Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója 2010-ben pályázta meg és nyerte el a kulturális intézmény igazgatói tisztségét. Akkor a kiértékelő bizottság 4 éves mandátumot javasolt, ugyanis az erről szóló törvény 3-5 éves időszakban szabja meg az intézmények menedzsereinek "futamidejét".

A múzeum jelenlegi igazgatójának szerződése november 3-án jár le. Az intézményvezetővel az elmúlt négy évről, megvalósításokról, tervekről beszélgettünk.

Melyik kiállításra vagy a legbüszkébb az elmúlt négy évből?

Külön választjuk a kiállításainkat: vannak saját projektjeink és vannak, amelyeket hozunk. A stratégia az, hogy évente legyen egy saját nagykiállítás, és köréje fűzzük fel a hozott (idén ilyen volt a bogarakról, illetve a csontokról szóló kiállítás) és a képzőművészeti kiállításokat.

Természetesen, ami a szívemhez, a szívünkhöz közelebb áll, azok a saját kiállítások. Első évben nem volt még, de 2012-ben elkezdtük, akkor Leonardo da Vinci zseniális találmányai című volt, majd A táguló Gutenberg Galaxis következett, most pedig a Templomok a föld alatt kiállításunk látogatható.

Ha nézettség és látvány szempontjából vesszük, akkor mindenképp a da Vinci kiemelkedett, viszont az nem a saját tárgyi kultúránkra alapozott, jó téma volt, el lehetett adni. Ha ezt mérlegre állítom a mostani templomos kiállítással, akkor mégis közelebb áll utóbbi hozzám, hiszen a múzeum saját kutatóinak az eredménye a tárlat.

Összességében a három saját kiállítást emelném ki, de nem lennék részrehajló, mert nem szeretnék értékítéletet mondani egyik felett sem. Egyformán fontosak voltak.

Milyen nehézségekkel szembesültél mandátumod alatt?

Az első és legnagyobb problémánk az infrastrukturális hiányosságokra és a múzeum épületére vonatkozik. Nincs egy olyan infrastruktúránk, amit hasonlóképpen ki tudnánk használni, mint például a Csíki Székely Múzeum. Mindig helyszűkében vagyunk, ez korlátozza a lehetőségeket.

Mondhatnánk azt is, hogy személyzethiány is van, viszont ezt szerződésesekkel, időszakos bedolgozókkal megoldottuk. Ez is az egyik megvalósítás, hogy nem azzal a létszámmal dolgozunk, mint 2010-ben. Ha vesszük a múzeumpedagógusokat, a tudományos könyvtár plusz munkatársát, vagy, hogy szinte minden területhez hozzá tudtunk tenni egy embert időszakosan, projektszerűen, akkor jól állunk. De ott vannak a civil szervezetek is, akikkel együtt tudtunk dolgozni, mint ahogy ez a Lepkeháznál is történt.

A pénzre nem panaszkodom. Ha van arra lehetőség az udvarhelyi múzeumban, hogy évente a nagy projektbe befektetünk 15 ezer eurót, akkor nagyképűség lenne siránkozni. Az udvarhelyi múzeum nem mondhatja el, legalábbis az elmúlt négy évben nem, hogy a képességeihez mérten nem volt elég a költségvetése.

Tudnánk mi nagyobbat álmodni, el tudnánk szaladni a végtelenbe, viszont a saját kis múzeumunkhoz képest a költségvetésünk arányosan személyre szabott volt. Lásd például a 15 ezer eurót, amit a nagyprojektre el tudtunk költeni.

Jelenleg járok Magyarországra egy igazgatói képzésre, ott találkozom hasonló, kisvárosi múzeumok vezetőivel és nagyságrendekkel le vannak maradva. Pénz szempontjából mindenféleképpen, mert ott, a magyarországi múzeumi hálózat másfél éve bomlott fel, most állandósultak.

Hargita megyében 1994-ben bomlott fel a megyei múzeumi hálózat, Magyarországon pedig 2013-ban, így van 20 év tapasztalatunk a témában. Nincs meg az a mobilitás, ami például nálunk, hogy elhozzuk da Vincit. Ilyen szempontból a magyarországi kisebb múzeumok tőlünk, székelyföldi múzeumoktól tanulnak.

