A Mi történt 2015-ben Székelyudvarhelyen? kérdésre tíz udvarhelyiből legalább nyolc és fél azt mondja, hogy semmi. Azért mégsem mindenki, na. És mégsem semmi. Ott vannak például a tanácsülések, a botrányok, a balesetek, vagy Puiék, Gáborék és Cinciri. Mi tagadás, ezek érdekelték a legjobban az udvarhelyieket – foglaljuk csak össze!

Nemzetközi szinten a migránsok Európába jövetele, a januári (Charlie Hebdo) és novemberi párizsi merényletek voltak a meghatározó események vagy eseménysorok, országos szinten pedig a Colectiv-tragédia, amibe belebukott a Ponta-komány.

Közélet és bohózat

Viccesen kezdődött ez az év Székelyudvarhelyen, a tűzijáték hamarabb lejárt, mint ahogy elkezdődött. És valahogy ez a tendencia folytatódott. Kacagtunk is volna, ha az illetékesek viccelni akartak volna. De ők görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy ez nem tréfa.

A Székelyudvarhely közéletét irányító önkormányzat ügyes-bajos dolgairól folyamatosan tudósítottunk – már ha a internet és a telefonjel működött a teremben, mert nem csak portálunk munkatársainak szúrt szemet, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van. Amúgy az önkormányzatban volt kisebb-nagyobb botrány.

Vagy „vihar a biliben", ahogy Bunta Levente polgármester fogalmazna interjúban, nem a Facebook-ján, ahol egészen másképp teszi. A törvénytelen építkezések kivizsgálásáért felelős bizottság vezetőjének kinevezett alpolgármester építkezési módszere és Kulcsár-Székely Attila képviselő tavalyi lakásügye után enyhén szólva borzolta a kedélyeket.

Két „kívülálló" két repülőteret is megálmodott nekünk, egyet Borboly Csaba Csicsóba, egyet pedig Szász Jenő, közelebb, a Cekend-tetőre – az ember pedig merne nagyot gondolni, két repülőteret is el tud képzelni egyszerre, de a gyakorlat azt mutatta, hogy illetékesék egy vonatot is alig tudtak újraindítani márciustól szeptemberig.

Kicsit ehhez hasonlít az inkubátorház megépülése is, sokszor volt az az érzése az embernek, hogy Kőmíves Kelemen és Meșterul Manole kéz a kézben dolgoznak, de hiába falaztak be két asszonyt is, nem akar meglenni. De felavatni felavatták, még a bontást is. A meglévő várral is csak a baj van, ugye, mert az sem lehet rendesen megjavítani – ajánlottuk is, hogy „boncsák le".

Amúgy a város szépen fejlődik. Meg minden. Csak meg kell nézni a felújított Bethlen Gábor Általános Iskolát vagy a Kipikopi napközit tokkal-vonóval, és tervekből sincs hiány. Sportban pedig annyira jók vagyunk, mint Magyarország vízilabdában – rossz vicc és párhuzam talán, de tényleg, tessék megnézni.

A közélethez tartozik, hogy a polgármesternek saját pártján belül lesz kihívója egy hölgy személyében, a hivatal pedig több petíciót is kapott az év folyamán, például a kismamáktól a játszóterekért és a kutyatartóktól az új menhelyért.

Balesetek, tragédiák, bajok

Volt baj is elég. Saját kimutatásaink szerint halálos és súlyos kimenetelű közlekedési balesetben bő volt sajnos az esztendő, de várjuk a januári, egész évre vonatkozó hivatalos közlekedési statisztikát.

Történtek tragikus kimenetelű munkabalesetek is – az év ilyen szempontból már nagyon rosszul kezdődött, hiszen munkabalesetben meghalt egy villanyszerelő Homoródfürdőn tavaly január másodikán. Borzasztó volt az is, hogy a polgármesteri hivatal egyik munkatársát fényes nappal, kollégái szeme láttára ütötte agyon egy rádőlő fa a Tábor-lakótelepen.

Ha már tragédiákról beszélünk, márciusban igazi rettenet történt, egy fiatalember előbb a lakását robbantotta fel, majd leugrott a Bethlen-lakótelep tömbház tetejéről.

Ami a város közbiztonságát illeti, a Termés utcai Gábor-család viselt dolgait rendszeresen követtük: mind a házbontást, mind pedig az egész évben zajló pereskedéseket.

Ha már házbontás, említsük meg, hogy 2015-ben nagy port vert fel egy régi székelyudvarhelyi ház lebontása.

Visszatérve a közbiztonságra, a város lakosságának egy része erőszakellenes felvonuláson vett részt novemberben, megelégelve a hatóságok tehetetlenségét – ebből a szempontból az év (remélhetőleg) utolsó története a múlt heti Cinciri-ügy.

A fiatalember Szőke László újságíróval való virtuális összetűzése miatt híresült el – annyira, hogy a 444.hu weboldalon az év percemberei címért olyanokkal vetélkedik, mint László Petra, Búz Sándorné vagy Bözsi néni és Szaniszló. Ebből a szempontból a sajtó is nagyon sokat változott 2015-ben – egy-egy ilyen téma iszonyatos nézettségi mutatókat produkált, néha még a halálos autóbalesetek statisztikáit is lepipálta.

Akik nincsenek közöttünk

Semmiképp ne feledkezzünk meg azokról, akik sajnos már nem lehetnek közöttünk, ők voltak azok, akiknek elhunytáról portálunk is megemlékezett kisebb-nagyobb írásban – vagy Székelyudvarhely köztiszteletnek örvendő polgárai, vagy pedig már nem itt lakó, de valamilyen módon a városhoz kötődő személyekről van szó. Januárban hunyt el Karácsony Ernő festőművész, februárban Gyarmati Pál zenetanár, márciusban Geréb Attila lelkipásztor, június elején pedig dr. Antal Sándor tanár távozott az élők sorából.

Szeptemberben Bán Miklós zenetanár és László László egykori labdarúgó hagyott itt bennünket, s ha már sportról került szó, bizony az 1976-os nő kézilabda csapat két játékosa, Benyoczki Eszter és Kajtár Etelka, illetve edzőjük, Szabó Dénes is idén halt meg. Majla Sándor költő-szerkesztő augusztusban, előtte néhány héttel id. Szálasy Ferenc halt meg. Horváth Károlyt novemberben érte a halál, Isac Florin tanár urat pedig október elején.

Helló, Kitty és 2016!

Hogy ne érjen szomorúan véget ez az írás, emlékezzünk meg két vicces dologról is: az egyik az volt, amikor Udvarhelyre is megérkezett a dzsíráfa, a másik pedig a Hello Kitty-s korondi tányér. Remélem, hogy az új évet mindenki akkora kacagással kezdi, amekkorában szerkesztőségünk tagjainak volt része, amikor megpillantották a remekművekről készült képeket.

S azt is reméljük, hogy mindenki számára még jobb, szebb, vidámabb, kedvesebb, lazább év lesz a 2016-os. Köszönjük az egész évi megtisztelő figyelmet, de ne menjenek messze: pár nap és jövünk mi is vissza.