Ellenfelei világbajnokok és európai kupagyőztesek, egy szinttel jobb játékosoktól lophatja el a szakmát edzéseken, mint annak idején Udvarhelyen. Három rákoshegyi csapattársa is regnáló világbajnok a magyar válogatottal. Ő Tóth Kinga.

Még tinédzserként, téli hétvégéken, füstös kisbuszban fagyoskodva, pokrócokba burkolózva keltek át a Kárpátokon, hogy meccseljenek Galacon vagy éppen Bákóban, otthonról pakolt szendvicsekkel a hátizsákban. Dicsőséget szereztenek Udvarhelynek, később pedig életben tartották az egyik legsikeresebb sportágat városunkban. Utolsók között hagyta el a süllyedő hajót, akkor is csak azért, mert gerincsérülése miatt eltanácsolták a sportolástól. Ha már itthon nem folytathatta azt, ami életformájává vált, szerencsét próbált Magyarországon.

Négy év kihagyás után

2010 őszén a Rákoshegy csapatánál kapott lehetőséget a bizonyításra. Nagy nehezen megtalálta a Fradi kézilabda-csarnoka alá rejtett tekepályát, ahol a lépcsőről leküldte az őt fogadó edzője, hogy „mutatkozzon be". Nem épp erre számított, de a pár nap múlva kezdődő edzőtáborban hamar befogadták Kingát. Mivel szezon közben érkezett, volt ideje feldolgozni az udvarhelyi és pesti körülmények közti különbséget. Olyan „apróságokkal" is meg kellett küzdenie, hogy nem három, hanem négy lépésből kell gurítson.

A következő bajnoki idényben már szerepelt a Rákoshegyi VSE tartalékcsapatában, ahol húzóember lett a bajnokesélyes gárdában. Idén júniusban a gárda tulajdonosa, Kis Horváth István nagyot álmodott, bajnokságot akar nyerni. Játékosokat csábított el a BKV Előre friss bajnokcsapatától, kilobbizta, hogy két csapattal indulhasson a Szuperligában. A második keretébe pedig a tarcsiban nyújtott teljesítményének – valamint az egyéni országos bajnokságon főtáblára jutásának is – köszönhetően bekerült Kinga. A szezont felvezető tornákon már oklevél és éremgyűjtésbe kezdett csapatával, de a bajnokságban egyelőre nyeretlenül állnak.

Először a második fordulóban guríthatott csereként, amikor már elúszott a meccs. A mély vízbe épp a friss Európa Kupa-döntős Ferencváros ellen dobták be. Ellenfele az aktuális világranglista 7. helyezettje, Fegyveres Petra volt, aki hozta is mind a négy szettjét, Kinga pedig begyűjtötte a gratulációkat debütálásához.

Az akkor éllovas Zalaegerszeg ellen ő kezdte a gurítást, a harmadik szettben sikerült is legyőznie ellenfelét, de a negyedik tarolásában fejben nem volt ott, így nem sikerült csapatpontot gyűjtenie. Győri döntetlenjüknek köszönhetően elmozdultak a táblázat utolsó helyéről, miután az összes élmezőnyben tanyázó csapat elleni meccsüket letudták. Mindeközben a „nagycsapat" folytatja menetelését a klub történetének első bajnoki címe felé, veretlenül vezeti a rangsort.

Kinga munkahelyi elfoglaltsága mellett

igyekszik minél több alkalmat megragadni a fejlődésre. A játéklehetőség érdekében múlt héttől a Budapest bajnokságban is vállalja a megmérettetést, 530 döntött fával és 4–0-ás szettkülönbséggel mutatkozott be a dobogós helyen lévő Rákoshegy B csapatában. Közben pedig csillogó szemekkel mesél az udvarhelyi pályafutásáról – amiket szerintem el sem hinnének a csapattársai. Sztorik pedig vannak bőven arról a nincstelen időszakról, mégis hálás érte, mindegyre elhangzik, hogy „jaj, én úgy szeretek tekézni".

A vele egyidős György Szilárd jut eszembe, aki ifi Európa-bajnokként rakta a tüzet a csempekályhába, hogy legalább az ütőjét tudja újra gumizni, ne fagyjon rá a ragasztó. És neki sem adatott meg, hogy itthon teljesedjen ki pályafutása, mindketten akkor léptek tovább, amikor már használhatatlanná vált a terem, ahol elsajátították az alapokat.

A városi stadiont is a földdel tették egyenlővé nemrég, miközben az udvarhelyi labdarúgást legmagasabb szinten képviselő csapat is csak a megyei, vagyis országos negyedik ligában kallódik. Azóta az asztalitenisz csarnok irigylésre méltóan korszerűsödött, a csapat is jó úton halad dicső múltjának szintje felé. A legjelesebb pingpongosaink pedig Olaszországban és Németországban remekelnek és oktatnak.

Futballistáink is vannak szétszóródva a nagyvilágban, ha nem is élvonalban, de öregbítik a közel száz éves udvarhelyi foci hírnevét, a kilenc év múlva esedékes centenáriumra talán már korszerű stadion és sikeres csapat lesz városunkban.

A Kuvar lábánál a tekepálya is azóta használhatóvá vált, de Tóth Kinga a magyar Szuperligában és a Budapest bajnokságban lengeti Udvarhely hagyományos sportágának zászlaját, amikor ideje engedi, mert ő „úgy szeret tekézni".