Évek óta egy fesztiválra járok: azért, mert még sohasem csalódtam benne és kedvenc magyar zenekaraim tömegesen lépnek fel. Az idén sem hagytuk ki a Fishing on Orfűt.

Kispál és a Foci

Busz Pestre, onnan Pécsre, az egyik fesztiválbusz visz ki ismét a helyszínre, a Panoráma Kempinghez. Ismerős a táj, a tó még mindig gyönyörű, a beengedés is akadálytalanul megy, akárcsak a sátor felhúzása, jöhetnek az első rozéfröccsök.

Újdonság, hogy idénre komplett Borfalut építettek a kempingbe a szervezők, ahol termelők árulják a finomabbnál finomabb borokat.

De nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek is van elfoglaltság: egyik fesztiválon sem láttam ennyi babakocsit és kisgyereket, nemcsak a fellépők jönnek ide családosan, hanem a fesztiválozók is, hiszen a csöppségeket is lefoglalják az off-programokkal.

Az első nap fő attrakciója az újra összeállt Kispál és a Borz, előtte azonban megnéztük az Üllői Úti Fuckot és a Pál Utcai Fiúkat is – mindkét csapat kapcsolódik a Kispál korai korszakához.

Azért a korai korszak, mert Kispálék egy-két kivétellel az első négy lemezükről játsszák a dalokat a Nagyszínpadon, az elkövetkező két évben a zenekar többi korszaka következik majd.

Iszonyatos tömeg van, amikor elkezdik a Bársonyfüggönnyel, abszolút hozza a zenekar a formáját, tökéletes koncert kerekedik a domboldalon, több ezer ember szeme láttára, füle hallatára.

Nemcsak nosztalgia ez, hanem valami nagyon élő dolog még mindig – Lovasi András, nem mellékesen ezt a fesztivált ő álmodta meg idestova hét éve, és Kispál András egy szünetet kihasználva vicceskednek a színpadon, még fociznak is.

A nulladik nap levezető koncertje az Európa Kiadó, iszonyatos energia feszül még mindig Menyhárt Jenőben, s az is örvendetes, hogy olyanok is éneklik a dalokat, akik még meg sem voltak születve a zenekar csúcsidőszakában, a nyolcvanas években.

„Alkohol nincs, más minden van"

- hirdeti egy felirat az egyik kis, sátorszerű árusító helyen, a feliraton nem tudsz nem nevetni, no meg azon sem, ahogy egyesek sörrel a kezükben ezen viccelődnek, az árus lányok pedig vissza.

Csütörtökön a szokásos nyitóattrakció a tóátugrásnak nevezett performansz, amit a Tudósok zenekar produkciója foglal keretbe, a „hoppmester" Rátgéber László, illetve Brautigam Gábor, a Kispál és a Borz első dobosa nyitják a sort, utánuk pedig többen is nekifutamodva ugranak az orfűi tóba.

Estefele az Ivan and the Parazolba hallgatunk bele, hogy tényleg olyan jó-e, amilyennek mondják: muzsikálnak a srácok rendesen, akárcsak utánuk a Kistehén és a PASO, betelik a Tisza sátor. Nem mellékesen a fesztiválra már elővételben elfogyott az összes jegy (kb. hatezer ember fér be egyszerre), ami a szervezők nem titkolt célja is.

Ilyen a hangulat Orfűn

„Abszolút úgy érezzük, hogy mérföldkő a fesztivál történetében, mert amikor elkezdtük, akkor ez volt a célunk, hogy a jegyek már elővételben fogyjanak el. Nagyon örülünk, hogy idén ez végre bekövetkezett! Egy fesztiválnál az rendkívüli dicséret, ha az emberek jó előre megelőlegezik felé a bizalmat, ezért természetesen nagyon örülünk majd, ha a jövő évi bérletek még hamarabb elfogynak, mert bővíteni nem szeretnénk" mondja kérdésünkre Kálocz Tamás főszervező pénteken délben, amikor már látszik, hogy az idei fesztivál a tavalyinál is sikeresebb.

