kötetnek is. Tudományos kutatómunkájának legmaradandóbb eredményeit azonban Délkelet-Erdély, a Székelyföld ásványvíz-kutatásában érte el – erről számos dolgozata jelent meg, ugyanakkor elkészítette az ásványvizek kataszteri térképét is. De nemcsak ásványokkal, kőzetekkel és ősmaradványokkal foglalkozott, hanem tanulmányozta a Székelyföld élő-, növény- és állatvilágát is.

A szigorú tanár

A visszaemlékezések szerint Bányai János egy pontos, szigorú és igen felkészült tanárember volt. Anyagilag soha nem állt jól, úgy kell elképzelni, mint egy nagyon nagy tudással, szakértelemmel megáldott tudósembert, aki mindig egyszerűen és szerényen élt. A tudásán, mint kincsen ülő ember soha nem tudott anyagi biztonságot szerezni magának. Halála előtt néhány évvel már megegyezett az udvarhelyi múzeummal, hogy a könyvtára és a gyűjteménye odakerül, ezért az idős professzornak járandóságot fizettek.

A Haáz Rezső Múzeum emeletén, a nagy kiállítóterem mellett van az a szoba, ahol dr. Bányai János hagyatékát őrzik. Itt van a széke és az íróasztala is, felette Udvarhely rajonnak a kézzel rajzolt térképe. Több száz könyv és folyóirat található itt, illetve a Székelység folyóiratból is vannak példányok, a falon megtalálható a gyászjelentője is (1971. május 13-án hunyt el). Kőzet-, ásvány- és kövületgyűjteményéből (ezeket a Hargita és a környék nagy ismerőjeként saját kezűleg gyűjtötte Bányai János) nyitottak csütörtökön kiállítást a múzeumban.