A másik, hogy nálunk minden kisváros büszke a múzeumára. Udvarhelytől sem tudnád elvenni a múzeumát, ahogy Csíktól sem a Csíki Székely Múzeumot. Magyarországon még nincs tudatosulva, hogy a városok visszakapták a múzeumokat. Ilyen szempontból jól áll a székelyföldi muzeológia.

Nagyon jó együttműködés van a székelyföldi múzeumok között, a Variációk hat lábra, a Szóra bírt csontjaink című kiállításokat magunk között meghordozzuk. Ez is egy jó stratégia, hiszen az udvarhelyi gyerekek csak kis százaléka fog kijutni Budapestre, hogy ott nézze meg a színes bogarakat. A bogaras kiállításnak például 6 ezer látogatója volt.

Mintapéldánya az intézmények közötti együttműködésnek az, ami a székelyföldi múzeumok, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Székelyudvarhely és Sepsiszentgyörgy között van.

A helyszűkén kívül akkor nem is voltak problémák?

Szemléletváltás is kellett. A kollégák megértették az elején azt, hogy merre van az előre az én szempontomból. A legnagyobb váltás a közönség irányába való nyitás volt. Azt kellett megérteni, hogy a múzeum nem egy elefántcsonttorony, hogy oda bezárkózunk, és ott műveljük a tudományt.

A mostani, nemzetközi trendek szerint a múzeum egy olyan hely, ahol rengeteg információ szerezhető meg gyerekkortól egészen a felnőttkorig, interaktív, szórakoztató keretek között. Nem szent a tárgy, ami be van téve keretek közé. Ezt kellett megértessük.

Nem mondom, hogy nem voltak súrlódások, és most sem mindenki ezt tekinti prioritásnak a múzeumon belül, viszont az a fajta nyitás, amit az elején nehézségként éltek meg – például be kellett hozni a múzeumpedagógiát – most természetes.

Nekem ez az egyik vesszőparipám, a múzeumpedagógia. Ha a gyerekeket most nem neveled, akkor tíz év múlva nem fognak bejönni a múzeumba. Ez a nemzetközi trend. Az a legfontosabb, hogy legyen egy fluktuáció a kiállítások szempontjából is. Ezért problémás a hely: nem tudunk átfordítani, behozni egy 150 négyzetméteren elterülő kiállítást.

A lényeg az lenne, hogy legyen, amiért bejönni. A múzeum nem kocsma, hogy mindennap ott legyünk, hanem oda akkor megyünk, amikor attrakció van. Azért kellene folyamatosan időszakos kiállításokat szervezni, hogy ezekre érdemes legyen elhozni a gyereket, mert ezeken kap látványt és élményt. Az élményt pedig a múzeumpedagógiai foglalkozásokkal lehet nekik biztosítani.

Ezt a folytonosságot próbálod biztosítani?

Mindenképp, erősíteni a közönségszolgálati jelleget. Ezen túlmenően pedig van a szakmai rész, amit nem lehet elhanyagolni: régészeti ásatásoktól elkezdve a művészettörténeti kutatásokig. Ez egy olyan háttérmunka, amit nem lát a közönség, de a múzeum hivatásához hozzátartozik.

Hogy lehet az embereket visszaszoktatni a múzeumba?

A székelyföldi múzeumok között vannak havi egyeztetések, és azt a visszajelzést kaptam minden alkalommal, hogy annyira hálás sajtó, mint Székelyudvarhelyen sehol sincsen, sem Csíkban, sem Szentgyörgyön. Szerencsére van egy állandó, egészséges érdeklődés a tevékenységünk iránt. Ez is egy nagy segítség.

A másik válasz az alternatív programok. Van egy fiatal generáció, akiket nem szabad hagyni, állandóan aktív kínálatot kell biztosítani a múzeumpedagógiával.

Más alternatív programok is vannak, 2012-ben szerveztük meg a Múzeumok Éjszakáját, amelyhez nem szokványos programokat szerveztünk. Majd építkeztünk tovább. A Jézus kápolna megint egy olyan tér, ami nem volt eddig múzeumi környezet, de ilyen lesz a Székelytámadt vár is. Jakab Áron Csaba önkormányzati képviselőnek az ösztönzésére hamarosan a Nyirő-villa is a múzeumhoz fog tartozni.

Olyan külső egységekkel bővültünk, amelyekért egyrészt felelősséget vállalt a múzeum, másrészt ezekkel bővítette a tevékenységét.

Nőtt-e a múzeumlátogatók száma az elmúlt időszakban?