„Jövőre leginkább az infrastruktúrára szeretnénk többet költeni, hogy jobb világítás legyen a kempingben, több vécé és zuhanyzó, illetve hogy érdekesebb helyszínek is létrejöjjenek. Idén ilyen volt például a Borfalu. A közönségünk szereti az ilyen dolgokat! Én akkor vagyok elégedett, amikor látom, hogy az emberek jól érzik magukat a fesztiválon" – fűzi hozzá Tamás.

Pénteken a Budapest Bárral nyitunk, ezt követi Péterfy Bori. „Hihetetlen ez a csaj még mindig!" – üvölti mellettünk egy tizenéves srác, amikor Bori kimegy a közönség közé és ott énekeltet, táncoltat, nevettet, bulizik.

Van úgy, hogy egy nagy zenekar fellépését kihagyod egy „kisebbért", most a Quimbyvel teszünk így, hiszen Ferenczi György és bandája hihetetlen produkciót nyújt a Borfalu kis színpadán. De „elkapjuk" a „helyi illetőségű", pécsi 30Y-t is a Made in Pécs színpadon, hatalmas az érdeklődés Beck Zoliék koncertje iránt is.

Ezért is jók ezek a fesztiválok, mert az ember nagyon sok olyan koncertet nézhet megy egyszerre, amit máskor nem nagyon tehetne. Egyébként az idei „felfedezettem" az Elefánt zenekar: az ilyen zenekarokat látva-hallva jön, hogy világgá üvöltsem, hogy emberek, nem halt meg még a jó zene, mert olyanok vannak, hogy megszólalni nem tudsz közben és igenis, van még rock and roll! Ahogy pár évvel korábban a Jazzékielt vagy a Képzelt várost találtam így meg, idén az Elefánt volt nagy hatással rám.

Sörtúra és ami azzal jár

Utolsó napon elmentünk sört-úrázni a közeli Magyarhertelendre, ahol Kapucinus márkanéven kitűnő söröket főz Késmárky Attila és csapata. Volt idő, amikor Hrabal-i jelenetek játszódtak le a sörfőzdéjükben, de mára az energikus feleség rendbe rakott mindent, úgyhogy nincs már olyan, hogy valaki kóstolás után beleesik a malátadarálóba.

Van viszont hétféle sörük, egyik finomabb, mint a másik (pl. meggyes barna), az egyik Kótyagos névre hallgat. Hát bizony a sörtúra végén ez többünkre is ráillett. A sörfőzde udvarán Maszkura zenélt társával, Csabival, este viszont már a Tisza színpad volt az övék a fesztiválon.

Visszatérve a sörtúráról, az Anna & the Barbies az előétel, Pásztor Anna lassan az első számú alternatív díva lesz Magyarországon: kitűnően énekel és mozog, a számok tökéletesen eltalálva – itt mind magyarul szólnak, de az angol verziójuk is megvan, nem lennék meglepve, ha külföldön is befutnának.

Őket követi a Heaven Street Seven, a Vad Fruttikat most kihagyjuk, de a Kiscsillagot nem. Az új lemezen, a Szeles számai nagyon jól szólnak élőben, csak remélem, hogy ezeket Tusványoson is meg lehet majd hallgatni, illetve elmaradhatatlan a fesztivál névadó dala.

Mint majd' minden évben, most is Rátgéberrel és Lovasival üvöltjük együtt a refrént, aztán jöhet egy levezető fröccs, és nagyon közel vagyunk a végéhez.

Végül a Kutya Vacsorája zár, szinte három órát nyomja Livius és csapata, de az igazat megvallva picit unalmasnak tűnik az elmúlt évekhez képest. Nem is csoda, ilyen négy nap után.

Talán ez is megmutatja, hogy mennyire eltalált a fílingje a dolognak – fesztiválok születnek és szűnnek meg, egyelőre a Fishing nagyon magasra tette a lécet. Úgyhogy aki jövőre szeretne jönni, idejében szerezze be a jegyét.