Habár Székelyudvarhely legtöbb intézményének, középületének van neve, azért mégis maradt néhány, ami 23 évvel a rendszerváltás után is név nélkül árválkodik. A stadionok, sportcsarnokok, könyvtárak – nagyobb városokban a hidak – általában nevet kapnak egy-egy (hely)történeti személyiségről, esetleg másról.

Neves intézmények és utcák

A rendszerváltás utáni egy évben gyakorlatilag az összes iskola nevet kapott a székely anyavárosban – a névadókról előbb vagy utóbb szobor is készült (pl. Tamási Áron, Benedek Elek, Eötvös József, Tompa László), s így volt ez a múzeum esetében is, ahol az intézményt Haáz Rezsőről nevezték el, a kulturális intézmények közül személynevet kapott az 1998-ban létrehozott színház (Tomcsa Sándor).

A napközik és óvodák is, az iskolákhoz hasonlóan, előbb-utóbb a számokról nevekre váltottak (Csillagvár, Napsugár, Eszterlánc, Csicsergő, stb.), tehát az oktatási intézmények ebből a szempontból rendben vannak. Az új utcák elnevezése, illetve egyes régiek átkeresztelése is állandóan napirenden volt az elmúlt két évtizedben, de még mindig van néhány olyan név, aminek vagy semmi köze nincs, és nem is volt a városhoz, vagy pedig adott tereket azzal kapcsolatosan neveztek el, hogy mi épült rájuk.

Sport: ami még jöhetne

A sportcsarnok és a stadion nem visel (személy)nevet Udvarhelyen, pedig általában ezeket a létesítményeket mindenütt elnevezik. A legutóbbi példa a csíkszeredai, ahol a tavasszal a Himalájában eltűnt hegymászó, a csíki születésű Erőss Zsolt nevét vette fel a létesítmény. Ország- és világszerte több példa is van arra, hogy még élő személyről is neveznek el sportlétesítményt, pl. Budapesten Puskás Ferencről még életében elnevezték – illetve át – a Népstadiont, Grazban Arnold Schwarzenegger, Konstancán Gehorghe Hagi (tőle utólag „visszavonták"), Dorogon Buzánszky Jenő, Tatabányán Grosics Gyula volt a stadion keresztapja. Se szeri, se száma világszerte azoknak a stadionoknak, amik egykori nagy sportolók, olimpikonok, jeles személyiségek neveit viselik (Bozsik József vagy Szusza Ferenc Budapesten, Giuseppe Meazza Milánóban, Santiago Bernabeu Madridban, Pavo Nurmi a finnországi Turkuban). Ezt nálunk is meg lehetne tenni, hiszen az elmúlt száz év annyi élsportolót „kitermelt", hogy lehetne válogatni közülük.

2005-ben az Udvarhelyi Híradó akkori szerkesztősége szervezett egy akciót Adjunk nevet a sportcsarnoknak! címmel, a több ezer szavazat 90 százaléka Török Ernő egykori jégkorongozó, kézilabdázó és labdarúgó nevét látta volna szívesen a csarnok homlokzatán. Elvileg az önkormányzat is beleegyezett, azonban a prefektúra névadó bizottságán már nem tudott átmenni a dolog. A szerkesztőség végül egy kopjafát avatott a csarnok mellett Török Ernő emlékére 2006-ban. Segesváron egy élő legendáról kereszteltek: Radu Voina nevét kapta a néhány évvel ezelőtt felépített új sportcsarnok.

A csarnokhoz hasonlóan a stadion sincs elnevezve, pedig a helyi labdarúgás több mint kilencven éves múltjában biztosan van olyan név, aki megérdemelné – ráadásul a stadion önkormányzati tulajdon, tehát nem kellene bíbelődni prefektúrai bizottságok véleményével. Elsőként Papp Zakor Endre (ő hozta az első futball labdát Udvarhelyre, őt tarthatjuk a sportág itteni meghonosítójának) neve juthat eszünkbe, de a hetvenes-nyolcvanas évek még élő legjobbjain is el lehetne gondolkozni a Buzánszky- vagy Hagi-mintára.

Kultúra: volna még „kiosztandó" név?

A Városi Könyvtárnak sem jutott még személynév, pedig Udvarhelyen is éltek, alkottak, illetve jártak iskolába olyanok, akiket neves íróként, költőként ismer az irodalomtörténet, habár iskola már van elnevezve Tompáról, Tamásiról, de Szigethi Gyula Mihály eddig „csak" utcát kapott, Embery Árpád vagy Magyarósi Szőke József még azt sem.

Habár a színháznak van neve, a több művelődési intézmény (színház, táncműhely, kórusok, stb.) székhelyeként szolgáló, az ötvenes évek végén felépült művelődési háznak nincsen. A intézmény történetében is akadtak olyan vezetők, kultúremberek, akikről kaphatná nevét, gondoljunk csak néhai Tárkányi Jánosra vagy Finta Bélára.

Kórház és park: máshol is így járnak el

A kórházak is sok helyen viselnek nevet (hirtelen a Heim Pál Gyermekkórház jut eszembe), nálunk egyszerűen Városi Kórháznak hívják a több épületből álló intézményt. A vármegyei közkórház is jóval több, mint száz éves, s bizony benne is dolgoztak olyan orvosok (például dr. Imreh Domokos sebészprofesszor, igazgató), akiknek munkássága, példamutató élete talán megérdemelné, hogy a nevüket az intézmény viselje. De a Bakk-orvosházaspárról sincs még elnevezve semmi.

Habár a város hídjai általában nem díszes, látványos építmények, csak a közlekedést szolgálják, talán ezek is kaphatnának nevet – az „Orbán Balázs utcai híd" vagy „OB-híd" (ejtsd: óbéhíd) elnevezés helyett jobban csengene mondjuk az Ugron Gábor híd. Ha másért nem is, egy névadó ünnepségre kicsinosítaná, kellemesebb látvánnyá tehetné néhány építész, designer vagy más szakember a szürke betonátjárókat. Nem beszélve a 125 éves vasúti hídról, amit akár a Héjjasfalva-Székelyudvarhely szárnyvonal megépítésében jelentős szerepet vállaló Daniel Gábor vagy Ugron Gábor képviselőkről is el lehetne nevezni.

Egy másik ilyen dolog az idén száz éves sétatér – információnk van arról, hogy a Civilek az Örökségért Mozgalom idén javasolni fogja az önkormányzatnak, hogy a park vegye fel a 110 éve Székelyudvarhelyen született, kétszeres Kossuth-díjas Soó Rezső botanikus nevét. Frecska Sámuelnek, a sétateret és a városközpont parkját létrehozó egykori városi kertésznek a nevét sem viseli semmi Udvarhelyen.

Kellenek-e nevek?

Bizonyára vannak még a felsoroltakon kívül más épületek, intézmények, városrészek, amiknek nevet lehetne adni egy-egy neves (hely)történeti személyiségről.

A javaslatokat természetesen ki lehet egészíteni, vitázni róluk, hiszen az mindig jó, ha egy közösség saját maga nevezi el intézményeit, utcáit, épületeit. Valahol ez is az autonómiához tartozik.