Minimum duplázódott. Amikor idekerültem, akkor azt mondtam, hogy az udvarhelyi múzeumból hiányzik a szárnyalás. Legyen fantáziád kivitelezésben is, és állandó programcserékben is.

A lényeg az volt, hogy modern környezetet vigyünk a múzeumba, ne legyen unalmas. Örvendek, hogy ez sikerült és a látogatók a templomos kiállítást a csíki múzeumhoz kezdik hasonlítani.

Nagytestvér a Csíki Székely Múzeum?

Bizonyos szempontból igen, de nem mindenben, van ahol, mi vagyunk a példa. Találtunk egy olyan látványtervezőt, aki előreláthatólag 2016-ban majd Csíkban is fog tervezni, előtte pedig nekünk dolgozott és fog dolgozni, így ebben az esetben a tendencia fordított.

Baróti Hunorról van szó, aki legelőször Udvarhelyen tervezte a Da Vinci kiállítást, utána a Gutenberget, majd a templomos kiállítást. Arra vagyunk büszkék, hogy a „nagytestvér" csíki múzeum az udvarhelyi kiállítási sikereit követően bízná rá kiállításrendezést.

Jövőben néprajzi kiállításra készül a múzeum, mert van igény a néprajzra. A XX. századi székely asszonysors tematikájú kiállításról van szó, a címe még nincs véglegesítve, amit a székelyföldi múzeumokkal közösen szerettük volna elkészíteni, de ezt most itt Udvarhelyen fogjuk a látványtervezővel.

Miért pályázod meg újra a Haáz Rezső Múzeum igazgatói tisztségét?

Amikor négy éve közösen a munkaközösséggel elindítottuk a terveim megvalósítását, akkor volt egy elképzelés, ezt szeretném folytatni. Sőt, bővültek a szolgáltatások, a kibontakozási felületek.

150 év után pénzt tudunk költeni a várfal restaurálására, remélhetőleg hamarosan a bástya felújítására is, ez egy olyan lehetőség, amit kár lenne nem kihasználni. A Nyírő-villából irodalmi vonatkozású központ lenne.

Sokkal nagyobb játékfelülete van a múzeumnak, sokkal nagyobb a közönsége, mint ezelőtt négy évvel, így sokkal több lehetőséget látok én ebben, kár lenne ebből kimaradni.

Milyen terveid vannak a következő három évre?

Valószínűleg a következő három évben fog megtörténni a költözés is. Az eddigi felállás szerint, az alternatívák a Haberstrumpf-villa és a képtár. Nagyon racionális elosztása, átcsoportosítása van az összes tevékenységnek, hogy hol lesz a gyűjtemény, hol lesznek a munkafelületek, hol lesznek a kiállítások, hol lesz a képtár rész.

A tervemben mindez szerepel, teljes átszervezés alatt áll a múzeum. Személyzetbeli átszervezés is lesz.

Az én elképzelésem szerint 2015-ben nem fog megváltozni a múzeum tevékenysége, mert akkor még ugyanazon a helyszínen dolgozunk. Most egy minimum féléves kifutású nagy projekt következik, nem lesz olyan állandó, mint a templomos. Mellé teszünk még kiállításokat, illetve hozunk más kiállításokat is.

Arra készülve, hogy innen egyszer el kell költözni, azt kell megtervezni, hogy az új helyszíneken mik nyílnak meg, és milyen minőségben. Nem azt mondom, hogy 2015-ben takarékoskodni kell, de inkább abban kell gondolkodni, hogy 2016-ban vagy 2017-ben, amikor új helyszínen megnyílik a múzeum, akkor legyen annak nívója.

Melyek az irányvonalak a tervekben?

Van egy nagy prioritás, ez a vár restaurálása. A másik, hogy ebben a hároméves időszakban olyan kiállításokat tudjunk biztosítani, melyekre reális érdeklődés van, ilyen az évente megrendezett nagy kiállítás, ami 2015-ben módszertanilag is új lesz.

A személyzeten belül is találjunk egy olyan egyensúlyt, hogy lehessen az egyes szakterületeket kiegyenlíteni. Például egyáltalán nincs néprajz szakos személyzetünk.

Nagy kihívás lesz a gyűjtemény átköltöztetése. Ez kívülről nem mond sokat, de remélem, a bizottságban résztvevők hangsúlyt fektetnek erre is. Hiszen nem fellapátoljuk a gyűjteményt egy autóra és elszállítjuk, ennél azért többről van szó.

Kifelé a közönségszolgálati szerep ugyanúgy kell haladjon, a vár restaurálás alapvető prioritás számomra, és a múzeum szakmai hátterét tovább tudjuk erősíteni.

Ha minden anyagi forrás a rendelkezésedre állna, akkor milyen kiállítást szerveznél Udvarhelyen? Mi a szakmai álmod?

Ha szétnézünk a jelenlegi kultúrpiacon, akkor a leglátványosabb kiállítások, a nagy bummok az olyanok, mint a Munkácsy kiállítás. Azt nem lehet megismételni. A világban a leglátogatottabbak egy-egy képzőművészeti alkotáshoz vannak kötve, mint a Mona Lisa. Populista kiállítások közül a Bodies. Ezeket nem szeretnénk überelni.

Ha meglenne a világ minden kincse, akkor kiállítanánk a világ minden kincsét.

Én el tudnám képzelni, hogy Székely Mitológia címmel lehet egy óriási nagy történelmi vonatkozású székely kiállítást készíteni. Lokális értékekben gondolkodva mondom ezt. Mert egy ilyenre eljön egy turista is, aki nem feltétlenül nálunk akarja megnézni a Bodies című kiállítást, hanem azt akarja látni, mit tudunk mi produkálni. Mi a mi történelmünk, mi az a székely sajátosság, amit mi tudunk neki mutatni.

Vannak elképzelések arra, hogy kintről hoznánk nagykiállítást, nem a világ minden kincséért, de sok millió forintért. Ennek ellenére én azt mondom, hogy miért ne csinálnánk egy Székely Mitológiát, amelyet még nem készített Székelyföldön senki, volna is igény rá. Egy olyan világ, amire mi, udvarhelyiek, székelyföldiek, de a turisták is rá tudnak csodálkozni.

És, ha igényekről beszélünk, akkor elmondom, hogy mindig is érdekelt az, hogy mit gondolnak a látogatók. A múzeum honlapján elindítottunk egy kérdőívet, amelyen az elmúlt négy évet tudja a felhasználó, látogató értékelni, másfelől ötleteket adni a következő évekre. Ezeket is beépíteném a tervekbe.

Eddig milyenek a visszajelzések?

Van pozitív visszajelzés a nagyközönségtől, azt mondják, hogy megváltozott a múzeum, mert több embert szólít meg. Azt veszem észre, és ez nem feltétlenül csak a mi érdemünk, hanem a sajtóé is, hogy a kulturális intézmények közül több megjelenésünk van, mint az összes többinek együttvéve. Már csak emiatt is többet hallanak, olvasnak, látnak a múzeumról.

Az udvarhelyi múzeumnak nagyon fontos, hogy szimbolikus tőkét termeljen magának, ezért nem évkönyvet hozunk létre, hanem tudományt népszerűsítő folyóiratot. Ez is annak a trendnek a része, amelyet továbbra is vallok: el kell jutnunk a közönséghez.

Vannak arról információid, hogy más is jelentkezne az igazgatói kiírásra?

Nem tudom. Lehet, hogy valaki csendben dolgozik a projektjén. Ha további információra van szüksége a múzeummal, az eddigi tevékenységgel kapcsolatban, akkor jöjjön be hozzánk, segítünk, ha nem én, akkor a kollégák.

Nincs arra vonatkozó ismeretem, hogy házon belül valaki indulna. Eddig senki sem jelezte.

Korábban lehetőség volt az intézményvezetők mandátumának meghosszabbítására: az adott időszak kiértékelése után, ha az elbíráló bizottság úgy döntött, akkor a menedzser a helyén maradt. A törvények időközben megváltoztak, ezért a tisztség elfoglalására kötelező módon nyílt pályázatot kell kiírni.

Az intézményvezetők fizetése a helyi viszonyoktól függ. A menedzserek a fenntartóval, tehát a polgármesteri hivatalokkal egyeznek meg a bérezésről.

A Haáz Rezső Múzeum menedzseri tisztségére kiírt pályázatra november 10-én 16 óráig bárki jelentkezhet, aki megfelel az önkormányzat által támasztott feltételeknek. A benyújtott iratcsomó mellé a jelentkezőnek csatolnia kell a következő három évre szóló működési tervet is. A most meghirdetett állás is hároméves időszakra szól.